Rosszul tudjuk, már december 5-én este megjön a Mikulás?

A Mikulás eredetileg a katolikus vallású vidékeken Szent Miklósnak, a Lycia római provinciában fekvő Myra város püspökének népies alakja volt. Később aztán ajándékokat osztogató, szánnal közlekedő Finnországi lakos lett belőle, akit sokan Télapónak hívnak. Hogyan történt mindez?

Hogy lett Mikulás a Mikulás?

A kereszténység sok pogány ünnepet és szokást átvett. Ezek közé tartozik a vikingek azon szokása, hogy a téli napforduló idején megajándékozzák egymást. A legendák szerint ilyenkor Odin (germán főisten), ajándékokkal megrakott szekerén száguld át az éjszakai égbolton és a jókat megjutalmazza a rosszakat pedig megbünteti. A kereszténység ezt az ünnepet aztán Szent Miklós (a gyermekek védőszentje) napjához kapcsolta.

Mi köze Szent Miklósnak az ablakba rakott csizmákhoz?

A középkorból származó legenda szerint a Miklós püspök városában egy szegény embernek volt három lánya, akiket megfelelő hozomány hiányában nem tudott férjhez adni. Így az a sors várt rájuk, hogy hajadonok maradnak (nyilvánosházba kerülnek). Miklós, a myrai püspök ezért elhatározta, hogy segít rajtuk, de ezt titokban szerette volna megtenni. Éppen ezért az éj leple alatt egy-egy arannyal telt erszényt tett a szegény ember ablakába. Egyes változatok szerint ezt később többször megismételte. Egyik alkalommal azonban az ablak zárva volt, Miklós ezért felmászott a tetőre és a kéményen át dobta be az aranyat, miközben odabent az egyik lány akkor kötötte fel harisnyáját száradni a kémény alá. Az arany végül ebbe esett bele. Ez a történet az alapja annak a kezdetben keresztény hagyománynak, miszerint a szülők az ablakba tetetik a gyermekeikkel a kitisztított csizmáikat, hogy reggelre a Mikulás az ajándékait abban helyezze el – olvasható a Wikipédián.

Kezdetben így emlékeztek a magyarok Szent Miklósra

A középkorban szerepjátékokkal emlékeztek itthon Szent Miklós tetteire. Kezdetben a különféle játékokban a kolostori iskolák legifjabb diákja alakította Miklóst. Később ezt a szerepet a felnőttek vették át. Ebből alakult ki aztán az a szokás, hogy Miklós nap előestéjén, egy Mikulásnak elnevezett, piros köpenybe öltözött apó, házról házra járt és dicsérte, ajándékokkal halmozta el a gyerekeket, vagy éppenséggel megfenyítette, megbüntette őket. Utóbbi szokás a 18. században volt inkább elterjedt. Ezekben az években december 6-án alakoskodással emlékeztek Szent Miklósra. Az úgynevezett miklósoláskor a fiatalok házról-házra jártak ijesztegetni az embereket. A náluk lévő hosszú láncaikat csörgették és meg is verték vele a járókelőket. Akkoriban még nem a piros ruhás, vidám Mikulás járta a környéket, hanem a félelmetes, koromfekete arcú, láncot csörgető rém, Láncos Miklós, aki jutalmazott és büntetett is egyszerre. Majd az 1970-es években megtiltották a gyerekek ijesztgetését és lassanként Láncos Miklós helyét átvette a jóságos Mikulás.

December 5-én vagy 6-án jön a Mikulás?

A modern magyar néphagyomány szerint mindkettő lehetséges, a lényeg, hogy ezen az éjszakán, amikor a gyerekek alszanak: december 5. éjjelén vagy december 6. hajnalán látogatja meg a Mikulás a gyermekeket, akik ha az elmúlt évben jól viselkedtek, kisebb ajándékot kapnak az ablakba kitett, megtisztított csizmáikba.

Hogy lett a Mikulásból Télapó?

A Télapó szó akkor keletkezett mesterségesen, amikor az 1950-es évek kommunista vallásellenessége miatt teljesen le kívánták cserélni a Mikulás elnevezést az állami iskolai és óvodai rendezvényeken, és helyette a szovjet-orosz kultúrkör orosz Fagy apó  tükörfordítását, a Télapó elnevezést kezdték el használni.

Így került a Mikulás az égből Finnországba

A két világháború között a Mikulás alakja a mennyben élt, a gyerekeket az égből figyelte, segítői pedig manók, angyalok vagy krampuszok voltak, addig a mai fogyasztói társadalmakban egyre inkább elterjed az a nézet, hogy Mikulás Lappföldön él, szánját rénszarvasok húzzák, a segítők pedig általában elmaradnak mellőle.

Mióta közlekedik szánnal a Mikulás?

Egyáltalán nem régóta, ez nem egy középkori hagyomány, hanem csupán egy "mémmé vált" pár évtizedes ötlet: amióta 1939-ben Bob May megírta a Rudolf, a piros orrú rénszarvas történetét. Azóta Mikulás apó szánhúzó rénszarvasai Rudolf, Fürge, Sármos, Talpas, Kerge, Csámpás, Torkos, Bátor és Szélvész. Vagy egy másik fordításban Táltos, Táncos, Pompás, Csillag, Üstökös, Mennydörgés, Íjas, Villám, és a persze a piros orrú Rudolf.

Mióta piros a Mikulás ruhája?

Sokak szerint azóta, hogy 1931-ben a Coca-Cola így ábrázolta őt a reklámjaiban. Ez azonban egy tévhit, ugyanis egy 1928-as magyar gyermekkönyv is így ábrázolta már a Mikulást.