Emberi ésszel felfoghatatlan az a fájdalom, amit az édesanya érez, miután megtalálták a szombaton eltûnt lánya, M. Vivien holtestét, akit egykori osztálytársa gyilkolt meg. Az édesanya, a Ripostnak beszélt elõször.
Lehetetlennek hangzik, de Gyöngyinek erősnek kell maradnia, hiszen Vivien két kishúgáról kell gondoskodnia. Tartja magát, de hangján hallani, hogy szinte eszét vette a felfoghatatlan fájdalom. Egy pillanatra mégis megkeményítette a lelkét és kimondta: Szemébe akar nézni lánya gyilkosának.
"Amióta Vivien eltűnt, szemhunyásnyit sem aludtam. Csak vártam és reménykedtem."
Minden erőmmel arra koncentráltam, hogy elhiggyem, hazajön. Amióta tudom, hogy nincs remény...
- akadt el a hangja egy pillanatra, majd minden erejét összeszedve folytatta.
"Bálint, családjától senki sem keresett, és nem is tudom, mit tennék, mit tehetnék, ha bekopognának az ajtómon."
Egyet tudok, a lányom gyilkosának a szemébe akarok nézni. Tudni akarom, mi történt pontosan azon az éjszakán
- mondta szinte vérfagyasztó nyugalommal a megtört édesanya, aki elárulta, nincs egyedül, hiszen nővére mellette van és segíti őt, amennyire lehet.
