Mit keresnek a katonák Magyar Péter Kossuth téri buliján?

Magyar Péter és Ruszin-Szendi Romulusz szerint a honvédség is részt vesz szombaton a Tisza Párt Kossuth téri rendezvényén, ahol még díszszemle is lehet. Csakhogy a jogszabályok tiltják, hogy katonák pártpolitikai eseményen jelenjenek meg, miközben Magyar Péter maga írta, hogy a rendezvényt a Tisza Párt szervezi és finanszírozza. Az sem egyértelmű, ki dönthetett a honvédség részvételéről, mivel Ruszin-Szendi jelenleg nem miniszter – írja az Ellenpont.

Május 9-én egész napos rendszerváltó ünnepséggel készül hivatalba lépésére Magyar Péter és a Tisza Párt a Kossuth téren. A tervek szerint azonban nemcsak beszédek és koncertek várhatók, a rendezvényen akár a Magyar Honvédség is szerepet kaphat. Erről korábban Ruszin-Szendi Romulusz, a honvédelmi tárca várományosa beszélt, amikor azt mondta:

Később Magyar Péter is megerősítette a terveket, Facebook-oldalán azt írta, parlamenti beszéde után díszszemlével és ünnepélyes zászlófelvonással folytatódik a rendszerváltó népünnepély.

A történet azért is keltett feltűnést, mert Magyar Péter egy kommentben egyértelművé tette: az esemény nem állami rendezvény lesz, hanem a Tisza Párt szervezi és finanszírozza.

– írta.

Vagyis a tervek szerint 

Nem véletlenül: a hatályos szabályozás világosan korlátozza a katonák részvételét pártpolitikai eseményeken. Figyelemreméltó, hogy a Magyar Nemzet megkeresésére a rendőrség arról tájékoztatta lapunkat, hogy az Országgyűlés május 9-i alakuló ülése után a Kossuth térre egy magánszemély jelentett be gyűlést, amit a Budapesti Rendőr-főkapitányság tudomásul vett.

Katonák pártrendezvényen?

Az Ellenpont emlékeztet, hogy az alaptörvény külön rögzíti a Magyar Honvédség politikai semlegességének elvét, amelynek alapján

A részletes szabályokat a honvédek jogállásáról szóló törvény tartalmazza: a 22. § (4) bekezdése kimondja, hogy a szerződéses állomány tagjai szolgálati jogviszonyuk idejére kötelesek felfüggeszteni párttagságukat. A honvédek jogállásáról szóló kormányrendelet szintén egyértelműen fogalmaz, amikor kimondja, hogy az állomány tagjai nem rendelkezhetnek párttagsággal, és politikai tevékenységet sem végezhetnek. Emellett az 5. § (1) bekezdés külön kitér az önkéntes tartalékosokra is:

A magasabb szintű jogszabályok elsősorban a katonák politikai szerepvállalását tiltják, míg a honvédség egészének társadalmi rendezvényeken való részvételére vonatkozó részletes szabályokat egy külön HM-utasítás rögzíti.

A szabályozás szerint a honvédség visszterhesen közreműködhet társadalmi rendezvényeken. De mi is tartozik ebbe a kategóriába? A jogszabály értelemszerűen erre is választ ad: „Az állami szervek, helyi önkormányzatok, egyházak, hagyományőrző és a honvédelem ügyét támogató civil szervezetek, valamint oktatási intézmények által szervezett állami, nemzeti, egyházi, társadalmi ünnep, kulturális és sportrendezvény.”

Feltűnő, hogy a felsorolásban politikai rendezvények nem szerepelnek. Ez nem véletlen: a HM-utasítás 5. § (1) bekezdés c) pontja egyértelműen kimondja, hogy a honvédség nem működhet közre pártpolitikai tevékenységgel összefüggő eseményeken. Márpedig Magyar Péter május 9-i „népünnepélye” pártpolitikai eseménynek számít, hiszen a saját elmondása szerint a Tisza Párt finanszírozza. 

A leendő kormánypárti politikusok vélhetően állami ünnepségként próbálják majd bemutatni az eseményt, Magyar Péter azonban egyértelművé tette, hogy a Tisza Párt szervezi és finanszírozza. És nem ez az egyetlen furcsaság az ügyben.

Nagy kérdés, ki vezényelné ki a katonákat a Tisza rendezvényére

Az sem világos, hogy pontosan ki döntött a katonák Kossuth téri megjelenéséről. A katonai tiszteletadást és díszszemlét emlegető Ruszin-Szendi Romulusz ugyanis jelenleg még nem honvédelmi miniszter, így hivatalosan nem adhat ilyen utasítást – írja az Ellenpont.

Bár Magyar Pétert várhatóan már május 9-én miniszterelnökké választják, a miniszterjelöltek parlamenti meghallgatása és eskütétele csak ezt követően történhet meg, így Ruszin-Szendi várhatóan még napokig nem kerül hivatalba.

Ezt a tisztséget jelenleg még Czermann János tölti be.

A Magyar Nemzet a Kossuth téri ünnepséggel kapcsolatban már a múlt héten megkereste a Honvédelmi Minisztériumot, de cikkünk megjelenéséig nem kaptak választ. Kérdéseket küldtek a köztársasági elnök hivatalának és a honvédség főparancsnokának is, de tőlük sem érkezett válasz. Ha válaszolnak, beszámolnak róla.

Más területen is beindultak Magyar Péter elvakult hívei.

Így jelentkezik a feleségét és saját magát meztelenül mutogató botrányrendező, a szélsőbaloldali Schilling Árpád a Tisza Pártnál

Börtönt és büntetőeljárásokat követelve, a radikális baloldal hangján bírálja a magyar kulturális világot Schilling Árpád, a Krétakör egykori alapítója, a trágár rendezéseiről közismert rendező, aki feleségével, Sárosdi Lillával 2018-ban költözött Franciaországba. Állításuk szerint “tele lett a pohár”, azért hagyták el Magyarországot, a tények alapján azonban a szakmai sikertelenség lehetett az oka távozásuknak. A kudarcsorozat külföldön is folytatódott, egy-két munkától eltekintve Schilling semmilyen érdemi feladatot nem kapott, felesége, az amatőr színésznő pedig-nyelvtudás híján-árufeltőltőként dolgozott egy ideig. Most, hogy a Tisza Párt nyert a választásokon, Schilling még agresszívabban támad-úgy gondolhatja, hogy ha hízeleg a Tisza Pártnak és Magyar Péternek, munkát kaphat. Sőt, saját állítása szerint részt vett a Tisza kampányában. Egyértelmű: a szélsőbaloldali Schilling akarja megmondani, afféle kommunista népbiztosként, hogy ki maradhat és ki nem a jobboldalinak tartott színigazgatók közül. Sőt, az abnormális radikalizmusában már arról értekezik, hogy Vidnyánszky Attilát börtönbe kell zárni.

Börtönnel fenyegeti Vidnyánszky Attilát, színházigazgatókat rúgatna ki Schilling Árpád

Rendszeresen bírálja a magyar kulturális világot tehát Schilling Árpád rendező a közösségi oldalán. Néhány napja nekiugrott Fülöp Péternek, a Nemzeti Színház operatív igazgatójának, mert Fülöp - teljes joggal és egyébként kulturáltan visszafogottan - Vidnyánszky Attilát méltatta. Fülöp Péter ezt írta a Nemzeti Színház igazgatójáról: 

“Lehet szeretni vagy nem szeretni, de Vidnyánszky Attila a magyar színházi élet egyik legnagyobb formátumú alkotója, aki markáns művészi világot és következetes gondolkodást képvisel. Rendezői munkássága és intézményépítő tevékenysége egyszerre mutat tehetséget, víziót és kivételes munkabírást, miközben az a hatás, amelyet az elmúlt évtizedekben a magyar színházi struktúrára és gondolkodásra gyakorolt, vitathatatlanul a legmeghatározóbbak közé emeli.” 

Fülöp Péter egyáltalán nem túlzott. Csak nagyon röviden, mit hozott létre Vidnyánszky Attila az elmúlt években: 

A Nemzeti Színház évek óta kimagasló teljesítményt nyújt - és szinte minden előadás telt házzal megy. Az előadások közül több rangos nemzetközi díjat nyert, például, az Operett című produkciójuk a világhírű Gombrowicz-fesztivált megnyerte.

Vidnyánszky megalapította a Madách Nemzetközi Színházi Fesztivált (MITEM), amely felhelyezte a magyar színházat a nemzetközi kulturális térképre. A MITEM-en minden évben olyan sok külföldi színház szeretne részt venni, hogy évekre előre több fesztivált meg lehetne tölteni. A találkozóra olyan világhírű művészek érkeztek az elmúlt években, mint Jan Fabre, Alvis Hermanis, Teodórosz Terzopulosz, Rimas Tuminas, Silviu Purcarete, Andrei Serban, Valerij Fokin, Valére Novarina, és elhozta előadását Robert Wilson, Thomas Ostermeier vagy Romeo Castellucci is. Szinte valamennyiek méltatták a MITEM-et és Vidnyánszky Attilát - annak ellenére, hogy többen közülük egyáltalán nem úgy látják a világot, ahogyan a Nemzeti Színház igazgatója. Mégis részt vettek a fesztiválon, mert egyrészt mindannyian elismerik Vidnyánszky Attila szakmai kvalitásait, másrészt pedig azt mondták: Vidnyánszky Attila teret ad különböző megszólalásoknak, vitára szólít, hidakat képez. Ez pedig Európában - de a világon is - rendkívül ritka. Korábban ilyen nagyszabású nemzetközi színházi fesztivál, mint a MITEM, nem volt Magyarországon.

2023-ban kizárólag Vidnyánszky Attila kimagasló szakmai tevékenysége miatt Magyarországra hozták a világ legnagyobb színházi kulturális eseményét, a Színházi Olimpiát, amely tavasztól őszig tartott, és amelyhez az ország több színháza csatlakozott. A Nemzeti Színházban és Miskolcon is láthatták a nézők például a Comédie-Francaise világhírű előadását, a Trartuffe-t, amely az egyik legnagyobb élő rendező, Ivo Van Hove alkotása. Ahogy korábban az Ellenponton megírtuk, elképesztő francia színpadi- és filmszínészekkel.

Vidnyánszky Attila kezdeményezésére létrejött a Déryné Program, amelynek küldetése, hogy olyan kisvárosokba, falvakba vigye el a színházat, ahol az emberek talán soha nem láttak még előadást, mert nincs a közelben színház. A program rendkívül sikeres. 

Schilling szerint azonban Fülöp Péter levele “szemérmetlen és valótlan” módon dicsőíti Vidnyánszky Attilát. Schilling kifogásolta többek között a Nemzeti Színház egyik előadását is. Azt írta, hogy 

“a Bánk bán című előadásban hatéves gyerekeket használnak politikai propagandára. Az előadásban nyílt homofóbia és nőkkel szembeni előítéletek jelennek meg, miközben a magyar nemesek, mint valami fasiszta szabadcsapat tagjai, kurjongatnak és félemlítik meg a környezetüket.”

Régi bolsevik módszer: azzal vádolja a másikat, amit saját maga követ el. A szélsőbaloldali botrányrendező kifogásolja, hogy a jobboldalinak tartott, nagy rendező fasisztának ábrázol magyar nemeseket. (Természetesen ez hazugság, de jelen esetben szinte mindegy is. Homofóbia és nőkkel szembeni előítéletek sincsenek az előadásban, a kisgyerekekkel kapcsolatos ostobaságokat cáfolni is értelmetlen.) 

Schilling emellett felvetette a színházi szakma megosztottságát, külön kitérve a független társulatok és egyes alkotók szerinte hátrányos helyzetére. 

A megosztottságról csak annyit: Vidnyánszky Attila mindig nyitott volt a vitákra, soha nem zárkózott el, sőt, a Színházi Olimpiára is minden magyar színházat meghívott. A meghívást éppen az a néhány színház nem fogadta el, amely megosztottságról panaszkodik. Mint ismert: Vidnyánszky három, közismerten a balliberális színházi világhoz tartozó, kétségtelenül jelentős színházrendezőt kért fel 2013-ban, hogy az új Nemzeti Színház első előadását ők rendezzék. Székely Gábor, Zsámbéki Gábor és Ascher Tamás sem vállalta. Ennyit az elzárkózásról.

Schilling egy másik bejegyzésében a kulturális támogatások elosztását bírálta. Kifogásolta, hogy a független színházak nem kaptak pénzt. A rendező a bejegyzésében jogi lépéseket sürget, többek között vagyonosodási vizsgálatot és büntetőeljárást említve. A padláslesöprő, ávós stílusról nehéz mit mondani.

Schilling több bejegyzésével is hízeleg a Tisza Pártnak, amely szélsőbalos megtorlásokat ígér minden területen.

Schilling elképesztő módon fenyegetőzik a bejegyzésében: 

“Vidnyánszkynak, akárcsak Matolcsynak, börtönben a helye.” 

Schilling vélhetően úgy érezte, ha ő is hasonló rémisztő fenyegetéseket fogalmaz meg, börtönbüntetést követel, felfigyel rá a Tisza Párt és munkát ad neki. Vidnyánszky Attiláról ír így, aki életében nem tett el egy fillér jogtalanul felvett közpénzt és akiről ezt még ellenségei is elismerik.

Egy másik bejegyzésében tanácsokat ad, hogy hogyan kéne újra szervezni a magyar színházművészet. (Lényegében a Tisza Pártnak üzen, hogy észrevegyék az egyébként sikertelen rendezőt.) 

Azt írja: 

“Aktivizálódnak a színházművészet érdekvédelmi szervezetei és szakemberei. Most nagyobb szükség van erre, mint valaha. Ahhoz, hogy egy progresszív, fenntartható és demokratikus struktúrát legyünk képesek létrehozni, sok időre és sok munkára van szükség. Először tisztújítást kellene tartani minden szövetségben, majd a szövetségeknek teljesen új bizottsági tagokat kellene javasolniuk, s ha felálltak a bizottságok, akkor ki kell írni a pályázatokat.” 

Szerinte több színház igazgatóját azonnal ki kell rúgni - természetesen azokat a színházakat sorolta fel, ahol jobboldali értékeket valló művészek vezetik a színházat. Pontosan így fogalmaz: 

“Csak Budapesten legalább 5 olyan színház van, ahol új vezetőségre van szükség. Hogy ne legyek homályos, a József Attila, a Kolibri Színházra, a Nemzeti, A Pesti Magyar és az Új Színházra gondolok.”

Világos, kik az ellenségek - soroljunk fel néhány nevet, Vidnyánszky Attila mellett: Nemcsák Károly, Eperjes Károly, Dörner György. Megkérdőjelezhetetlen tehetségű, Kossuth-díjas művészek.

Egy másik posztjában választási szakértőként lép elő. Szerinte igazságtalan a magyar választási rendszer, mert bár nyert a Tisza Párt, de nem olyan arányban, amennyivel több képviselőjük ülhet be a Parlamentbe. Pontosan így fogalmaz: 

“Amennyiben igaz, hogy április 12-én 3,3 millió ember 2,25 millió emberrel szemben majdnem háromszor annyi helyet szerzett a Parlamentben, akkor egyértelműen kijelenthető, hogy a választás ugyan törvényes, de igazságtalan.”

Azt is írta, hogy szerinte 2030-ra új választási törvényre lenne szükség. És ez a lényeg. Látszatra mintha bírálná a Tiszát, valójában új választási törvényt akar, amire a Tisza maga is utalgatott, főleg a köztársasági elnök kapcsán. Nyilvánvalóan ezzel is a Tiszának hízeleg valójában Schilling: nehogy kétharmaddal tudjon majd visszajönni a Fidesz, elmélkedése erről szól.

Schilling, amikor ezt a posztot megírta, persze nem számított arra, hogy a tiszás szavazók nem értik a nevetséges duplacsavart és azonnal durva kommentekben bírálják. 

Meg is ijedt, és azonnal írt egy újabb bejegyzést - magyarázkodva, és már-már elnézést kérve a Tisza-hívőktől, és megerősítve, hogy bizony ő is a Tiszára szavazott, ne bántsák őt. 

“Szépen kérem Magyar Péter szimpatizánsait, hogy hagyják megvalósulni a demokráciát! Ha olyat olvasnak tőlem, amely nem teljesen illeszkedik az önök világképébe, akkor se küldjenek nekem személyeskedő, arrogáns üzeneteket, mint korábban a fideszesek. Én is a Tiszára szavaztam és toltam a kampányt.”

Tolta a Tisza-kampányt... Aha. Értünk mindent.

Schilling Árpád abban reménykedik tehát, hogy a Magyar Péterhez és a Tisza Párthoz való dörgölőzés eredményhez vezethet, és munkához juthat. 

Na, de ki is Schilling Árpád? 

A rendező neve az elmúlt években kevésbé a színházi bemutatókhoz, sokkal inkább a szélsőségesen baloldali politikai állásfoglalásokhoz kötődik. A Krétakör egykori vezetője most abban bízik, hogy Magyar Péternél és a Tisza Pártnál nem számítana jó ideje tartó művészi sikertelensége, ellenben politikai hűsége és hízelgése miatt visszakerülhetne a magyarországi színházi életbe. Felesége, Sárosdi Lilla, a semmilyen színészi végzettséggel nem rendelkező “színésznő”. Mindketten rendszeresen gyalázták Orbán Viktort és kormányát, majd - a Fidesz újabb, kétharmados győzelmét követően, arra reagálva - 2018-ban Franciaországba költöztek.

Sárosdi Lilla és férje, Schilling Árpád neve akkor vált leginkább ismertté a színházi világon túl, amikor Sárosdi 2017-ben az Amerikából indult “metoo” kampányon felbuzdulva bejelentette: 20 évvel ezelőtt, 17-18 éves korában molesztálta egy ismert magyar rendező-igazgató és annak egy barátja. Sárosdi meg is nevezte az azóta meghalt rendezőt, Marton Lászlót. 

Sárosdi Lillát azelőtt nem sokan ismerték, csupán a színpadon zajló, gusztustalan obszcenitásba hajló, öncélú magamutogatással sikerült időnként felhívni magára a figyelmet. 

Sárosdi Lilla és rendező férje, Schilling Árpád pornófilmszereplőket megszégyenítő szemérmetlenséggel tárták a közönség elé számtalan alkalommal nemi szervüket és perverz jeleneteiket olyan darabokban, amelyek művészileg meglehetősen vitathatók voltak. (Írjuk le sokadszor, zárójelben: nem prüdériáról van szó, amikor erről írunk, hiszen színházi remekművek születtek - nem Schillingtől természetesen - , ahol a meztelenség meghatározó volt, hanem jelen esetben az öncélú magamutogatásról.)

Közismert jelenetté vált például, amikor a meztelen Sárosdi Lilla egyszerre két férfit elégít ki a kezével vagy amikor megalázó körülmények között, szintén meztelenül összevissza ugrándozik a színpadon. A rendező a saját férje volt. Aki szintén nem szégyellős, mert egyik darabjában meztelenül szaladgált nemcsak a színpadon, de a nézőtéren is, miután arra kérte a nézőket, hogy a meztelen testére írjanak üzeneteket Orbán Viktornak.

Schilling a kétezres évek elején kétségtelenül el tudta magát adni külföldön, a Gyurcsány-kormányoktól rengeteg támogatást kapott, aztán az MSZP-SZDSZ bukása után, amikor a jobboldal került hatalomra, harcias ellenzéki akciókba kezdett, több tüntetést is szervezett. Volt, hogy egy tanártüntetésnek - teljesen hivatalosan - ő volt a rendezője... 

A hírek szerint Sárosdi Lilla a dél-francia kisváros, Valence melletti falucskában lett egy ideig árufeltöltő, de állítólag dolgozott egy kis vegyesboltban is. Ez természetesen nem szégyen, minden tisztességes munka becsülendő. A hazugság a megvetendő, vagyis, hogy világsikerről lódítottak. 

Schilling egyébként évek óta nem rendezett semmilyen érdemleges produkciót, Sárosdi Lilla pedig két-három félamatőr lyoni előadásfélében szerepelgetett.

Hogy Schilling Árpád mennyire pontosan tudja, hogy teljes kudarc a pályafutása, az egy másik, a Fideszhez messze nem köthető, de nála ezerszer sikeresebb színház- és filmrendezővel való vitájából kiderül. Nagyon leleplező módon. Amikor Mundruczó Kornél azt javasolja, hogy azok a társulatok, amelyeknek nemzetközi eredményei vannak, mindenképpen kapjanak támogatást, Schilling ezt válaszolja: "lehetnek más szempontok is a támogatások megítélésében, mint a nemzetközi hírnév"

Teljesen világos. Hiszen ha az lenne a kritérium, mármint a nemzetközi hírnév, akkor jöhetne itt akármilyen kormány, DK-tól a Mi Hazánkig, Schilling egy fillért sem kapna. 

Bár Sárosdi úgy vallott korábban a Telexnek, hogy azért mentek Franciaországba, mert “betelt a pohár” náluk, a tények ismeretében sokkal inkább úgy tűnik, hogy Schilling a sikertelenség és az általa alapított Krétakör Alapítvány viselt dolgai miatt távozhatott el Magyarországról. 

A Krétakört ugyanis a Norvég Alapot övező botrányos visszaélések vizsgálatával egy időben ellenőrizte a NAV több alkalommal, és Sárosdi a fent idézett interjúban arról is beszél: az alapítványt a magyar hatóság nemzetbiztonsági kockázatnak nyilvánította. (Ilyesmi általában nem történik véletlenül…) 

A Krétakör nem szenvedhetett pénzhiányban: egyrészt áttételesen szerepelt a Soros György amerikai-magyar spekuláns kifizetési listáján, valamint a Gyurcsány-kormány kultusztárcájától 120 millió forintot kaptak magamutogató, közönséges önmegvalósításra. 

Cikkünk a továbbiakban szélsőségesen felnőtt tartalommal folytatódik. Olvasását nemcsak 18 éven felülieknek, de erős idegzetű és gyomrú olvasóinknak ajánljuk. 

Hogy Schilling és Sárosdi művészete nevetséges vagy botrányos-e, azt mindenki döntse el maga. Itt részletezzük azt, amit fentebb röviden már érintettünk.

Sárosdi Lilla a színpadon nem volt szemérmes. Schilling színpadi és filmes rendezéseiben ő maga lökte feleségét férfiak “karjaiba” botrányos színvonalú performanszokban. 

Ahogy tehát röviden fentebb írtuk, Sárosdi a férje rendezői utasításait követve hol egyszerre két férfit elégít ki, hol férfi színészek nadrágját és alsónadrágját húzza le és játszik a nemi szervükkel. Majd egyikük végbelébe nyúl, azt követően pedig egy másik színésszel megszagoltatja az ujjait. Anyaszült meztelenül, a nők többsége számára elképesztően kellemetlen szituációkban mutatkozik a színpadon, minden gátlás nélkül.

Schilling Lúzer című “művében” Sárosdi az egyik jelenetben meztelenül, testén valamiféle folyadékkal, abban megragadt tollakkal folytat rendkívül kínos, modoroskodó hangon párbeszédet egy másik nővel, azt állítva, hogy ő a Nap (vagy a Hold). 

Az előadásban  - ahogy írtuk - a rendező férj is bemutatkozik, természetesen ő is anyaszült meztelenül, kezében egy filccel rohangál a színpadon, azt követelve: a nézők írják bármelyik testrészére azt, amit üzennének Orbán Viktornak. 

A Schilling Árpád-féle Feketeország elejétől végéig a fentieknél is obszcénabb szexuális tartalmat közvetít. Schilling rendezői utasításai révén más férfiak nemi szervét tolja felesége arcába. A jelenet egy részén jobb sorsra érdemes, nevesebb férfiszínészek kerülnek közeli kapcsolatba férfi színésztársaik nemi szervével - kellemetlen helyzetbe hozva saját magukat. 

Valóban ez a művészet? 

A videókat ezen a linket lehet megnézni - valóban csak erős idegzetű és gyomrú felnőtt olvasóinknak ajánljuk. 

És hogy a fartúrásról, kielégítésről, magamutogatásról mit gondolnak a Tisza Pártnál, azt Radnai Márk alelnök, az RTL Klub korábbi adásrendezője foglalta össze nemrég, amikor azt mondta: 

“Mundruczó Kornél, Schilling Árpád és Bodó Viktor lenyűgözött. Ezeknél az alkotóknál láttam meg, hogy a színháznak milyen ereje van.” 

(Meglehetősen furcsa, hogy a másik két rendezőt idekeveri Radnai, ezzel többé-kevésbé felemelni próbálja Schillinget. Mundruczó amerikai filmeket készít, egyáltalán nem szorul Magyar Péter hűségadományára, Bodó Viktor pedig folyamatosan rendez Budapesten, van, hogy évente kétszer is.) 

Végül térjünk vissza egy mondat erejéig Schilling Árpádhoz. Hétvégén újabb bejegyzést tett közzé a facebookon. Megint Vidnyánszkyt szidja, egyre gyanúsabb, hogy a Nemzet Színházát nézte ki magának és azt próbálja kikunyerálni a Tisza Párttól. De ez most mellékes. Schilling alá is írja bejegyzését, és ez az, ami meglehetősen tanulságos. Vagy inkább kóros?

Ugyanis bejegyzését, levelét, irományát így fejezi be, így írja alá:

A szakma.

Tehát saját magát egyenesen a szakmának tekinti. A nagybetűs szakmának. Ehhez már tényleg nehéz bármit hozzáfűzni.