Elhunyt a kórházban a daganatos fiatal! Édesanyja fizetett a doktornak

Miközben a hálapénz évtizedeken keresztül mérgezte az orvos-beteg viszonyt, tragikus történetek sokaságát lehetne felsorolni példaként, hogy gyakran a vastagon kitömött boríték sem segíthet. És az is jól látszik, hogy akadnak orvosok, akik akkor is nyújtják a kezüket a borítékért, amikor jól tudják: nem segíthetnek.

Szemrebbenés nélkül

Gábor tele volt tervekkel. Autóvillamossági technikusnak tanult, és nagyon büszke volt a motorjára, amit 21 évesen megvásárolhatott magának. A Suzukijának nem örülhetett sokáig, mert nem sokkal később kiderült, hogy daganatos betegségben szenved- írja a Bors.

– Egy este Gábor nagyon rosszul lett. Csillapíthatatlanul hányt és fájt a feje. Felhívtuk az orvosi ügyeletet, azt mondták, hogy a tüneteit komolyan kell venni, ezért inkább menjünk be a kórházba a lehető leghamarabb. Így is tettünk, a CT-vizsgálatot elvégezték, és kiderült, hogy Gábornak agydaganata van – emlékezett vissza Valéria.

A fiatal férfit néhány nappal később egy professzor megoperálta.

– A férjemmel megkérdeztük, mennyivel tisztelhetjük meg. Én már akkor rokkantnyugdíjas voltam, az uram biztonsági őrként dolgozott. Szerényen éltünk, sosem költöttünk semmilyen luxusra. A nehezen összekuporgatott megtakarításunkból 150 ezer forintot tettünk a borítékba, a tarifák ismertek voltak, ilyen műtétért nem tízezret ad az ember. Az orvos szemrebbenés nélkül elfogadta – mondta az egyetlen gyermekét gyászoló édesanya.

Legyenek átkozottak!

Gábort négy nappal a beavatkozás után hazaengedték. Később a család visszavitte a kórházba, ambuláns betegként kezelték. Közel három évig szenvedett, az állapota folyamatosan romlott. A kórházban fejezte be rövid életét.

– Éltünk a lehetőséggel, hogy a fiunk nyugalma érdekében kivegyünk neki egy egyágyas kórtermet. Hiába fizettünk egyetlen napra 75 ezer forintot ezért a kiváltságért, a fiam nyitott ajtónál haldoklott, hasztalan kértem az ápolókat, hogy csukják be. Én végig fogtam a kezét – nyilatkozta a Borsnak Valéria.

Gábor élete utolsó hónapjaiban már nem volt tudatánál, de az édesanya bízik benne, hogy a fia érezte a jelenlétét.

– Átkozott legyen minden orvos, aki súlyosan beteg embertől, családtagjaitól pénzt fogad el! Nagyon jól tudták, hogy a gyermekem menthetetlen, mégis kellett nekik a boríték. Az ilyen emberek súlyos büntetést érdemelnének. Engem is úgy vett fel az egyik belgyógyász az osztá­lyára egy egyszerű kivizsgálásra, hogy közölte, mekkora tiszteletdíj jár neki. Akkor 120 ezer forintot kellett fizetnem, és egyből jelezte, hogy hat hónap múlva kontrollra kell mennem, és 70 ezer forintot illik vinni ma­gammal. Újabb fél év múlva már 50 ezerrel is beérte – mondta felháborodva az asszony.

Örökre feketében

Valéria a temetés óta mindennap kijár a fia sírjához. Szeretné, hogy a nyughelyen állandóan friss virág lenne.

– Képtelen vagyok elfogadni, hogy a gyerme­kem már nincs. Annyira fiatal és életerős volt. Családot szeretett volna alapítani, és egy vállalkozás indításán gondolkodott, hogy ne kelljen nélkülöznie, és minket, a szüleit is támogatni tudja. Az egyik orvos még felkínált egy utolsó lehetőséget, egy gerincbe adandó injekciós eljárás formájában, ám azt Gábor onkológusa ellenezte. November 2-án ünnepelné a születésnapját. Arra a napra 150 szál rózsát rendeltem. Otthon is folyamatosan rá emlékezem, nem telik el nap, hogy ne gyújtanék gyertyát a fényképe előtt. Életem végig csakis fekete ruhát fogok hordani.