Brüsszel sokáig késlekedett a vámháborúban

Az Egyesült Államok augusztus 1-jén bevezeti az áprilisban bejelentett vámokat azon országok és partnerek esetében, amelyekkel addig nem jön létre kereskedelmi megállapodás – közölte vasárnap Scott Bessent pénzügyminiszter.

A Trump-adminisztráció kereskedelmi tárgyalásokért felelős tagja a Fox News és a CNN hírtelevízióknak adott interjúkban úgy fogalmazott, hogy

Washington maximális nyomásgyakorlást alkalmaz annak érdekében, hogy a következő hetekben megállapodást érjen el kereskedelmi partnereivel.

Megerősítette, hogy az elnök a következő napokban levelet küld az kereskedelmi partnerországoknak, amiben arról tájékoztatja őket, hogy amennyiben nincs megállapodás júliusban, akkor augusztus 1-jén hatályba lépnek az április 2-án bejelentett, országokra lebontott, eltérő mértékű vámtarifák.

Donald Trump amerikai elnök eredetileg július 9-ig terjedően, 90 napra függesztette fel az április 2-án közölt vámok bevezetését, szándéka szerint annak érdekében, hogy időt adjon a megállapodások megkötésére.

A miniszter mindkét interjúban hangsúlyozta, hogy több kereskedelmi tárgyalás a végső szakaszában tart, és a következő napokban bejelentések is várhatók.

Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az egyeztetések homlokterében az a 18 kereskedelmi partner áll, amely az Egyesült Államok külkereskedelmi hiányának 95 százalékáért felelős.

Az Egyesült Államok külkereskedelme 2024-ben rekordmértékű, 1200 milliárd dollárt meghaladó áruforgalmi hiányt mutatott,

azaz árubehozatalának értéke 1200 milliárd dollárral haladta meg a külföldön értékesített áruk értékét. A teljes, szolgáltatásokat is tartalmazó külkereskedelmi hiány ennél kedvezőbb volt, 914 milliárd dollár, miután az amerikai szolgáltatószektor külföldi tevékenységéből származó bevétel meghaladja a szolgáltatásimport értékét.

Az Európai Unióval kapcsolatban megjegyezte, hogy

Brüsszel késve ült tárgyalóasztalhoz, de azóta komoly előrelépést sikerült elérni.

Scott Bessent emlékeztetett arra, hogy miután Donald Trump júniusban közölte, hogy 50 százalékos vámot vezet be napokon belül az Európai Unióval szemben, néhány óra leforgása alatt öt meghatározó uniós vezető kereste meg, majd Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is telefonon hívta, azt követően pedig megindultak az érdemi tárgyalások.

„Remélem, Ursula von der Leyen már ugyanolyan hévvel küldözgeti az sms-eket Donald Trumpnak, mint ahogy anno a Covid idején a Pfizer vezérigazgatójának írt, hiszen hamarosan véget ér a tűzszünet az EU és az USA között dúló kereskedelmi háború tekintetében” – hangsúlyozta a hirado.hu-nak Kiss Rajmund, az MCC Diplomáciai Műhelyének vezetője.

Korábban már beszámoltunk arról, hogy április elején az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump bejelentette, hogy jelentős mértékű importvámokat vezetne be az Európai Unióval szemben is, majd három hónappal elhalasztotta az intézkedés bevezetését, hogy időt adjon a tárgyalásoknak. Az egyeztetések azonban zátonyra futottak, mert

Brüsszelnek nem sikerült az európaiak számára kedvező megállapodást kötni a tengerentúli nagyhatalommal.

A türelmét vesztő amerikai elnök pedig már 50 százalékos vámmal fenyegette az Európai Uniót. A magyar kormány szerette volna ezeket a fejleményeket megelőzni, nem véletlenül kérte év eleje óta folyamatosan arra az Európai Bizottságot, hogy mérsékelje az Egyesült Államokkal szembeni vámterheket, ám erre nem került sor. Hamarosan véget ér az EU és az USA kereskedelmi háborújában tartott tűzszünet, az európai gazdaság érdekeit pedig az szolgálná, ha kedvező megállapodás születne Amerikával.

Kiss Rajmund, az MCC diplomáciai Műhelyének vezetője (Kép forrása: Magánarchívum)

„Július 9-én lejár a határidő és életbe lépnek az új vámtarifák a kétoldalú kereskedelmünkben. Trump elnök a jelenlegi 10 százalékos alapvámokat 25, illetve akár 50 százalékra is emelheti, ha nem sikerül a feleknek megállapodni” – emlékeztetett Kiss Rajmund.

Az MCC Diplomáciai Műhelyének vezetője a hirado.hu-nak kifejtette, hogy az Európai Unió képviseletében a kereskedelemért és a gazdasági biztonságért felelős szlovák politikus Maros Sefovic delegációja Washingtonban próbálja elérni az autókra és gépjárműalkatrészekre tervezett 25 és az alumíniumtermékekre kivetett 50 százalékos vámok csökkentését.

„Ezek a magas vámtarifák súlyos csapást mérnének a német autóiparra, így a magyar árukivitelre is. A termékexport kérdése kulcsfontosságú az Európai Unió versenyképessége szempontjából”

– magyarázta a szakértő, aki arra is figyelmeztetett, hogy az autóipar hazánkban is az első számú termelői szektornak számít megelőzve az elektronikai szegmenset és a gyógyszergyártást is. Kiss Rajmund úgy véli,

a vámháború elkerülésének kulcsa, hogy a szolgáltatóipar is terítékre kerüljön a tárgyalásokon.

„Az amerikai technológiai óriások, a közösségi platformok, a filmgyártás és a digitális szabályozások nem vámjellegű akadályaival szemben az európai autó-, gyógyszer- és orvostechnikai eszközök mellett a repülőgép-alkatrészek vámtételeit is be kell tenni a tárgyalási kosárba” – részletezte.

Az MCC Diplomáciai Műhelyének vezetője felidézte, hogy ezzel a recepttel már sikerült mérsékelni az USA és Kanada, illetve az Egyesült Királyság közötti kereskedelmi feszültségeket.

„A kanadai kormány már visszavonta az amerikai digitális szolgáltatásokra kivetett adókat, így a Trump-delegáció újra visszaült az asztalhoz, és végül megegyezés született. Az Egyesült Királyságnak is sikerült megállapodásra jutnia az USA-val” – sorolta a közelmúlt fejleményeit, majd kiemelte, hogy Európának ideológiai és politikai okok miatt nem szabad lemondania a jól fizető és megbízható amerikai piacról. A szakértő élesen bírálta az Európai Bizottság elnökének a kijelentését, Ursula von der Leyen ugyanis az amerikai piacok esetleges elvesztésről így nyilatkozott: „Ha elveszítenénk Amerikát, akkor ott van Ázsia.”

Kiss Rajmund emlékeztetett, hogy még az orosz kereskedelmi előnyök

elvesztését sem heverték ki a tagállamok, így még nagyobb szükségünk van a hagyományos piacainkra.

Magyarország kereskedelmi partnereivel kapcsolatban pedig kiemelte, hogy hazánk számára nem az a helyes kérdésfelvetés, hogy a Kelet vagy a Nyugat, hiszen nekünk a keleti és a nyugati kapcsolatrendszerünket is kamatoztatni kell.

„A félmegoldás nem megoldás” – magyarázta a MCC szakértője, aki rámutatott, hogy az EU-nak nem azért kell az ázsiai országokkal erősíteni a gazdasági kereskedelmi kapcsolatait, mert ez lenne az ideális válasz az amerikai piacok pótlására.

„Ideje lenne Brüsszelnek megegyezni Trump elnökkel,és ezzel párhuzamosan intenzív tárgyalásokat kezdeményezni többek között Kínával, Indiával, Vietnammal és Indonéziával”

– mutatott rá Kiss Rajmund.

Az EU-nak immár alig maradt ütőkártyája az Amerikával folytatott alkudozásban: Trump második ciklusának vámháborúja és Ukrajna háttérbe szorítása kiszolgáltatottá teszi Európát, miközben a csábító Kína felé való kereskedelmi fordulás nem lehetséges, mert Peking egyszerre árasztja el támogatott áruival Európát és közvetetten segíti Oroszország háborúját. Brüsszelnek kevés mozgástere tárgyalási pozíciója erősítésére Washingtonnal szemben – járta körbe a témát a Foreign Affairs.

Az Európai Unió vezetői áprilisban még abban reménykedtek, hogy Donald Trump második elnöki ciklusa némi kiszámíthatóságot hoz a transzatlanti kapcsolatokba.

Azóta száz nap sem telt el, és a helyzet jóval komorabb: az új washingtoni csapat egyszerre vetett ki példátlan – akár 60 százalékos – büntetővámokat európai termékekre, s tette világossá, hogy Ukrajna támogatása nem amerikai prioritás többé.

Miközben J. D. Vance amerikai alelnök kulturális harcot hirdet az európai liberális politikával szemben, Brüsszel igyekszik talpon maradni egy olyan játszmában,

amelyben egyre kevesebb ütőkártya maradt a kezében.

Kína jelenleg nem alternatíva

Sokan azonnal Peking felé fordultak: ha az Egyesült Államok megbízhatatlanná vált, miért ne lehetne Kína az ellensúly? A logika kézenfekvőnek tűnik: Hszi Csin-ping rendre a többpólusú világ és a globalizáció védelmezőjeként pozicionálja országát, és a pekingi diplomaták mindennap emlékeztetik európai partnereiket, hogy ők bizony szívesen védenék a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályain nyugvó kereskedelmi rendet Trump egyoldalúsága ellenében. A kínaiak még a három éve félretett EU–Kína befektetési megállapodás (CAI) újraélesztését is belengették.

Csakhogy a látszat csal. A Washington által bevezetett amerikai vámok miatt Kína hatalmas többletárut irányított át Európába, és már 2025 első negyedévében rekordméretű, 110 milliárd eurós külkereskedelmi többletet könyvelhetett el az unióval szemben. A dömpingáron érkező, államilag támogatott kínai villanyautók, elektronikai cikkek és napelemek letörik az európai gyártók árait, végső soron pedig az ipari ökoszisztéma egészét veszélyeztetik. Ez a „kínai sokk” kísértetiesen emlékeztet arra, amely az Egyesült Államok régebbi iparvidékeit sújtotta a 2000-es évek elején.

Még súlyosabb, hogy a Peking–Moszkva-tengely erősödésével Európa biztonsági környezete romlik. Ukrajna hírszerzése szerint kínai gyárak Oroszországban lőszert állítanak elő, Kína pedig lőport és tüzérségi eszközöket exportál Moszkvának. Bár Peking tagad, az EU belső jelentései szerint a szankciók kijátszásának legalább 80 százaléka kínai közvetítéssel történik. Amíg Kína büntetlenül táplálhatja az orosz hadiipart, Moszkva okkal hiheti, hogy idővel felőrli Kijevet – és Európa vele együtt fizeti a háború elhúzódásának árát.

Kevés a további lehetőség

Az unió valódi mozgástere ma abban rejlik, hogy a Kína-központú ellátási láncok helyett a demokratikus partnerek felé nyisson. Az egyik lehetséges megoldás kulcsa a csendes-óceáni CPTPP nevű szabadkereskedelmi tömbhöz való csatlakozás lehetne; a szerződéshez való belépés az EU 15 százalékos GDP-arányú kereskedelmét hirtelen a világtermelés csaknem harmadára terjesztené ki. Ezzel párhuzamosan sürgősen ratifikálni lehetne a Dél-Amerikával való kereskedelmet megkönnyítő Mercosur-egyezményt, valamint új lendületet lehetne adni a kanadai CETA-nak, vagy végre tető alá hozni az India-EU szabadkereskedelmi szerződést.

Másik kiút lehet, hogy egy 2023-as japán csúcstalálkozó óta létezik egy laza, de egyre konkrétabb gazdasági és technológiai biztonsági platform Ausztrália, Kanada, Japán, az Egyesült Királyság és az EU között. Ha ezek az országok összehangolják beruházásaikat mesterséges intelligenciában, kvantum- és biotechnológiában, nemcsak Kínát foghatják vissza, hanem a Trump-adminisztráció által tizedelt amerikai kutatói ökoszisztéma helyett is képesek lehetnek kinevelni a világszínvonalú innovációkat.

Kínának továbbra is kulcsfontosságú az unió gazdasági súlya, hiszen felszívja az USA-ból elterelt olcsó kínai árut. Brüsszelnek épp ezt az aszimmetriát kellene fegyverként használnia.

Nem elég néhány csavar- vagy chipkereskedőt szankcionálni, a háborút kiszolgáló kínai bankok európai piacról történő kizárásával való alkudozás sokat javíthatna a kontinens pozícióin.

Az EU végső próbája lehet az, hogy képes-e olyan rugalmas szabályokat kialakítani új partnereivel, amelyek egy jövőbeli, Európa-barátabb washingtoni adminisztráció számára is nyitva hagyják a kaput. A Foreign Affairs elemzése szerint ma ugyan a Fehér Ház retorikája ellenséges, ám a közös kutatás-fejlesztési infrastruktúra, a NATO-ra épülő biztonsági rendszer és a demokratikus értékrend hosszú távon még mindig összeköti a két oldal politikáját.