Kiborult egy nagymellű nő, elege lett a férfiakból!

"A nagymellű nő, az szexi, azt zabálják a férfiak, hát miért nem örvendek, miért nem vagyok büszke? Azon is meglepődnek, ha elmondom, hogy magát a szót is utálom, nekem a szexi nem bók, mert mi a bók abban, hogy olyanok akarnak megdugni, akikhez semmi közöm?

Mióta vannak, a melleim eltakarják bennem az embert, és odavonzzák a legszánalmasabb csökevényeket, akiket az evolúció kiköpött."

A GUMISZOBA nevezetű blogon kíméletlenül megmondta a magáét a nagymellű nő.

" A tükörből ami visszanéz az csak egy hétköznapi test, amivel valami csúnya tréfát űzött a természet,

ráakasztotta ezt a két tömlőt, kinövesztette onnan, amikor még asszony se voltam, csak valami félutas megoldás gyerek és felnőtt között. Aztán csak dagasztotta, mint a léggömböt, akkorára, hogy a kilencvenes évek Romániájába nem is importált senki akkora melltartót.

Ha volna pénzem, már holnap futnék a plasztikai sebészhez, hogy faragjon addig, amíg almából is csak a szerény, hazai méret marad. Ez utóbbit nehezen hiszik el, érthető okokból.(...)

A nagy mellű nőt a szépség- és pornóipar úgy égette be az emberiség satnyább részének maradék agysejtjeibe, mint butuska, magakellető, szexre bármikor és bárkivel kapható haszonállatot. Egyetlen menekülése, ha csinál néhány gyereket, minél többet, annál jobb, mert ezáltal szerencsés esetben átlényegülhet ősanyává, azt meg hajlamosabbak békén hagyni.

De mit tegyen a magamfajta, akitől az ősanyaság ugyanolyan idegen, mint a bombanőség? Aki elsősorban ember akar lenni, és csak másod- (vagy sokad-)sorban nő? Akinek külön meg kell küzdenie azért, hogy meghallják a gondolatait, hogy túllássanak az elszabott jelmezként viselt testén?

Néha abban reménykedem, hogy már csak pár év, és úgyis elhízom, közém és a nyálcsorgató horda közé jótékonyan betelepül a zsír, áthághatatlan védőfalként. Az legalább nem kerül majd pénzbe.

Végül is egyetlen dologra jó: amikor kis mellű barátnőket kell vigasztalni. Csak kerekednek a szemek, amikor kezdem sorolni. Hogy nem mehetek ki melltartó nélkül az utcára, mert nálam az már nem lazaság vagy kacérkodás, rajtam a melltartó hiánya zavaró, obszcén. Hogy megvásárolni azt a melltartót kész pokoljárás: egyetlen bolt van a háromszázezres városban, ahol kérhetem nyugodtan a méretemet, mert nem néznek rám úgy, mint a kétfejű libára, és ott is aranyárban mérik.