kulcsár edina
Ha kicsit siet, Derzsi Viki még azt a repülőgépet is elérte volna, amivel kiérkezett a Dominikai Köztársaságba. A női focista nagyon be akart kerülni az Exatlon All Starba, de azt nem gondolta, hogy ilyen rövid lesz az idei évados pályafutása. Sokként érte, hogy barátnője, Pap Dorci ellen kellett versenyeznie, végül elveszítette a párbajt, így érkezése után pár órával már távozni kényszerült.
Nem volt még ilyen az Exatlon Hungary történetében, hogy itthonról vittek ki ellenfelet a már biztos párbajozónak. De a védettségek miatt Pap Dorcinak nem maradt ellenfele, így itthonról kellett kivinni. A Bors a helyszínen volt, amikor a tengeri pályára motorcsónakkal megérkezett Pap Dorci párbajellenfele. Érezni lehetett a feszültséget a levegőben, a két barátnő sírva borult egymás nyakába, a sípszóig alig engedték el egymás kezét. Mindketten beleadtak mindent, végül Dorci győzni tudott. Derzsi Viki is sírt a párbaj előtt, és sírt utána is. Csak akkor mosolyodott el, amikor Monoki Lehel elárulta: ő az Exatlon All Star legrövidebb pályafutású játékosa. Épp hogy megérkezett, már fordulhat is vissza.
„Bármi jöhetett volna, de erre az egyre nem számítottam, teljes hidegzuhany volt„ – vallotta be Viki. „Amellett, hogy komoly volt a tétje, az érzelmi része természetesen megnehezítette, bár ezúttal jobban ki tudtam zárni, mint amikor anno ellene kellett futnom. Sajnos nem tudtam kiteljesedni. Leginkább azt tudnám mondani, hogy szép volt, jó volt, rövid volt.”
Pár másodperc alatt sokféle forgatókönyv zajlott le Pap Dorci fejében, amikor megtudta: Magyarországról érkezik az adás előtt párbajellenfele. S bár megérezte, hogy barátnőjével kell majd megmérkőznie, amikor meglátta Vikit, folyni kezdtek a könnyei. De összeszedte magát, és győzni tudott.
„Ez nem egy boldog győzelem„ – mondta sírással küzdve a lapnak a párbaj után Pap Dorci. „Tudtam, hogy Viki mennyire szeretne bejutni a játékba, hogy milyen sokat jelentene neki anyagilag is, ha nyerni tudna. Erre pont én vagyok az, aki elveszem tőle ezt a lehetőséget. Megéreztem, hogy vele kell majd párbajoznom, rettegtem tőle. Estem-keltem is a pályán, az ügyességinél sem úgy dobáltam, ahogy szoktam, ennyire tellett tőlem. Nem tudtam üres fejjel dobni, át is néztem nem egyszer, hogy most egy nagyon-nagyon jó barátnőm van a másik oldalon, őt ejtem ki. Teljesen összetörtem, de még ő vigasztalt, hogy töröljem ki ezt a napot, és próbáljak meg erőt meríteni belőle, hogy ha csak ennyire is, de legalább találkoztunk. És vigyem végig most már, ha nem magam miatt, akkor küzdjek érte.”