„Ha ez megtörtént volna, a kisfiam még ma is élne„ – megszólalt a meggyilkolt Alex gyászoló apja

Juhász Norbert keresi a választ a kérdésre, hogy lehet képes egy anya a saját kisfiát halálra késelni. Egyelőre nem talál magyarázatot volt élettársa rémes tettére, de abban biztos: bármilyen lelki nehézség is gyötörte a nőt, a gyerekgyilkosságra nincs bocsánat.

„Annyit tudok, hogy a jövő héten tárgyalják az ügyet Olaszországban, mert szeretnének hamar pontot tenni a végére. Még nem döntöttem el, hogy kiutazom-e, de megmondom őszintén, nem nagyon szeretném a tragédia helyszínét élőben látni. A médiában megjelent képek látványa is éppen eléggé megvisel„ – magyarázta a gyászoló édesapa a Borsnak.

„Úgy vélem, egy élet is kevés lesz ahhoz, hogy feldolgozzam a történteket. Katalinnak semmit sem kívánok. Se jót, se rosszat. Talán annyit, hogy egyszer térjen észhez, és képes legyen átértékelni és felfogni, hogy mit művelt. Úgy vélem, még nem nézett szembe önmagával. Amit tett, az aljas bosszú volt, hiszen már korábban is fenyegetett Alex megölésével. Tudom, sokan vannak, akik a helyemben személyesen szeretnének neki kérdéseket feltenni, de én semennyire sem vagyok rá kíváncsi” – szögezte le Norbert.

„Szerencsére vannak szüleim, ők tartják bennem a lelket. Ha nem számíthatnék rájuk, nem is tudom, mi lenne velem. Egymást vigasztaljuk” – magyarázta a férfi, aki egy megdöbbentő körülményre is felhívta a figyelmet.

„Ha igaz az, ami az olasz lapokban megjelent, hogy Katalint az olasz rendőrök igazoltatták, kérdés, hogy miért nem kapták el azonnal? Magyarországon körözték, tehát szerintem fel kellett volna tenni a nemzetközi körözési listára. Ha ez megtörtént volna, a kisfiam még ma is élne” – csuklott el Norbert hangja.

„Felháborít, hogy Katalin a hírek szerint letagadta a gyilkosságot, legalábbis a kinti jogi képviselője azt mondta, hogy valószínűleg nem is az anya a gyilkos. Már csak abban bízom, hogy ezt a hazugságot súlyosító körülményként értékelik, és nagyon szigorú büntetést kap. Szerintem börtönben lenne a legjobb helye, nem értenék egyet azzal, hogy a mentális állapotára való tekintettel kényszergyógykezelésre küldjék.„