kulcsár edina
Olimpiai bajnok sportolóként a tanulás terén is bizonyítani akart a legendás pólós.
“Lesz még olyan, aki tipikus, a gimiben bukdácsoló, az újságíróknak rendesen válaszolgatni képtelen vadsuhancként némi szövetségi segítséggel bejut az egyetem humánszakára, és mire elvégzi, kifogástalan mentalitású, modorú, teljesen médiaérett egyéniséggé lesz?” – Csurka Gergely sportújságíró tette fel a költői kérdést Benedek Tiborral kapcsolatban egy hónappal a legenda halála előtt. Ebből is látszik, a háromszoros olimpiai bajnok pólós tizenévesen nem volt eminens diák, de közel a harminchoz úgy gondolta, egyetemi diplomát akar szerezni. Némi segítséggel bejutott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem angol-történelem szakára, s noha az évek alatt az angolt leadta, az olaszországi légióskodás alatt eljutott a diplomáig. Korábbi tanárai, iskolatársai most megrendülten gyászolják “véndiákjukat”.
Egyszer egy forgatóstábbal érkezett egy szemináriumra, erre emlékezett Nagy Viktória, a pólós csoporttársa.
„Rettenetesen örültünk, hogy ott van köztünk, leül, feláll, körbemegy a teremben, figyel, részt vesz az órán. Annak meg még jobban, hogy megállás nélkül mosolyog azzal a semmihez se fogható kedvességgel, ami olyan nagyon jellemző volt rá.”
Tanárai beszámolója szerint minden vizsgáját komolyan vette az akkor már olimpiai- világ és Európa-bajnok pólós.
„Furcsa felismerés volt, hogy Benedek Tibor komolyan vette diák-feladatát és nem csak a középiskolai vagy érettségi emlékeiből élve akart megúszni egy vizsgát. A vizsga vége felé jártunk, amikor felajánlottam neki, hogy választhat az azonnali közepes és a négyesért való további kérdések között. Mondanom sem kell, hogy melyiket választotta” – idézte fel emlékét az egyetem honlapján Dr. Botos Máté, a Politológia Tanszék vezetője. „A vizsga végeztével úgy éreztem, meg kell dicsérnem. Alázatos volt és tisztelettudó, amiről én ma is úgy véltem, nem nekem szólt, hanem a történelemnek, a tudománynak, az egyetemnek. Benedek Tibor alázata és személyisége meghazudtolt mindent, amit előzőleg gondoltam róla. „Tudja, Tanár Úr – mondta (a megszólítása szíven ütött) -, nagyon szerettem mindig is a történelmet és igyekeztem felkészülni erre a vizsgára is, de olyan nagyon kevés időm volt rá.”
Benedek esetében az egyetemen nem volt korlátozás, a “városi legenda” szerint addig járhatott oda, míg le nem diplomázott. Ha húsz évid, akkor annyi ideig. Végül 2005 – ben tett sikeres államvizsgát.