tóth gabi
Orbán Viktor: Brüsszel mindig is kormányváltást akart Magyarországon
POLITIK
Létrehozva: 2024.10.14.
Szentpétervár bombázásról beszélt egy lengyel tábornok
MI az orosz reakció?
Dmitrij Medvegyev felszólította Andrzejczak lengyel tábornokot, hogy hagyjon fel a háborúval való fenyegetőzéssel.
Dmitrij Medvegyev, Oroszország korábbi vezetője, Putyin elnök szövetségese, aki jelenleg az ország Biztonsági Tanácsának alelnöke Fotó: Yekaterina Shtukina Forrás: AFP
Dmitrij Medvegyev, az orosz Biztonsági Tanács elnökhelyettese keményen reagált Rajmund Andrzejczak volt lengyel vezérkari főnök azon kijelentésére, miszerint országa az Oroszországgal való háború esetén elsőként Szentpétervárt támadná meg, írja a Life.ru.
A lengyel volt vezérkari főnök, Rajmund Andrzejczak nyíltan beszélt a visszavágásról: szerinte minden 300 kilométeres körzetben lévő stratégiai célpontot eltalálnának, beleértve Szentpétervárt is, írta az Origo.
Újabb bátor ember jelent meg. A balliberális Lengyelország volt vezérkari főnöke, Andrzejczak azzal fenyegeti Oroszországot, hogy „közvetlenül Szentpétervár ellen” támad. Ő, egy nyugdíjas bolond, emlékezhetett volna Lengyelország számos felosztására, és nem ébresztette volna fel a fenevadat. Elvégre Varsó az Orosz Birodalom része volt. Hiányoztam?
– szólította meg a tábornokot a szokásos pikírt stílusában Medvegyev.
Andrzejczak szerint Varsó 800 darab, akár 900 kilométeres hatótávolságú rakétát vásárol. A tábornok szerint háború esetén Lengyelország „az első percben 300 kilométeres körzetben minden stratégiai létesítményt eltalál, és közvetlenül Szentpétervárt támadja”.
Eközben a lengyel hadsereg arra kéri a polgárokat, hogy jelentkezzenek egy speciális nyári programra, amelyben megtanulhatják, hogyan kell harcolni abban az esetben, ha az Oroszországgal való konfrontáció fokozódik.
Lengyelországban megkezdődött az ukrán önkéntesek toborzása
Megkezdődött a Lengyelország területén élő ukrán állampolgárok toborzása az önkéntes ukrán légióba – közölte varsói sajtóértekezletén Wladyslaw Kosiniak-Kamysz lengyel kormányfőhelyettes, nemzetvédelmi miniszter.
Ukrán katonák Fotó: NurPhoto via AFP
Megkezdődött a Lengyelország területén élő ukrán állampolgárok toborzása az önkéntes ukrán légióba – közölte az MTI. A hírről a varsói sajtóértekezletén Wladyslaw Kosiniak-Kamysz lengyel kormányfőhelyettes, nemzetvédelmi miniszter számolt be.
A lengyel hadsereg szeptember 1-től készen állt az ukránok kiképzésének elindítására, de akkor még nem jelentkezett elegendő számú önkéntes
– mondta el Kosiniak-Kamysz.
Az eddig jelentkezők számát tudakoló újságírói kérdésre válaszolva a kormányfőhelyettes elmondta: korábban egy dandárnyi, vagyis több ezer főt számláló csoportról esett szó, ő azonban egyelőre sokkal alacsonyabb számadatokról, háromszáz főről értesült.
A sajtóértekezleten szintén részt vevő Pawel Zalewski lengyel nemzetvédelmi miniszterhelyettes elmondta: a kelet-lengyelországi Lublin városában működő ukrán konzulátus ezen a héten indított toborzást.
A kiképzés azt követően kezdődik meg, hogy összeáll majd az első, több száz főből álló önkéntes csoport
– jelezte Zalewski.
Felidézte: egy másik, európai uniós programban Lengyelország korábban már több mint húszezer ukrán katonát képezett ki.
Az ukrán önkéntes légió lengyelországi felkészítéséről júliusban Donald Tusk lengyel kormányfő állapodott meg a Lengyelországba látogató Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel. Akkori bejelentés szerint a kiképzés lehetővé tenné a Lengyelországban, valamint más európai országokban tartózkodó ukrán állampolgároknak, hogy részt vegyenek hazájuk védelmében. Kosiniak-Kamysz a pénteki sajtókonferencián megerősítette: Lengyelország jövőre a bruttó hazai termék (GDP) 4,7 százalékát fordítja védelmi célokra, a lengyel hadsereg létszáma pedig az idei év végéig eléri a 207,5 ezret.
A lengyel–ukrán kapcsolatokat megterheli a közös történelem fájdalmas és máig lezáratlan fejezeteinek ügye, különösen a második világháború idején ukrán nacionalisták által a lengyel polgári lakosság ellen elkövetett volhíniai mészárlásé. Ez az esemény egy be nem gyógyult sebhez hasonlóan időről időre felfakad, és mérgezi a két nép kapcsolatait.
Legutóbb egy lengyel európai parlamenti képviselő és Andrzej Duda elnök beszélt erről a konfliktusról. Ewa Zajaczkowska-Hernik, a jobboldali és újliberális tömörülésekből álló ellenzéki pártszövetség, a Konföderáció volt szóvivője, jelenlegi európai parlamenti képviselője egy felszólalásában megismételte azt a gyakran hangoztatott lengyel panaszt, hogy
miközben Lengyelország az orosz–ukrán háború kezdete óta annyit segít Ukrajnának, mint egyetlen más ország sem a világon, menekülteket fogad be, fegyvert szállít, nemzetközi szinten támogatja Ukrajnát, nem számíthat a történelmi igazság tiszteletben tartására és a volhíniai mészárlás áldozatainak exhumálásának folytatására.
– Nem lehet jó kapcsolatokat elhallgatásra építeni, az igazságot ki kell mondani. A volhíniai mészárlás népirtás volt, amelyet ukránok követtek el 1943-ban, amikor bestiális módon meggyilkoltak több mint százezer lengyel állampolgárt. Ma Zelenszkij megtiltja nekünk, hogy erről beszéljünk. Ő követelőző, hálátlan és becstelen ember. A kiengesztelődésnek bocsánatkéréssel kellene kezdődnie. Ha nincs bocsánatkérés, nincs támogatás. Nem hiszek a párbeszédre vonatkozó homályos ígéretekben az orosz–ukrán háború befejezése után. Mi, lengyelek mindaddig követeljük a volhíniai mészárlás áldozatainak exhumálását, ameddig ennek a tragédiának élő tanúi vannak. Nem bosszúért, hanem az emlékezésért és az igazságért kiáltanak az áldozatok – mondta a képviselő, akinek szavait széles körben megosztották a közösségi médiában.
Ukrajnának érdekében állna megegyezni
Az ENSZ-közgyűlés jelenlegi csúcsszintű vitájában részt vevő Andrzej Duda elnök a Polsat News lengyel televíziónak New Yorkban szeptember 24-én nyilatkozva kijelentette:
– Kijevnek is érdekében áll a lengyel–ukrán megegyezés a két ország között fennálló vitás történelmi kérdésekben. Véleménye szerint az ukránok nagyon sok problémával küzdenek, amelyek saját második világháborús múltjukat érintik. Ez nemcsak a volhíniai mészárlásra, hanem az SS-alakulatokra is vonatkozik, amelyekben ukránok szolgáltak, valamint arra, hogy az akkori ukrán hatóságok, Sztepan Bandera és mások a náci harmadik birodalom hatóságaival és magával Adolf Hitlerrel is együttműködtek. És ez az akkori ukrán–zsidó kapcsolatok és a holokausztban való részvétel kérdése is
– mondta.
Véres történelem
A lengyel polgári lakosság ellen elkövetett tömeggyilkosság Volhíniában és Kelet-Galíciában – amelyek a két világháború között Lengyelországhoz tartoztak, ma pedig a független Ukrajna részét képezik – 1943–44-ben történt. Ezen a németek által 1941-ben megszállt területen ukrán nacionalisták becslések szerint több mint százezer lengyel és zsidó polgári lakost, zömmel földműveseket, nőket, gyermekeket, öregeket gyilkoltak halomra bestiális kegyetlenséggel. A leszámolás kisebb mértékben más nemzetiségeket, cseheket, örményeket, sőt lengyeleket segítő ukránokat is érintett. A mészárlást a lengyel szejm 2016-ban népirtásnak minősítette, és az áldozatok emlékére július 11-re emléknapot is hirdetett. A vérengzést az ukrán nacionalista vezető, Sztepan Bandera (1909–1959) által alapított, az önálló ukrán állam megteremtéséért küzdő Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) és ennek radikális szárnya, az Ukrán Nacionalisták Szervezete (OUN) követte el. A tömeggyilkosságok mindaddig folytatódtak, amíg a Vörös Hadsereg 1944-ben el nem foglalta a területet. Tény viszont, hogy a német, majd a szovjet megszállók ellen harcoló föld alatti lengyel Honi Hadsereg (AK) is megtorló akciókat hajtott végre, amelyekben mintegy húszezer ukrán vesztette életét.
Ukrajnában ezeket az etnikai tisztogatásokat gyakran „volinyi tragédiának” vagy „lengyel–ukrán háborúnak” nevezik, amelyért ukrán álláspont szerint mindkét fél egyformán felelős volt, és tagadják, hogy a lengyelellenes mészárlást előre eltervezték volna. Az ukránok többségének megítélése szerint a banderisták hazafiak voltak, akik az orosz invázió ellen védték hazájukat. Így alkalmazzák a mai helyzetre az egykori történéseket, és a szovjetek elleni harc két fő vezetőjének, Banderának és Roman Suhevicsnek (1907–1950), az UPA főparancsnokának szerepét. Bandera születésnapja 2019 óta hivatalos ünnepnap Ukrajnában, ahol egyfajta kultusza alakult ki.
Ukrán részről viszont főként a második világháború után, 1947–1950 között végrehajtott úgynevezett Visztula-akciót sérelmezik, amelynek során a Lengyelország délkeleti részén, helyenként többségben élő ukrán népességet kényszerrel az ország távolabbi területeire telepítették. Ukrajna ezt etnikai tisztogatásnak tekinti és követeli, hogy szolgáltassanak igazságot a kitelepített ukrán népességnek, és állítsanak emlékműveket nekik és a lengyel földön elesett ukránoknak – utóbbiak alatt banderistákat kell érteni. Ukrán vélemények szerint nem történt volna meg a volhíniai tragédia, ha Lengyelország nem szállta volna meg és nem gyarmatosította volna a második világháború előtt Volhíniát. Az ukránok szerint tehát, ha valakinek bocsánatot kell kérnie, az Lengyelország – miközben a lengyel szenátus már 1990-ben elítélte a Visztula-akciót, ami nem mondható el Kijevnek a volhíniai mészárlás iránti viszonyáról.
A háború után újra tárgyalnak majd
Emlékezetes, a lengyel és ukrán kulturális miniszter még az előző, konzervatív lengyel kormány idején memorandumot írt alá, amelynek értelmében az orosz–ukrán háború után lengyel–ukrán kétoldalú tárgyalásokat tartanak a történelmi emlékezetre vonatkozó viták lezárásáról. Nem hivatalos információk szerint kompromisszum kezdett kirajzolódni, amelynek értelmében Lengyelország elismeri, hogy az UPA Ukrajna függetlenségéért harcolt, cserében Ukrajna elítéli a lengyelek elleni tömegmészárlást. Varsó a maga részéről pedig elítéli az ukránok ellen elkövetett lengyel bűnöket, köztük az ukrán kisebbség második világháború utáni üldözését. Kijev feloldja a volhíniai mészárlás tömegsírokban elföldelt lengyel áldozatai exhumálásának és újratemetésének moratóriumát, Varsó pedig helyreállítja az UPA által legálisan létesített, később általa lerombolt vagy lebontott lengyelországi emlékműveket.
Sajtójelentések szerint a lengyel fél hajlik arra, hogy szemet hunyjon a Bandera-kultusz felett, és megelégszik azzal, hogy a volhíniai mészárlásért csak Suhevicset és Dmitro Klacskivszkijt (1911–1945), az UPA első főparancsnokát tegyék felelőssé. Ukrán történészek és politikusok szerint Banderának nincs köze az etnikai tisztogatáshoz, minthogy őt a németek korábban letartóztatták és a sachsenhauseni koncentrációs táborba hurcolták, bár ez nem menti fel a lengyelellenes műveletek ideológiai előkészítésének vádja alól.
Mindazonáltal a vita nem jutott nyugvópontra, amint erre a két fél nyilatkozatai is utalnak. Wladyslaw Kosiniak-Kamysz lengyel nemzetvédelmi miniszter, miniszterelnök-helyettes, a kormánykoalíciós Lengyel Parasztpárt (PSL) elnöke augusztus végén például kijelentette: a volhíniai mészárlás mintegy százezer áldozatának tisztes újratemetése és a róluk való méltó megemlékezés nélkül Ukrajna nem léphet be az Európai Unióba.
Lengyelország az év végéig nekilát modern védelmi vonalak kiépítésének Belarusszal közös határán, reagálva a régiót érintő növekvő geopolitikai feszültségekre.
Lengyel-belarusz határ Fotó: NurPhoto via AFP
Lengyelország bejelentette, hogy még az év vége előtt nekilát az első védelmi vonalak kiépítésének Belarusziával közös határán, válaszul a régióbeli geopolitikai változásokra. Cezary Tomczyk lengyel védelmi miniszterhelyettes egy sajtótájékoztatón kifejtette, hogy a projekt célja a határok megerősítése az északkeleti szektorban, amit a 2022-es ukrajnai orosz invázió indokolt – írta meg a Reuters.
Varsó tízmilliárd zlotyt, azaz körülbelül 2,6 milliárd dollárt szán 2028-ig a védelem megerősítésére, beleértve a megfigyelő- és felderítő rendszerek, valamint drónelhárító rendszerek kiépítését.
Tomczyk hangsúlyozta, hogy a következő három hétben már elvégzik az „Keleti pajzs” elemeinek első tesztjeit lengyel katonai gyakorlótereken, és az év előtt megkezdik az első védelmi elem kiépítését az északi és keleti határoknál. A projektet Litvániával, Lettországgal és Észtországgal, valamint brit és amerikai erőkkel együttműködve fejlesztik.
Úgy tűnik, Lengyelország komolyan veszi a védelmi kiadások növelését, hiszen a háborús helyzetre adott válaszként 2024-ben a GDP 4,2 százalékát, míg 2025-ben tervezetten 4,7 százalékát költi védelemre. Wladyslaw Kosiniak-Kamysz védelmi miniszter kifejezte, hogy a kiadások további növelésére is szükség van, különösen a közel-keleti harcok eszkalációja miatt, ami elterelheti a nemzetközi figyelmet, Lengyelország és a térség biztonságáról.
Iratkozzon fel a Ripost hírlevelére!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Feliratkozom
