Orbán Tusnádfürdőn: Demokrácia igen, liberalizmus nem

Az elmúlt 30 évről szóló gondolattal kezdte beszédét a magyar miniszterelnök, utalva  az időszak nehézségeire.

"Az a jó, hogy az elmúlt három évtized nem előttünk, hanem mögöttünk van."

A rendszerváltás során békés eszközökkel le kellett győzni a korábbi korszak folyton visszatérni akaró erőit, a posztkommunistákat.

Az 1998 és 2002 közötti FIDESZ kormányzásról, mint az első rendszerváltásról beszélt.

A 2010-től zajló időszakot a következő képpel érzékeltette:

"Egyik kezünkben ott volt a kőműveskanál, a másikban a kard."

Vagyis miközben a kormány építkezni akart, folytonos harcra kényszerült a nemzeti törekvések ellenfeleivel szemben.

A FIDESZ nemzedéke történelmi esélyt kapott a nemzet újjáépítésére, s Istennek hála élni tudott a lehetőséggel.

Magyarország ma biztató pályán van, erős és tovább erősödő  ország és gazdaság, gyarapodó családok. Veszélyek sokkal inkább kívülről leselkednek ránk.

Nagy eredmény, hogy bonyolult manőverek révén sikerült megakadályozni "ideológiai gerillák",  Soros hívek kinevezését a legfontosabb európai pozíciókra.

Az Európai Uniónak nem szabad ismételten elkövetni az elmúlt időszak hibáit. Európa sokkal erősebb lehetne, ha nem valamiféle "szocialista gazdaságot" próbálnának építeni valódi, versenyképes piacgazdaság helyett. A bürokratikus szabályokat le kell építeni, megszorítások helyett valódi gazdasági pezsgésre van szükség.

Sajnos a kilátások nem kedvezőek, a jelek további tétovázásra utalnak.

Magyarországnak új utakra van szüksége, hogy elkerülje a külső rossz hatásokat, fent tudjuk tartani gazdasági fejlődésünket.

2020 tavaszára szükség lehet egy új magyar gazdaságélénkítő majd gazdaságvédelmi akciócsomagra.

Hűvös helyzetértékelésre, jó idegekre van szükség az elkövetkező korszak csatáiban, például, amikor az un. jogállamiság kérdéseire kerül sor. Nehéz mosolygás nélkül megállni, amikor mondjuk finn barátaink vizsgálják ezeket a kérdéseket. Egy olyan ország politikusai, ahol például nincs is alkotmánybíróság.

Magyarországot csak az értheti meg, aki tudja mi is volt a helyzet 2010-ben a második rendszerváltás kezdetén.

Az eladósodás maga alá temette, fojtogatta a gazdaságot és a családokat. Mindeközben a nemzethez való tartozás tudata szinte az eltűnés szélén állt.

Nyilvánvalóvá vált, hogy ezekre a kérdésekre az un. liberális demokrácia keretei között nem található megoldás. A társadalom és a közösség szerveződési formáit meg kellett változtatni.

Ki kellett mondani, hogy demokrácia igen, liberalizmus nem.

A liberalizmus nem hisz a nemzetben, a társadalmat egyének versengő halmazának látja. Ehhez képest a nemzeti nézőpont hisz a nemzetben, a nemzeti összetartozás érzését, kereteit erősíteni kívánja.

Miközben a liberális álláspont szerint mindent szabad ami nem tilos, az illiberális álláspont viszont azt mondja ne tedd meg másokkal, amit magadnak sem szeretnél.

A liberális demokrácia addig volt életképes, amíg keresztény alapjait őrizte. Ezek felszámolása a lényegi értékek elvesztését jelenti.

2010 óta Magyarország kereszténydemokrata állammá vált, így tovább élteti a demokrácia valódi alapjait.

De vajon miért gyűlölik a bukott liberálisok a nemzeti értékeket megtestesítő politikusokat?

A liberálisok, akik hisznek egy a világot lefedő, uraló, hogy ne mondjuk "imperialista" gondolatban, sok tekintetben a korábbi világkommunista nézetek utódai. Nézeteik egyfajta ideológiai kényszerként akarják megmondani, hogy mit gondolhatunk a világról.

A liberálisok valamiféle "laza üzleti" kapcsolatként értelmezik a világot, ami szerint egy ember vagy felvállal, akar valamit vagy sem. Az illiberális nézetek szerint viszont az egyén érdekei nem írhatják felül a közösség érdekeit.

A minket gyűlölő  liberális politikusok kizárólagosan hisznek az elveikben, azokat kizárólagosnak tartják. Még "kis makacsságokat" sem hajlandók megtűrni. Nem harcolni akarnak a más nézeteket megtestesítőkkel szemben, hanem "epeömlésszerű" gyűlölettel válaszolnak a tőlük eltérő gondolatokra.

A uniós választásokon azok a pártok voltak a legsikeresebbek, amelyek illiberális nézeteket képviseltek.

Az illiberális nézetek lényege a keresztény szabadság megvédése, a hagyományos értékek megőrzése.

Nemzedéki küldetésünk, hogy szembeforduljunk a liberális korszellemmel, a mi oldalunk van minden amit szépnek, igazságosnak nevezhetünk, amit  a keresztény szabadság értékeinek nevezünk.

Ez nem csak álom, mindez lehetséges. Ha kellően bátrak vagyunk, mindez sikerülhet - zárta gondolatait Orbán Viktor.