tóth gabi
A kis Szabi számára a korcsolyázás egyben fejlesztés, ehhez kért segítséget az édesanyja. Könnyekig meghatotta, milyen sokan jelentkeztek: az egész pályát meg lehetne tölteni velük!
Kovács Horváth Gyöngyi Budapesten, a 9. kerületi József Attila-lakótelepen él örökbe fogadott gyermekével, a 8 éves Down-szindrómás Szabival. Megható történetükről beszámolt a Ripost7-nek.
A kisfiú mutogatással és jelzésekkel kommunikál, beszélni nem tud, de mindent megért. Így jelezte az édesanyjának, hogy mire vágyik a legjobban.
Szabi iskolába jár, de a betegsége miatt csak néhány órára, így tulajdonképpen az egész napot együtt töltjük
– kmesélte Gyöngyi.
Emiatt mindig próbálunk kitalálni valamilyen programot, hogy ne unatkozzunk. Az egyik nap a Fővárosi Nagycirkuszban voltunk, megnéztük a Jégcirkusz című műsort, ami nagyon nagy hatással volt ránk. Szabi már ott kimutatta, hogy nagyon tetszik neki, ahogy korcsolyáznak és ezt ő is szeretné kipróbálni.
Az édesanya először csak a helyi jégpályára, a Lobogó Jégcsarnokba vitte el a kisfiát korcsolyázni. Félt attól, hogyan tartja majd meg Szabit egyedül, hiszen alapvetően is segítségre szorul, ráadásul most még jégen is fognak állni.
Kicsit izgultam az elején, de végül nagyon jól sikerült!
– folytatta Gyöngyi.
Először egy »segítő« pingvint kaptunk, amit Szabi tudott maga előtt tolni, de az nem tetszett neki. Így inkább megfogtam én a kezét, ami működött egy darabig, de nagyon fárasztó volt, mert közben egyensúlyoznom is kellett. Ekkor láttam meg egy édesanyát, őt kértem meg, hogy néhány perc erejéig fogja meg Szabi kezét. Kipróbáltuk és annyira bevált, hogy megszületett bennem egy gondolat…
Gyöngyi az ott élőkhöz fordult segítségért, akik végül tömegével jelentkeztek a „koribarát pozícióra”.
Facebookra írtam ki egy rövid üzenetet, amiben kérem azoknak a jelentkezését, akik szívesen koriznának egy Down-szindrómás kisfiúval, tehát Szabival
– meséli az anyuka.
Természetesen nem ingyen kértem, a belépőjegyüket, a korcsolyabérlést és még plusz pénzt is adtam volna érte, hiszen nekem ennyit megér a fiam boldogsága! Először egy 13 éves kislány édesanyja jelentkezett. A lánnyal – aki egyébként profin korcsolyázik – végül találkoztunk is, Szabi nagyon élvezte vele a korizást. Bár nem fogadtak el semmit a segítségért, én mégis adni szerettem volna valamit, így egy kis zsebpénznek valót adtam a kislánynak, anyukája kezéhez. Később pedig tömegével érkeztek az üzenetek hozzám, hogy segítenének nekünk korcsolyázni.
Már minden napra akadtak jelentkezők, akik fognák Szabi kezét, ám volt a felajánlók között olyan is, aki ennél többet is kínált a családnak.
Több felajánlás érkezett. Volt olyan, aki óvodásoknak tart jégkorioktatást és meghívott minket két alkalomra, amit hatalmas köszönet mellett elfogadtunk. Illetve egy férfi írt nekem, ő azt mondta, hogy kifizeti egy hónapra azoknak a segítőknek a belépőjét, akik Szabival jönnek korcsolyázni. Mondanom sem kell, hogy mennyire elérzékenyültem
– mesélte lapunknak az anyuka.
Mivel Szabinak egyre jobban – már lassan önállóan is – megy a korcsolyázás, így hamarosan nem lesz szükség segítségre, viszont az anyuka később is szívesen lát bárkit, aki Szabival és vele korcsolyázna.
Szeretném ezúton is megköszönni mindenkinek, aki ilyen jó szívű volt hozzánk! Már Szabinak saját korija van, így akár később is szívesen látunk bárkit, aki velünk korcsolyázna! Mi biztosan folytatjuk!
– zárta az anyuka.