
Több tízezren vannak, láthatatlan népet alkotnak. Ukrán háborús özvegyek kérdezik, volt-e értelme férjük halálának.
Ukrán háborús özvegyek. A 41 éves Irinát a férje figyelmeztette, mielőtt visszatért a frontra: „Ne essen pánikba, ha nem hall híreket, a telefonos kapcsolat gyakran rossz. Így Irina megpróbált nem pánikba esni, amikor nem tudta elérni az urát.

Fotó: AFP / AFP
Ukrán háborús özvegyek: a megpróbáltatások a halálhír érkezésével kezdődnek
Egy júniusi napon két katonai egyenruhás férfi jelent meg Irina odesszai otthonában, azt mondták: „Nyissa ki az ajtót, beszélnünk kell.” „Miért?” – kérdezte Irina. A látogatók előhúztak egy kis, hivatalos bélyegzővel ellátott papírdarabot, és felolvasták neki:
„Fájdalommal tölt el, hogy ezzel a dokumentummal kell tudatnunk, hogy Vitalij harc közben meghalt Mikolajiv városa közelében. Ez a dokumentum lehetővé teszi, hogy megkezdje a nyugdíj és az ukrán törvények által biztosított juttatások megszerzésének folyamatát.”
Irina ekkor elvesztette az eszméletét.
Az orosz támadás kezdete óta több tízezer ukrán katona halt meg a fronton.Ukrajna nem hozza nyilvánosságra a halálos áldozatok számát. Sokan feleségüket és gyermekeiket hagyták maguk után. Irina egyike azon több ezer nőnek, akik egyik napról a másikra özveggyé váltak. Láthatatlan népet alkotnak, akiknek gyászát számos akadály súlyosbítja. Megpróbáltatásaik a halál bejelentésével kezdődnek, és a holttest azonosításának borzalmas pillanataival folytatódnak – feltéve, hogy a katonát nem jelentették eltűntként.
Odesszában nők csoportjai tüntetnek minden héten, hogy emlékeztesse az embereket: híreket várnak férjükről, akik 2022 márciusa és májusa óta eltűntek, amikor két katonai hajót találtak el orosz rakéták.
„A hatóságok elfelejtkeztek róluk, és az emberek többsége nem is tud erről a problémáról” – kesergett egyikük. „Azt akarjuk, hogy segítsenek megtalálni őket.”
Több ezer nő, egy egész özvegygeneráció él Ukrajnában. Sokan fiatalok, egyedül nevelhetik fel gyermekeiket, küzdhetnek a bürokráciával. Vannak, akik hangos aktivistákká válnak, jobb veteránpolitikát, a veszteségjelentések átláthatóságát vagy a Védelmi Minisztérium elszámoltathatóságát követelik. Mások kórházakban önkénteskednek, otthonukat elhagyni kényszerült családoknak főznek, adományt gyűjtenek. Az állam némi anyagi kártérítést nyújt nekik, de az elismerést, a méltóságot és a bizonyosságot, hogy férjük életét nem áldozták fel hiába, nem tudja megadni.






