Hátborzongató történet: Farkasember ólálkodik a magyar határnál?

"Kocsmázásból tartottam haza Vásárosnaményból Gergelyiugornyára hajnali háromkor. Az utam a Tisza-hídhoz menet az erdőn vezetett át. Hajnali három volt, még nem pirkadt" – kezdi történetét a SZON olvasója.

"Nem féltem semmitől, hisz ezekben az erdőkben nem kell tartani vadállatoktól, csak ritkán lehetett látni a fák között egy vadmacskát, vagy kóbor kutyákat. Ezek nem sokáig jelentettek gondot, mert a sintérek bevitték, így nem tartottam semmitől.

A dolog akkor történt, mikor az út egy helyen megemelkedik, és egyfajta hídként folytatódik tovább, én letértem a mellette futó járdán. Hirtelen a híd alatti korlát alatti halk nyüszítést hallottam. Elég nagy állatbarát vagyok, van három kutyánk otthon, és bármit megtennék értük. Arra gondoltam, hogy egy szerencsétlen állat bujkál a korlátok között, és a lábát fájlalja. Szólongattam az állatot, de erre elhallgatott, és újra folytatta a nyüszítést, hangosabban. Lassan beléptem, és újra megszólaltam.

Erre a válasz morgás jött. A mobilomba applikált zseblámpát tartottam magam elé. Amit annak fényében láttam az minden volt, csak nem kutya. Pedig elsőre egy nagy, fekete bundás kutyának gondoltam, ami a hátsó lábain kuporog. Láttam a hegyes füleit. A jövetelemre az a valami megfordult, és láttam, hogy kékek a szemei, és megdöbbentően intelligensek.

Felágaskodott a két hátsó lábára, és felüvöltött. A szívem megdobbant, én pedig futásnak eredtem. Meg se álltam, míg nem jött velem szembe egy kocsi

– írta az olvasó.

Vajon egy farkasember ólálkodik a magyar határnál?