kulcsár edina
A két kiskamasz borzalmas körülmények között élt, de most végre esélyük lehet a boldogabb életre.
„A gyerekek a pincében bujkáltak, míg ők láncfűrésszel tépték egymást”
– mondta elcsukló hangon a Ripost-nak Kun Szilvia, a testvére gyerekeiért küzdő nő, aki már évek óta mindent megtesz azért, hogy a 15 éves Zolit és a 12 éves Szabinát végre hivatalosan is örökbe fogadhassa.
A két kiskamasz élete kész kínszenvedés volt az utóbbi években. Édesanyjuk, Mónika (Szilvi nővére) régóta alkoholproblémákkal küzdött és amikor összejött új párjával, aki szintén alkoholista volt, a helyzet egyre csak romlott. Két gyermekének, Zolinak és Szabinának borzasztó körülmények között kellett élnie, folyamatos terrorban tartották őket, félelmükben kénytelenek voltak a pincében bujkálni, amikor a részeg anyjuk és annak párja láncfűrésszel támadt egymásra.
Szilvi másfél éve vette magához a két gyermeket. Ők kérték kétségbeesve, hogy hozza el őket az anyjuktól, mert már nem bírják tovább.
„Nagyon szeretem ezt a két gyereket, mindent megtennék értük, nem volt kérdés, hogy segítek nekik, amikor sírva telefonáltak nekem, hogy menjek értük” – mondta megtörten Szilvi, majd így folytatta:
„Nekem sem volt könnyű életem, édesanyám tízéves koromban halt meg, utána nevelőszülőkhöz kerültem, akik szintén alkoholisták voltak, 15 évesen konkrétan én intéztem el, hogy intézetbe kerüljek, ott is éltem egészen 18 éves koromig, ezután kezdtem el az önálló életemet. A nővéremmel ezután vettem fel a kapcsolatot, nagyon jóba lettünk és bár tudtam, hogy vannak alkoholproblémái, a két gyerekét teljes szeretetben nevelte. Egy ideig legalábbis.”
Amikor azonban Mónika megismerkedett új párjával, a gyerekek helyzete egyre csak romlott. Ekkor került a képbe Szilvi, aki akkor vette magához a gyerekeket, amikor a legnagyobb szükségük volt rá.
„Zotya mondta el végül, hogy baj van és hogy segítsek nekik. Magamhoz is vettem őket azonnal, de az az igazság, hogy én is nehéz körülmények között élek. Az állatok a mindenem, akkor is egy állatmenhelyen dolgoztam, amikor ez történt. Mivel nekem nem volt saját lakásom, a munkaadóim megengedték, hogy ott lakjak az állatmenhelyen. Ez ment három évig, de amióta másfél éve magamhoz vettem a gyerekeket, ez már nem volt opció. Most egy önkormányzati lakásban élünk, de az életkörülményeinken lehet még mit javítani. Az a célom, hogy a gyerekek szerető családban és viszonylagos jólétben nőjenek fel. Egy olyan életet szeretnék nekik biztosítani, ami eddig nekik és nekem sem adatott meg soha” – mondta Szilvi.
„Zolinál ráadásul nemrég daganatos betegséget diagnosztizáltak, ami szintén nagyon nehéz volt, de szerencsére most már jól van, katonának készül” – árulta el a nő.
Mivel az anyjuk végleg lemondott a gyerekekről, Szilviának most lehetősége nyílt arra, hogy hivatalosan is örökbe fogadja a gyerekeket, ezért küzd most minden erejével.
Egy alapítvány értesült Szilviék történetéről és úgy döntött, hogy segít a családnak. Ha bárki támogatná Szilvi és a gyerekek jövőjét, az IDE kattintva segíthet.