Szepesi Nikit is ütötték, megalázták az uszodában

Kiss László 1961-ből előrángatott nemi erőszak-botránya nyomán sorjáznak az úszósport utóbbi években, évtizedekben eltitkolt, szőnyeg alá söpört piszkos ügyei. A féktelen szextől a gyerekek testi fenyítésén át a doppingolásig, széles a skála.

A sportág egyik fekete báránya, Szepesi Niki a 2013-as botránykönyvében (Én, a szexmániás) sok titokról lerántotta a leplet. Persze amikor mindenki a szaftos kalandjain csámcsogott, találgatta, hogy mely hírességekre illenek a szexpartnerek személyleírásai – akkor elsikkadt minden más.

A most napvilágra került botrányok azonban egészen más megvilágításba helyezik a könyv számos részletét. Több, akkor fel sem fogott félmondat, utalás nyer új értelmet. Például ezek:

„Gyűrtem a távot, faltam a kilométereket, dolgoztam keményen,

ha üvöltöttek velem, nem feleseltem, ha megaláztak, nem panaszkodtam, ha pofon vágtak, nem futottam el.

A kívülálló számárra olybá tűnhet, valóságos fertő az uszodák világa, még akkor is, ha az úszók, vízilabdázók többsége az átlagsportolóknál intelligensebb, és később, a civil életben is eredményes. Nem hiába hangsúlyozta Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóslegendánk a %RIPOST%-nak:

Az uszodák a legjobb társadalmi közegek Magyarországon.

Ez bizonyos szempontból így is lehet. Van azonban egy másik vetülete is annak, hogy valaki gyermekkorától ebben a viszonylag zárt közegben, ráadásul óriási erőfeszítést és edzésmennyiséget végezve nő föl. Bánfai Károly sportpszichológus honlapunk kérdésére elmondta:

„Ez a gyerek személyiségfejlődésében komoly károkat okozhat. Például ilyen a szertorna és az úszás is.”

Bánfai szerint ezen sportok nem teszik lehetővé, hogy a gyerek játsszon, az érdeklődési körének megfelelően töltsön szabadidőt, hogy ne csak a teljesítménykényszer határozza meg az életét. A komfortzónájából kimozdítva, csak egy külső tekintélyszemély- magyarul: az edzője - utasítására, parancsára végezhető el ilyen edzésmunka.

„Ebben a helyzetben azok a gyerekek lesznek sikeresek, akik alávetik magukat az edző tekintélyének. Nem nehéz végiggondolni, hogy ez a kiszolgáltatottság milyen hatalmat ad az edzőnek.

A probléma akkor kezdődik, amikor az edző a hatalmával elkezd visszaélni.

Nehéz megmondani, hogy meddig tart a sportoló „érdeke”. Én ebben konzervatív állásponton vagyok: a lelki, a fizikai és a szexuális erőszak a gyerekvédelemben és a családjogban jól definiált fogalmak, és szerintem vonatkoznak az edző-tanítvány kapcsolatra is.”

Ha már gyerekkorban fizikai bántalmazás, erőszak éri az edzője, azaz a kötődési figurája részéről, akiben bízni próbál, akkor a fejlődő személyiség károkat szenved.

„A másikban való megbízhatatlanság, az én (a saját lélek és test) értéktelensége és felhasználhatósága, valamint a tekintélyszemélynek való teljes kiszolgáltatottság épül be a sportoló gyerek alapélményei közé.”

Szepesi Niki szavai csengenek vissza:

"A medencében mindent beleadtam, és nem pofáztam vissza, nem feleseltem, nem ugattam le az edzőmet. Nem akartam hangosabb lenni nála,

csendben tűrtem a szidásokat, a megaláztatásokat.

A velem különböző szexuális játékokba keveredő fiúknak, férfiaknak fogalmuk sem volt, hogy ez a mindig vidámnak tűnő, belevaló csajszi mennyit szenved, mennyit zokog."