Drámai vallomás, Csollány Szilveszter majdnem lemaradt az olimpiai aranyról

Kevesen tudják, de Csollány Szilveszter majdnem lemaradt pályafutása legnagyobb sikeréről. A tragikusan fiatalon, 51 éves korában koronavírusban elhunyt tornász óriási tehetségként tört be a nagyok közé, már húsz esztendősen Eb-bronzot nyert, két évvel később pedig vb-ezüstöt. Az összes szeren jól teljesített, de az hamar látszott, hogy a gyűrű lesz számára az igazi választás.

Az 1996-os atlantai olimpiára már esélyesként érkezett, azonban meg kellett elégednie a második. Akkor úgy érezte, hogy egy ötkarikás és két vb-ezüst után el kell gondolkoznia a folytatáson.

„Úgy éreztem, hogy 1996-ban felértem a csúcsra, s bár nem nyertem nagy világversenyt, azt mondtam, itt a vége. Három és fél hónapon keresztül egyáltalán nem edzettem, Amerikában dolgoztam edzőként. Aztán jött két, egymást követő éjszaka, és megváltozott minden. Az első éjszakán azt álmodtam, hogy ott vagyok az 1997-es világbajnokságon, és mászkálok a szerek között. Reggel persze azt mondogattam magamnak, hogy nem, nem! De a következő éjszakán megismétlődött ugyanez. Megfogott, hogy tisztán emlékeztem mind a két álomra, pedig velem ilyen sem azelőtt, sem azóta nem fordult elő. Úgyhogy az álmom visszavitt a tornaterembe” – nyilatkozta Csollány 50. születésnapján a Nemzeti Sportnak.

2002-ben ezzel a gyakorlattal lett világbajnok a legenda.

Végül az idő őt igazolta, 1998-ban végre Európa-bajnok lett, 2000-ben, Sydneyben meglett az olimpiai arany, két évvel később, Debrecenben pedig a hőn áhított világbajnoki cím is összejött. Így lett minden idők egyik legeredményesebb magyar tornásza.