POLITIK
Gazdasági harakiri?
Kiszelly Zoltán a Századvég politikai elemzési igazgatója szerint az euro bevezetésére hivatkozva egy megszorítócsomagot is könnyebb eladni az embereknek. Úgy véli azonban, amennyiben Magyar Péter kormánya valóban bevezetné a valutát, az felérne egy gazdasági öngyilkossággal - nyilatkozta a szakértő a Magyar Nemzetnek.
Hangzatos ígéretet tett a választóknak a Tisza Párt: az egyik legfontosabb gazdasági céljuk az euró bevezetése. Kármán András az RTL-en arról beszélt, Magyarország négy éven belül készen áll az euróra, az új kormány megteremti az euróbevezetés feltételeit. A leendő pénzügyminiszter Varga Mihály jegybankelnökkel is találkozott, ahol elmondása szerint a valuta bevezetésének kedvező hatásairól is beszéltek: csökkentené a kamatokat, az inflációs várakozásokat mérsékelni fogja, kiszámítható árfolyam alakuláshoz vezetne. – A hangsúly azon van, hogy a feltételeket megteremtsük 2030-ra, és ott megszülethessen a pozitív döntés a bevezetésről – hangoztatta később a leendő tárcavezető.
Lapunk a témában megkereste Kiszelly Zoltánt, a Századvég politikai elemzési igazgatóját, hogy röviden megvizsgáljuk, milyen előnyei és hátrányai lennének Magyarországra, ha lemondanánk a forintról és csatlakoznánk az eurózónához. Először is leszögezte, az euró bevezetéséhez több gazdasági feltételt kell teljesíteni: az infláció csak kismértékben haladhatja meg a legstabilabb uniós országok szintjét, miközben a költségvetési hiány nem lehet nagyobb a GDP három százalékánál, az államadósság pedig nem lépheti túl a 60 százalékot, vagy csökkenő pályán kell lennie. Emellett a nemzeti valutának legalább két évig stabilan kell mozognia az euróhoz képest, és a hosszú távú kamatok sem lehetnek jelentősen magasabbak a legstabilabb országokénál.
Az euró egy félkész termék
Kiszelly Zoltán felhívta a figyelmet azonban arra, ezeket nem feltétlen kell maradéktalanul teljesíteni: egy adott tagállam már akkor is bevezetheti az eurót, ha gazdasága legalább „konvergál” ezekhez a kritériumokhoz. Ennek fényében szerinte reális lehet a Tisza Párt részéről a 2030-as választásokra egy ígéretnek az, hogy bevezessék az eurót, ugyanis matematikailag arra van esély például, hogy két évig stabilan tartsák a forint árfolyamát.
„Ha sikerül is bevezetniük, a magyar gazdaságban csak utána jön a feketeleves”
– emelte ki.
A szakértő szerint vitathatatlan, hogy az eurózónának valóban vannak pozitívumai: az Európai Központi Banknak köszönhetően alacsonyabb kamatok, egyszerűbb gazdasági könyvelés a cégeknek, megszűnne az árfolyamveszteség, a tagállamok között jobban eloszlanak a rizikók és még az árakat is könnyebb lenne összehasonlítani – de ezek nagy része kezd eltűnni. Úgy látja ugyanis, az euró egy félkész, hibás termék: még mindig nem alakult optimális valutaövezetté (OCA).
Ez azt jelenti, hogy nincs mögötte egységes gazdaság- és adópolitika, ráadásul a déli országokban növelni kéne a termelékenységet.
Jó példának nevezte erre Olaszországot: az euró 2002-es bevezetése óta az ipari termelés jelentősen visszaesett, miközben az államadósság drasztikusan megnőtt. Hasonló folyamat figyelhető meg más országokban is, például Szlovákiában, ahol az adósság szintén jelentősen emelkedett – mutatott rá.
Gazdasági öngyilkosság
Ugyanis az euró jelenlegi rendszere torz versenyhelyzetet teremt. Például ha létezne külön „északi” és „déli” euró, az északi – például a német – valuta jóval erősebb lenne, míg a déli gyengébb. A közös valuta azonban mesterségesen kiegyenlíti ezeket a különbségeket, így a fejlettebb gazdaságok termékei versenyelőnybe kerülnek, míg a gyengébbek hátrányba – magyarázta, majd emlékeztetett:
a déli országok az alacsony kamatok nyújtotta lehetőséget nem reformokra, hanem fogyasztásra használták fel, ami hosszú távon adósságspirálhoz vezetett.
Kiszelly Zoltán mindezek fényében úgy fogalmazott, Magyarországon az euró elhamarkodott bevezetése felérne egy „gazdasági öngyilkossággal”. Ráadásul a forint megszűnésével eltűnne az árfolyam-politika és a kamatszabályozás lehetősége, vagyis a gazdaság alkalmazkodási képessége beszűkülne. Ilyenkor az úgynevezett „belső leértékelés” marad, ami a gyakorlatban megszorításokat jelent. Strukturális reformok nélkül az euró bevezetése Magyarországon is a termelés visszaeséséhez és elvándorlásához vezethetne, ahogyan azt Franciaországban vagy Olaszországban is látni.
Kommunikációs gumicsont
Emellett a gazdasági szuverenitás jelentős része is megszűnne, hiszen a monetáris döntések Frankfurtba kerülnének. Összességében úgy látja, hogy az euró elsősorban a magas termelékenységű, innovatív gazdaságok számára előnyös, mint amilyen például a német vagy a holland. Egy kevésbé versenyképes ország esetében azonban komoly kockázatot jelenthet, különösen akkor, ha a gazdaság nem képes alkalmazkodni a közös valuta által megkövetelt feltételekhez.
– Az euró bevezetésének kérdése lehet a Tisza Párt kommunikációs gumicsontja, szimbolikus politikai terméke, amivel bemutathatják a szavazóiknak, a társadalomnak, hogy Magyarország nem kompország, meg nem híd, hanem a nyugati parthoz tartozik – mutatott rá, hozzátéve: erre hivatkozva egy megszorítócsomagot is könnyebb eladni az embereknek. Ahogy Gyurcsányék is konvergenciaprogramnak hívták 2006 nyarán a megszorítócsomagokat, úgy most a Tisza Párt arra hivatkozva vezethet be megszorításokat és kérhet áldozatokat a magyaroktól, hogy az euró bevezetése érdekében meg kell húzni a nadrágszíjat – jegyezte meg a szakértő.
A klímaváltozástól féltve hazánkat Magyar Péter felkérte Gajdos Lászlót egy azonnali cselekvési terv elkészítésére. Közösségi oldalán hatalmas ígéretdömpinget is zúdított a választókra. Az állattenyésztő üzemmérnök Gajdosnak olyan programra kell tervet készítenie, amihez valójában nem ért, ráadásul hatalmas költségvetési forrást is igényel.
Magyar Péter és Gajdos László Forrás: Facebook
Aggódnak a környezetvédelemhez és a vízügyhöz értő szakértők, hogy hamar belebukhat Gajdos László a neki ígért zöldtárca vezetésébe, mert állattenyésztő üzemmérnökként és egykori állatkerti igazgatóként legfeljebb az állatvédelemhez konyíthat valamennyit, de ennél sokkal összetettebb feladatok megoldását kívánó hivatalt akarnak rábízni.
Magyar Péter leendő kormányfő már meg is fogalmazta azokat az elvárásait, amelyekbe idő előtt beletörhet a bicskája a leendő élő környezetért felelős miniszternek.
A mezőgazdász Gajdos Lászlót egy azonnali rövid és középtávú vízügyi cselekvési és kommunikációs terv összeállítására utasította az egyre súlyosbodó aszályhelyzet, valamint a folyóvizeink és a talajvíz kritikusan alacsony szintje miatt. Magyar egy valóságos ígéretcunamit zúdított rá az emberekre, óriási terhet pakolva Gajdos vállára.
Integráció vagy gazdasági érdekek?
Megfogadta például, hogy azonnal visszaállítják a nagy szakmai önállósággal működő, egyben erős és gyors helyi cselekvési kompetenciákkal bíró, vízgyűjtőalapú, integrált szakigazgatási intézményrendszert, amit politikamentessé tesznek. Ez a terv azonban az általunk megkérdezett vízügyi szakértők szerint eddig is mindig falakba ütközött.
Teljes integráció ugyanis nem létezhet a különböző szakmai és gazdasági szempontok miatt, gyakran a gazdasági érdekek kerültek előtérbe az ökológiai védelemmel szemben.
Az intézkedések végrehajtása (például vízmegtartás vagy a víztározás) ugyanakkor megvalósíthatatlan az uniós források nélkül (KEHOP), ezek felhasználásába pedig más szaktárcáknak is van beleszólásuk.
Hatósági függetlenség vagy egyensúly?
Ígérik azt is, hogy megerősítik a környezetvédelmi, vízvédelmi és természetvédelmi hatóságok teljes függetlenségét, ez azonban a lapunknak nyilatkozó egykori kormánybiztos szerint általában azért nem sikerülhet, mert a környezeti szabályozásnak egyensúlyt kell teremtenie a társadalmi, gazdasági és környezeti szempontok között, mely egyensúly megteremtése – politikai döntés alapján – a kormány feladata. Magyarán, ha például egy beruházás fontos a helyben élőknek és az állami források növelése szempontjából is, felülírhat bizonyos környezetvédelmi szempontokat.
A WWF Magyarország szerint a környezetügyi ágazatban tapasztalható alacsony bérezés és a humánerőforrás hiánya is gondot okoz, mert emiatt a hatóságok gyakran alulfinanszírozottak, ami korlátozza független fellépésüket.
A célok között szerepel az is, hogy „helyreállítják” az országos monitoring- és laborhálózatot, ezzel viszont szintén az a gond, hogy nem elég a műszaki fejlesztés, komoly béremelésekre is szükség lesz, hogy ne vándoroljanak el innen a szakemberek a piaci szférába, tehát már a fenntartás is jelentős forrásokat igényel.
Vízmegtartás vagy ártéri gazdálkodás?
Ígérnek még térségi vízmegtartó beruházásokat, de a víztározók építését előirányzó Vásárhelyi-terv finanszírozási okok miatt megrekedt, az ártéri szántók kisajátítása pedig komoly konfliktusokat okozhat a gazdákkal. Magyarék ismét elővették a Homokhátság vízmegtartásának programját is, ez viszont szinte lehetetlen, mert az erre irányuló projektek a finanszírozási gondok miatt mind kudarcot vallottak, a beruházások lassúsága miatt pedig a terület egymillió hektárja menthetetlen. Gajdosnak tervet kell készítenie arra is, miként rendezik a Tisza és a Duna medrét, a lakossággal és a gazdákkal egyeztetve pluszberuházásokat kell biztosítani új vizes élőhelyek létrehozására, a kisvízgyűjtők, patakok, mellékágak és holtágak revitalizációjára, ami szintén rengeteg pénzbe kerül.
Öntözés vagy energiatakarékosság?
Egyebek mellett korszerűsíteni kívánják az öntözést is, de ahogyan a szakértők mondják: erre tényleg nem elég az „Isten pénze sem” hazánkban.
A rendszerváltás előtti öntözési rendszerek nagy része ugyanis elavult, a korszerű, víztakarékos technológiák (például a csepegtető öntözés, modern öntözőgépek) kiépítése pedig óriási beruházást igényel.
A folyamatos öntözést ráadásul ellehetetleníti, hogy nem lehet hatékonyan tárolni a téli csapadékot, a vízszivattyúzás pedig hatalmas energiafelhasználással jár, ami megoldhatatlan az energiaválság közepén. Az öntözés ráadásul még veszélyeztetheti is a környezetet, hiszen ha nem megfelelő technikával végzik, talajerózióhoz, a talaj szerkezetének romlásához vagy elszikesedéshez vezethet.
Szivacsvárosok vagy felelős önkormányzatok?
Magyar Péter – nyilván valamelyik zöld szervezet tanácsai alapján – írt még a közösségi oldalán arról is, bevezetik a „szivacsváros” szemléletet az építésben és városüzemeltetésben,
A „szivacsváros” koncepció megvalósítása viszont az önkormányzatokra róna akkora anyagi terhet, hogy nem működik állami támogatások nélkül.
A zöldfelületek növelése, a speciális áteresztő burkolatok, szikkasztók és tározók kialakítása a településeken hatalmas összegekbe kerül, a meglévő, sűrűn beépített városi infrastruktúrába (csatornák, közművek, alapok) utólagosan beépíteni a vízmegtartó elemeket pedig rendkívül bonyolult mérnöki feladat, amelyekhez szintén jól megfizetett szakemberek kellenek.
Cukikampány vagy eredmények?
Gajdos Lászlónak tehát már a munkája előtt jól feladták a leckét, és még nem kellett foglalkoznia az egyéb környezet- és természetvédelmi feladatokkal. Ha viszont nem bírja majd a terhelést az apparátusa, könnyen úgy járhat, mint az egyik elődje, Persányi Miklós, aki korábban az SZDSZ embereként ugyancsak állatkert-igazgatóként szembesült hasonló nehézségekkel, amikor megkapta a zöldtárca vezetését. Mivel megvalósítani nem tudott szinte semmit, viszont gyakran fotózták kedves állatkölykökkel, a háta mögött csak „Píársányi Miklósnak” kezdték el gúnyolni, míg le nem mondott a posztjáról.
Ripost hírek
