tóth gabi
Napról napra nõ az érdeklõdés a hétköznapi férfiak, az aputest, a valódi külsõ iránt. A mozgalmak a férfiakat is utolérték.
A hétköznapi alak és a valódi test elfogadásáért indított mozgalmak még gyerekcipőben járnak, de azok a megmozdulások, melyek az idealizált test helyett a hétköznapi emberek elfogadására összpontosítanak, nagyrészt a nőkkel foglalkoznak. Csakhogy nem a nők az egyedüliek, akiknek meg kell küzdeniük az előítéletekkel, a műanyagnak tűnő címlapokkal, a tökéletesség iránti megszállottságukkal. Ez a probléma bizony a férfiakat is érinti.
Az olajozott csillogású, izmos férfitestek, a pozitív és vonzó hősöket kizárólag félistennek beállító filmek, magazinok és reklámok mellett nem csoda, hogy egyre több a testképzavarral küzdő férfi. Kár lenne azt feltételeznünk, hogy a média kizárólag a nőkre lenne hatással.
A Dressmann fehérneműmárka például éppen ezért kezdett szokatlan kampányába ősszel, amikor a megszokott, szoborszerű férfitestek helyett olyan emberekre adta alsónadrágjait, akik az átlagos, hétköznapi férfiaknak felelnek meg, beleértve a különböző magasságú, korú és alkatú férfiakat is.
A kifutókon is egyre gyakrabban tűnnek fel a divatvilágtól szokatlan, a környezetünkben viszont annál többször látható férfiak. Igaz, ez az irány még továbbra is viszonylag kezdetlegesnek mondható. A közösségi oldalakon lassan, de biztosan kezd gyarapodni azoknak a férfiaknak a száma, akik társaiknak adnak stílus- és divattanácsot, vállalva saját tökéletlenségüket, és biztatva másokat is arra, hogy fogadják el saját magukat.
A bloggerek közt is feltűnnek olyan férfiak, akik számtalan információval segítik például étkezési zavarokkal küzdő férfitársaikat. Andrew Walené például egy terápiás központ honlapja is egyben, ahol a segítségre vágyók azonnal kapcsolatba is tudnak lépni az oldal készítőjével.