Közeleg a szakítás? Íme a jelek, melyekből tudhatod: nincs tovább

Már idejét sem tudod, mikor nevettetek közösen? Úgy érzed, hogy egyre távolabb sodródtok, és nincs, ami megmenthetne benneteket? A szakításnál kevés fájdalmasabb dolog létezik. Ha bizonytalan vagy, tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket, és válaszolj rájuk valóban őszintén.

1. Úgy érzed, már inkább lakótársak vagytok, mint partnerek?

2. Küzdöttél, de mégsem leltél viszonzásra?

3. Megpróbáltad újra elcsábítani a párod, mégis csak elutasításba ütközöl?

4. Több hónapja annak, hogy utoljára beszélgettetek egymással úgy igazán?

5. Programjaitokat külön töltitek - ha pedig ritkán mégis együtt, akkor a gyomrod inkább összeugrik, mintsem hogy örömöt éreznél?

6. Berendezési tárgynak érzed magad ahelyett, hogy nőként léteznél?

7. Egyre csak gyűlnek a betartatlan ígéretek, melyek teljesülésére hiába vársz?

8. Akárhogyan próbálod lebontani a falakat, párod csak egyre magasabbra építi őket?

9. Gyakran érzed úgy, hogy párod nem mond igazat, csúsztat, ferdít vagy mellébeszél?

10. Hiába kéred őt, mégsem segít vagy próbál alkalmazkodni a vágyaidhoz?

11. Úgy érzed, már mindegy, hogy mit mondasz, mit viselsz, merre jársz, mert valójában nem számít neki?

12. Nehezen tudsz felidézni olyan pillanatot az elmúlt időkből, amikor csillogott volna a szeme, amikor rád néz?

13. Társaságban inkább érzed őt ellenségesnek, mint partnernek, aki melletted áll?

14. Többször fordult már elő, hogy nyugodtan aludt melletted, mialatt te sírva forgolódtál az ágyban?

15. Úgy érzed, hiába próbálod megosztani vele a vágyaidat és szükségleteidet, mégsem történik változás?

16. Ha szexuálisan közeledik hozzád, akkor gyakran érzed azt, hogy csak a szükségletei vagy a kötelessége hajtják?

17. Sokszor érzel bűntudatot és fájdalmat anélkül, hogy tudnád, miért is vagy pontosan a hibás?

18. Többször észreveszed, hogy párod elhanyagolja előtted önmagát, és nem törődik öltözködésével, illatával, tisztálkodásával, higiéniájával?

19. Megoldási javaslataid többnyire visszautasításra vagy zárkózottságra találnak?

20. Egyre erősebben kételkedsz saját értékeidben, vonzerődben és abban, hogy méltó vagy-e a szeretetre?

21. Érzed, hogy baj van, de párod homokba dugja a fejét és/vagy letagadja azt?

22. Nehezen tudod felidézni, mikor volt az utolsó olyan alkalom, hogy bármilyen udvarlásban lett volna tőle részed?

23. Azt érzed, hogy egyre kevésbé kedveled önmagad mellette, mert olyan viselkedést vált ki belőled a félelem és a bizonytalanság, melyet magad előtt is szégyellsz?

24. Úgy érzed, tettei már nem bizonyítják, amikor kimondja a szót, hogy szeret?

Ha a kérdések legalább harmadára igennel válaszoltál, akkor itt az ideje egy komoly beszélgetésnek köztetek. Ne félj kérdezni, ne félj őszintének lenni, hiszen csak ez az, ami megnyugvást adhat. Nyílj meg, legyél kedves, de határozott. Fogalmazd meg, mi az, ami fáj, és próbálj meg konstruktív maradni. Legyél együttműködő: nem véletlenül választottátok egymást pároddal, ne hagyd, hogy az élet nehézségei közétek álljanak!

A kérdéseknek legalább felére igennel válaszoltál? Lapozz, hogy jobban megértsd a helyzeted!

Mindenképpen érdemes elgondolkoznod! A feszültség és a bizonytalanság mindkettőtöket felőröl, ha nem teszel lépéseket!

Ne hagyd, hogy önmagad ellenségévé válj - ne hagy, hogy a párod, akit szeretsz, éned rosszabbik felével éljen a félelmeid miatt. Tedd mérlegre és vessél számot: mi az, ami miatt szereted őt - és mi az, ami miatt magányt, fájdalmat érzel. Némaságodból nem fog érteni. Ha úgy érzed, tényleg fontos számodra a kapcsolat, akkor lépned kell, méghozzá sürgősen, mielőtt késő lesz!

Ha a kérdések legalább 75%-ára igennel válaszoltál, akkor a helyzet a következő! Lapozz!

Nyilván te is tudod, hogy nagy a baj. Szerelmed és szereteted egyoldalú, ha pedig mégsem, akkor kemény és komoly munka vár rátok, mely csak akkor működhet, ha párod is partnerré válik benne.

Nincs mit vesztened. Önértékelésed, önbecsülésed, boldogságod már inkább csak múltidő, mint jelen. Ha utolsó kísérletet teszel arra, hogy megmentsd a kapcsolatotokat, akkor biztosan nyugodt lehet a lelkiismereted, hogy mindent megpróbáltál. De ha már túl is vagy mindezen, akkor nézz előre, lépj tovább és mentsd meg önmagadból önmagadnak mindazt, ami még megmenthető...