tóth gabi
Sokan egy forintot sem adtak volna azért, hogy talpra áll. A 41 éves Nagy Tamás masszív alkoholistaként buszmegállókban aludt, fûnek-fának tartozott és a családjától is eltávolodott. Egy komlói orvos mentette meg, és most rendezett életet él.
Sokszor érzi úgy az ember az élet egy-egy mélypontján, hogy már nincs visszaút, mindennek vége. Pedig mindig van esély, csak meg kell ragadni. Mesébe illő a 41 éves Nagy Tamás története, aki öt éve még súlyos alkoholproblémákkal küzdött, és egész élete romokban hevert. Nem csak szerinte, de ismerősei szerint is a halál torkából tért vissza a korábban teljesen züllött életet élő férfi.
„Megjártam a magam poklát. Alkoholista voltam. A bajok elől pedig csak menekültem, egészen addig, hogy vállalhatatlanná vált az életem. Már undorodtam magamtól. Buszmegállóban aludtam, szétcsúsztam, sőt még garázdaságért is bevittek a rendőrök. Tartoztam a banknak, a telefonszolgáltatónak, de még a kocsmában és a kisboltban is. A családomat is elmartam magam mellől és az ismerősök is lemondtak rólam” – kezd bele élete történetébe Nagy Tamás.
Tamás a Baranya megyei Mecsekpölöskén nőtt fel, egy alig pár száz lelkes községben. Édesanyja a születésekor meghalt, bányászként dolgozó édesapját pedig felemésztette a gyász és az alkoholba menekült. Tamás is hamar az alkoholizmus útjára tévedt, tizenéves korában már a helyi kocsma törzsvendége volt. Az iskola után hol volt munkája, hol nem, szinte napról napra élt. Életmódja felemésztette a családi örökséget, a szülői házból szinte eladott mindent, még a radiátorokat is lefűrészelte a falról.
A végén már a község polgármestere alkalmazta közmunkásként, de fizikai állapota hamar leromlott. Lefogyott, alig 48-50 kilót nyomott, így már alkalmi munkákat sem tudott végezni. Szellemileg és testileg is padlóra került.
Végül egy barátja öngyilkossága késztette arra, hogy eddig és ne tovább, ha élni akar.
„A cimborám öngyilkos lett, és ekkor már nekem is eszembe jutott, hogy véget vetek ennek a borzalomnak. De az akaratom mindennél erősebb volt. Kölcsönkértem buszjegyre, és remegve nyitottam be Komlón egy pszichiáterhez, aki azonnal mentőt hívott”
– emlékezett vissza Tamás.
A mentők a pécsi zárt osztályra vitték Tamást, ahol hetekig tartó detoxikálás következett. Az első két hétben szinte sokkos állapotban volt a férfi, ahogy a gyógyszerek hatására kezdett kiürülni a szervezetéből az alkohol. Végül befejeződött a gyógyszeres kezelés és következett egy 6 hónapos terápiás felépülés.
„Az anonim alkoholisták segítettek. Befogadtak a közösségükbe. Tanácsokat adtak és fogták a kezem, nehogy visszaessek. De a legfurcsábbnak mégis azt éreztem, hogy újra emberek között, az asztal mellett ettem, ez talán mindent elmond a korábbi állapotomról” – magyarázta a %Ripost%-nak Tamás, majd így folytatta: – „Nagyon hálás vagyok az új ismerősöknek. Kezdett végre rendbe jönni az életem. A terápia után ismerkedtem meg a mostani feleségemmel, Andreával is.”
Tamás élete egyre jobbra fordult. Nem csak újraházasodott, de korábbi házasságából született gyerekeivel is felvette újra a kapcsolatot. Most már közös nyaralást tervez velük.
„Egy éve Ausztriában dolgozom egy gyárban. A szülői házat is szeretném rendbe tenni, de visszaköltözni már nem fogok az emlékek miatt. A tartozásaimat pedig folyamatosan törlesztem. A terápián megismert ismerőseimnek és a gyönyörű feleségemnek nagyon hálás vagyok. Nélkülük most nem lehetnék itt” – mosolyodik el.
Tamás szerint sosincs késő újrakezdeni az életet.
„A magam példájából tudom, hogy makacsok vagyunk. De hagyni kell, hogy segítsenek, és akkor minden jóra fordulhat, mert sosincs túl késő”
– mondja.