POLITIK
Mindenkit a magánbiztosítókhoz küldenének.
A napvilágra került baloldali megszorítócsomag az amerikai egészségügyi modellhez hasonló rendszert vezetne be, amelyben a profitorientált magánbiztosítók kapnák a főszerepet, miközben az állami ellátás lehetőségei beszűkülnek.
Fotó: Hatlaczki Balázs Forrás: MW
A Tisza-csomag készítői saját anyagukban jelzik, hogy a jelenlegi társadalombiztosítási rendszer magánbiztosítókra átállítása akár 415 milliárd forintba kerülhetne az adófizetőknek – még mielőtt érdemi változás történne, csupán a magánbiztosítók informatikai és egyéb hálózatának kiépítése miatt. Ezt az összeget a gazdasági konvergenciaprogram rögzíti – írja az Ellenpont.
A portál korábban beszámolt arról, hogy a gazdasági konvergenciaprogramnak nevezett anyag alapján a Tisza-csomag jelentős átalakítást hozna a jelenlegi, társadalombiztosításon alapuló egészségügyi rendszerben.
A tervezet szerint az állami ellátás helyét fokozatosan a magánbiztosítók rendszere venné át. A baloldali megszorítócsomag az amerikai egészségügyi modellhez hasonló irányt vázol fel, amelyben az állami szerep mérsékeltebb, és a hozzáférés mértékét nagyrészt a biztosítási konstrukciók határozzák meg.
Az Ellenpont felhívta a figyelmet arra, hogy a Tisza szakértői a dokumentumban azt is részletezik, mennyibe kerülne az átállás a magánbiztosítói rendszerre.
„A teljes átállási költség 310–415 milliárd forint között mozog. A költségek körülbelül hatvan százalékát az informatikai beruházások teszik ki.”
Ez azt jelenti, hogy már
önmagában a rendszer felállítása több mint négyszázmilliárd forintba kerülne,
anélkül, hogy egyetlen biztosított után kifizetés történt volna. A szükséges beruházások költségeit végső soron a rendszer felhasználóinak kellene fedezniük, miközben a magánbiztosítóknak nyereséges működést is biztosítaniuk kellene.
A tervezet részletesen bemutatja, hogyan állna össze ez a közel ötszázmilliárd forintos, induló ráfordítás:
- Informatikai fejlesztések: a DMK-, NAV- és biztosítói rendszerek kiépítése (150–200 milliárd forint).
- Képzés és oktatás: a munkáltatók, a NAV és a biztosítók felkészítése (harminc–ötvenmilliárd forint).
- Kommunikációs kampányok: lakossági tájékoztatás (húsz–harmincmilliárd forint).
- Jogszabályi és intézményi átalakítás: adminisztratív változtatások (10–15 milliárd forint).
- Átmeneti finanszírozási tartalék: a kettős finanszírozás kezelése (100–120 milliárd forint).
A cikk rámutat, hogy a Tisza Párt környezetében „szerencsére” a Gyurcsány-kormánytól igazolt tiszás tanácsadók között több olyan szakértő is megjelent, akik korábban baloldali kormányok alatt dolgoztak, és hosszabb ideje szorgalmazzák a magánegészségügyi modellre való átállást.
A tervezett átállás nagyságrendjének érzékeltetéséhez érdemes megemlíteni, hogy a szükséges forrás nagysága megközelíti a 13. havi nyugdíj egyéves költségét. Hasonló volumenű beruházásnak számít a kis- és középvállalkozásokat támogató, Demján Sándor nevét viselő tőke- és hitelprogram 2025-re tervezett kerete is.
Az Ellenpont rámutat: a Tisza által készített tervezet kifejti, hogy a cél a magánbiztosítók rendszerével az eredeti tőkefelhalmozás, magyarán: egy jelentős vagyon összegereblyézése, akár az emberek egészségének kárára is.
Amerikai modell és baloldali hagyományok
Az Ellenpont korábban már ismertette, hogy a Tisza-csomag az amerikai egészségügyi rendszerhez hasonló modellt venne alapul. Az Egyesült Államokban a biztosítási konstrukcióktól függően sokan továbbra is nehezen jutnak hozzá bizonyos ellátásokhoz, és még biztosítással is jelentős összegeket kell fizetni például a mentős szállításért – emiatt előfordul, hogy a páciensek inkább taxival mennek kórházba.
A szakértők szerint Magyarországon is az alacsonyabb jövedelműek, az idősek és a krónikus betegek kerülhetnének a legnehezebb helyzetbe, ha a rendszer középpontjába az ellátásbiztonság helyett a piaci logika és a profitorientáció kerülne.
A magyar egészségügy fizetőssé tételének gondolata korábban is felmerült. A 2006-os választást követően az MSZP–SZDSZ-koalíció átfogó megszorítócsomagot készített elő, amelyben a közszolgáltatások – köztük az egészségügy – részleges privatizációja is szerepelt.
- A Simor András, Surányi György és Bogsch Erik részvételével működő tanács több privatizációs modellt is felvázolt, és ekkor merült fel először az ötlet, hogy a tb-alapú ellátást is meg lehetne „adóztatni”: ez lett később a vizitdíj, aminek lényege, hogy a betegeknek a tb-ellátási körbe tartozó vizsgálatért is egyszeri díjat kellett fizetnie.
- Szintén ennek a 2007. február 15-én életbe léptetett megszorítócsomagnak a része volt a kórházi napidíj, amelyet minden társadalombiztosítási körbe eső kórházi nap után kellett fizetni.
- A megszorítások harmadik elemeként 2007 tavaszán aztán a mostanában a Tisza Párt mellett felbukkanó Kóka János, az egykori SZDSZ elnöke bejelentette, jövő januártól be kell vezetni a több-biztosítós rendszert Magyarországon.
A koncepció lényege az volt, hogy ne csak egy állami biztosító – az akkori OEP – működjön, hanem több, egymással versengő biztosító, amelyből az állampolgár választhatott volna. Kóka János szerint ez elősegítette volna a versenyt és a szolidaritást.
Az eredeti elképzelés szerint a teljes állami ellátás piaci alapokra került volna, az ingyenes egészségügy megszűnésével. A javaslat azonban ellenzéki és kormányzati oldalon is komoly kritikákat kapott, így végül hibrid modellként valósult volna meg: az OEP és a biztosítók közösen finanszírozták volna az egészségügyi ellátást.
Ezek a tervek vezettek az akkori ellenzék, a Fidesz 2008-as népszavazási kezdeményezéséhez. Az első két kérdés a fizetős egészségügy eltörlésére irányult, a referendum pedig elsöprő eredménnyel zárult: a szavazók nyolcvan-nyolcvan százaléka elutasította a vizitdíjat és a kórházi napidíjat.
Tisza-szakértők és a magánegészségügy
A 2008-as népszavazás ellenére az MSZP–SZDSZ-kormányok idejéből ismert tanácsadók egy része később a Tisza Párt köréhez csatlakozott.
Köztük van:
akik korábban a Gyurcsány-kormányok idején töltöttek be pozíciókat, jelenleg pedig a Tisza Párt környezetében tevékenykednek.
– Nicsak, mit fújt be a decemberi szél? Egy olyan kutatást, amely kimutatja, hogy a magyarok nem kérnek a tiszás, több minthatszáz oldalas megszorítócsomagból – mondta Vitályos Eszter a közösségi oldalára feltöltött videójában. A kormányszóvivő rámutatott, hogy a magyar családoknak sokkal többet jelent a stabil megélhetés, a munkahelyek és a családtámogatások, mint ez az újratöltött Bokros-csomag. A magyar családok nem akarnak tönkremenni – hangsúlyozta.
Emlékezetes, hogy nyilvános lett a Tisza Párt szakértőinek tervezete egy olyan megszorítócsomagról, amely alapjaiban változtatná meg minden magyar életét. A megszorítócsomag olyan elszegényedést okozna, amely – a baloldali kormányok bevett gyakorlata szerint – ismét az életszínvonal csökkenéséhez vezetne, valamint szinte teljesen lenyomná a középosztályt, amelyet az elmúlt 15 évben soha nem látott méretűre duzzasztott fel a nemzeti kormány.
Ahogy a Magyar Nemzet korábban már beszámolt róla, még Rogán Antalt is meglepte, hogy mit is jelentene ez a baloldali megszorítócsomag. – Ha a Tisza-csomagot valaki életbe léptetné, az 7250 milliárd forintos megszorítást jelentene. Ennek kicsivel több mint a felét a vállalatok (3700 milliárd) fizetnék, a maradékot (3500 milliárd) pedig a lakosság – ismertette a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter.
Ripost hírek
