Gyilkolt a kelenföldi öngyilkos: két kicsi gyermek szomorú karácsonyra készül

Tavaly nyáron egy férfi kivetette magát egy toronyház 14. emeletéről, és éppen a kapun kilépő Erzsébetre zuhant.

A nő a helyszínen életét vesztette. Özvegye, Gábor azóta a szüleinél él két félárván maradt kisgyermekével együtt. De mint kiderült, rendszeresen visszajár a tragédia helyszínére...

A Bronz család, a szülők és a gyerekek éppen sétálni indultak, amikor a toronyházuk 14. emeletéről egy férfi kivetette magát, és a kapun éppen kilépő édesanyára, Erzsébetre zuhant. A két felnőtt azonnal szörnyethalt, amit az akkor féléves Boglárka és a 3,5 éves Márton is végignézett. A családfő pillanatokkal utánuk érkezett a helyszínre, és már semmit sem tehetett a feleségéért.

A Bors most felkereste az özvegy férfit, hogy megkérdezze, hogyan él a család jelenleg. Nos, alig két hét múlva itt a karácsony, de Gábor és családja még nem érzi át igazán az advent hangulatát. Csupán néhány napja zárult le egy nagyon nehéz két és fél hónapos szakasz az életükben.

„A kétéves Boglárka öt hétig volt beteg, a lassan ötéves Márton kettőig. Én szintén több mint egy hónapig kínlódtam. Nem voltunk karanténban, de szinte ki sem mozdultunk a házból ”– mondta Gábor, aki úgy emlékszik, hogy az elhunyt feleségével töltött 12 év alatt szinte nem is fordult elő, hogy megtámadta volna valamilyen kór. „Az elején magas láz gyötört és legyengültem. Fájtak a végtagjaim, és elvesztettem az íz- és szagérzékelésem” – mondta el az édesapa. Később egy teszt kimutatta: átestek a koronavírus-fertőzésen.

Ezzel azonban a megpróbáltatások nem értek véget. „Miután Márton két hónappal ezelőtt visszament az óvodába, focizás közben eltörte a lábát. Egy hónapig volt gipszben, de már jobban van. Egy kicsit ugyan még sántít, de már legalább tud járni. Ha ránézek a naptárra, eszembe jut, hogy közeledik az egyik legfontosabb családi ünnep. Pláne ezért, mert a Németországban élő Adrienn lányom ezen a héten jön haza. Végre együtt lehetünk, és persze a testvéreivel is foglalkozhat egy kicsit”– magyarázta Gábor, aki szerint fontos, hogy a körülményekhez képest meghitt hangulatot teremtsenek otthon az ünnepekre. „Természetesen állítunk fát, és megajándékozzuk a gyerekeket. Tavaly szilveszterre elvittem Mártont Székelyföldre, Erzsébet szüleihez. Az akkor még nagyon kicsi Boglárkát akkor nem szerettem volna kitenni egy sok órás autóútnak, de most már nem lesz akadálya, hogy velünk tartson.”

A család nem sűrűn emlegeti már Erzsébetet, de olykor természetesen szóba hozzák. Márton még tisztán emlékszik az anyukájára, de Boglárka szinte egyáltalán nem. „Hatalmas az űr az életemben, de már beletörődtem a sorsomba. Ha magamba roskadnék, az nem hozná vissza életem szerelmét. Ezt tudatosítottam magamban, és ennek megfelelően gondolkodom ”– mesélte a családapa, aki természetesen szívesen mesél a gyerekeknek arról, milyen asszony is volt Erzsébet, elvégre fontos, hogy tudják, ki hozta őket a világra.

Ugyan a gyászév letelt, Gábor egyelőre nem gondolkozik azon, hogy nyitottnak kellene lennie egy új kapcsolatra.

„Talán a körülmények sem kedvezőek, de igazából nem is mozgolódom olyan helyeken, melyeken megismerkedhetnék valakivel.”

Gábor kihasználja a törvény adta lehetőséget, és Boglárka második születésnapjáig, január 31-ig gyeden lehet. „Februárban kezdek el újra dolgozni buszvezetőként a 112-es járaton. Szerettem ezt a munkát, mert könnyen összeegyeztettem a magánéletemmel. Remélem, ezúttal is találnak nekem egy ideális beosztást.” -mondta.

Gábor a tragédia óta a szüleinél lakik gyermekeivel Kispesten.

„Még nem jutottam el addig, hogy megkezdhessem a saját életemet. Igyekszem besegíteni a házimunkába, de természetesen rengeteget segít az édesanyám. Pláne a kislányom gondozásában és nevelésében.” -mondja-

A férfi a tragédia óta is rendszeresen visszajár a kelenföldi toronyházba, az egyik szomszédjuk ugyanis gyakran meghívja vendégségbe.

„Erzsébettel is jó volt a kapcsolata, ezért öröm vele visszaemlékezni a régi szép időkre. A lakásunkat még nem adtam el, de már sikerült kiadnom, így legalább van belőle stabil havi jövedelmem. Szerencsémre a bérlőben maximálisan megbízhatunk, hiszen a feleségem jó ismerőse.”