Megrázó vallomás: így tépte ki a vörösiszap édesanyja kezéből a babát
A katasztrófában leginkább érintett család élete örökre megváltozott a kilenc évvel ezelõtti tragédia idején, a pert pedig már nem is követik figyelemmel.
A vörösiszap-katasztrófa felelőseit kereső büntetőperben nyolc év után hétfőn újabb elsőfokú ítélet született: a Mal Zrt. volt vezérigazgatóját, B. Zoltánt két és fél, helyettesét, D. Józsefet pedig két év letöltendő szabadságvesztésre ítélték, valamint további nyolc ember bűnösségét állapították meg a 2010. október 4-én történt ipari baleset miatt. Öt vádlottat felmentettek.
A kolontári Bezerédi utcában, ahol az ügy legközelebbi érintettjei laknak, fásultan hallgatták a híreket. "Nem is tudtam róla, hogy meglesz az ítélet, az első felmentő határozat óta nem követem az ügyet. Szégyen gyalázat, hogy eddig húzódik a per, jó, hogy nem mi voltunk a felelősek azért, mert otthon voltunk" – mondta a Blikknek Zoltán, akinek 14 hónapos kislányát, Angyalkát a felesége kezéből tépte ki a gyilkos iszapáradat.
A kislány ráadásul nem az első kisgyerek, akit a Juhász család elveszített, második gyermekük, Alexander egy vonatbalesetben halt meg 20 hónapos korában még 2002-ben. Juhászék otthonában szinte minden a meghalt babáknak állít emléket, a nappalijuk falán több festmény is megörökíti a gyermekeket.
"Mindennap gondolok rá, az évforduló pedig mindig meggyötör lelkileg. Gyakran újra lejátszódnak előttem a történtek, nem tudok sötétben aludni, és sok helyzetben halálfélelmem van" – árulta el a kislány édesanyja, Erzsébet, akit a munka segít át mindenen. A tragédia után született gyermeke, Ádám is már iskolás lett, ezért visszament dolgozni.
A család új építésű házba költözött, amit az állam azoknak épített, akik elvesztették az otthonukat Devecserben és Kolontáron. Zoltán szerint azonban már semmi sem a régi. "Mindenki bezárkózik, a sebeit nyalogatja. Hétvégenként, ha itthon vagyunk, mi is inkább felmegyünk a szőlőbe. Különösebb terveink nincsenek, a 32 millió forint kártérítésből a gyerekeknek el van rendezve a jövője, több nem is kell. Mi pedig túlélünk. Azt a három órát, amíg a gerendán lógtam, és alattam az ár, sose felejtem el.. S már semmilyen ítélet nem hozza vissza az én Angyalkámat" - tette végül hozzá a könnyeivel küzdve az apa.
