Csak egy lépés az atomháborútól a nukleáris fenyegetés

A nukleáris elrettentés könnyen kiválthat orosz válaszcsapást – hangsúlyozta a hirado.hu-nak Szabó József külügyi szakértő. A nyugalmazott diplomata kiemelte: a közzétett orosz nukleáris doktrína pontosan leírja, hogy mikor léphetik át a különböző „határszakaszokat”, és mikor kerülhet sor atomfegyver bevetésére.

– Európai politikusok sorra tesznek olyan nyilatkozatokat, amelyek nyugati katonák ukrajnai bevetéséről szólnak. A sort Emmanuel Macron francia elnök kezdte még februárban. Mi történne, ha valóban megjelennének nyugati haderők fegyveres alakulatai Ukrajnában?

– Abban a pillanatban, ahogy reguláris alakulatok akár Franciaországból, akár Lengyelországból, Észtországból az ukrán hadszíntéren megjelennek – a teljes hadszíntérről beszélek, nem a frontvonalakról, hanem Ukrajna teljes területéről –, legitim célpontokká válnak az orosz stratégiai csapásmérő erők számára. Elsősorban a rakéta-csapásmérő erőkről és a stratégiai légierőről beszélek, amelyek hagyományos töltetű ballisztikus rakétákat, repülőgépekről indítható rakétákat és cirkáló robotrepülőket jelentenek.

– Milyen válaszokat adna Moszkva a fent említett, az egyre sűrűbben elhangzó európai fenyegetésekre, hogy néhány NATO-tagállam katonákat küldene egyenesen az orosz frontra? 

– Jelen körülmények között ezt nem tartom reális opciónak. Ám ha ez mégis bekövetkezne, egy kemény orosz reakció születne. S erre már van is gyakorlati tapasztalatunk.

– Milyen tapasztalatra gondol?

– Két esetről is beszélhetünk: az egyik, amikor Macron francia elnök megnyilatkozására reagáltak, a másik, amikor brit részről elhangzott, hogy az ukránok oroszországi területek ellen is használhatják az átadott nagyobb hatótávolságú eszközöket. Ugyanaznap Moszkvában behívatták a brit és a francia nagykövetet is. A britekkel azt közölték, hogy ha egy ilyen esetre sor kerülne, akkor Oroszország legitim célpontnak tekintene a világ bármely részén bármilyen brit létesítményt. Feltehetően nem az orosz erők támadnának – a jelzés arra vonatkozhatott, hogy Oroszország olyan proxyerőket alkalmazna, amelyek nem nagyon szeretik a brit jelenlétet a világ egy-egy adott térségében.

– Hogy reagált erre London?

– A britek vették az üzenetet, hiszen nem sokkal később a brit védelmi miniszter már úgy nyilatkozott, hogy a krími orosz célpontokra gondoltak – abban a térségben vetették be egyébként a Shadow Storm brit–francia fejlesztésű robotrepülőgépet, amely nagyobb hatótávolságú, kitűnő eszköz.

– Úgy tűnik, „nagyban játszanak”.

– Ez egy geopolitikai, geostratégiai jelentőségű, nagyhatalmi játszma is. Nyilvánvalóan az orosz belső területek elleni, NATO-eszközökkel való támadás is olyan eszkalációs lépcsőfokot jelentene, ahonnan már elég nehéz visszafordulni.

– Arról beszélgetünk, hogy ha reguláris nyugati vagy NATO-hadseregek jelennének meg Ukrajnában – de mi a helyzet az egyéb „egyenruhásokkal”?

– A NATO-tagállamok részéről jelentős katonai kontingensek tartózkodhatnak akár pillanatnyilag is Ukrajnában – és tartózkodtak korábban is.

Szabó József külügyi szakértő (Fotó: hirado.hu)

– Milyen „mandátummal” lehetnek idegen erők Ukrajnában?

– Kiképzési és tanácsadói feladatokat hajtanak végre. Kósza hírek voltak korábban arról, bár nem tudni, ez mennyire propaganda vagy mennyire valós, hogy a brit különleges erők vagy a lengyel felderítő-diverzáns erők részt vesznek bizonyos akciókban ukrán katonákkal együtt. Jelen pillanatban is szó van arról, hogy hatvan fővel bővítenék a kijevi amerikai nagykövetség létszámát.

– Ezek lennének azok a bizonyos tanácsadók?
 

– Nem feltétlenül. Az is lehet, hogy egy tengerészgyalogos különítmény. A most, nemrégiben elfogadott amerikai segélycsomagban is van elkülönítve pénz arra, hogy az amerikai jelenlétet olyan személyekkel erősítik, akik azt vizsgálják, hogy a kiküldött fegyverek hogyan, milyen módon jutnak el, illetve hogy eljutnak-e egyáltalán a harcoló erőkhöz. A NATO-tagállamok és más, Kijevet segítő országok részéről tehát vannak jelen Ukrajnában katona személyek – ők viszont nem tartoznak a NATO kötelékeihez. Egész biztos, hogy a németek részről is jelen vannak, hiszen az ukrán hadsereg elég sok német eszközt használ – Leopard 1A5, Leopard2, Leopard 2A4-esek, vagy ott van a Panzerhaubitze 2000 –, ezek azért már bonyolultabb szerkezetek és igen nagy karbantartást igénylő eszközök. Márpedig éppen a Panzerhaubitzék esete bizonyítja, hogy az ukránok nem nagyon fordítottak túl nagy gondot a karbantartásra. Német szakemberek lehetnek olyan javítóbázisokon, ahol úgynevezett kisebb javításokat is el tudnak végezni.

Klietz, Németország, 2024. május 5.: Leopard 1A5 harckocsik érkeznek egy katonai gyakorlótérre, ahol az ukrán harckocsik személyzetét német és dán kiképzők készítik  fel az üzemeltetésére és a karbantartására (Fotó: Sean Gallup/Getty Images)

– Már-már napi szinten vetődik fel annak a veszélye, hogy nukleáris konfliktussá fajulhat ez a szembenállás. Melyik az a pont, amely orosz részről ezt az ellenreakciót kiválthatná?

– A 2020-ban nyilvánosságra hozott orosz elrettentési doktrína tételeiből indulhatunk ki, amely élesítve van. Tehát mindenekelőtt gondoljunk arra, hogy ez egy éles, jelenleg is hatályos és működő mechanizmus az oroszok kezében. Nagyon-nagyon hibás interpretáció az, amikor újságírók azt hajtogatják, hogy üres fenyegetőzésről van szó. A doktrína három szakaszból áll: tárgyalja a nukleáris elrettentés időszakát, van egy átmeneti időszak az atomfegyver alkalmazásához, a harmadik pedig az atomfegyver alkalmazásának időszaka. Elég jól tagoltan állapíthatjuk meg tehát, hogy melyik szakaszban vagyunk.

– Melyikben?

– Jelenleg a nukleáris elrettentési időszakban vagyunk, ez még nem jelenti az atomfegyverek alkalmazását. Viszont a doktrína pontosan leírja, hogy mikor léphetik át a különböző határszakaszokat és mikor kerülhet sor atomfegyver bevetésére. Az egyik legfontosabb pont: akkor, ha Oroszországot olyan hagyományos fegyverekkel és katonai erőkkel indított támadás érné, amely az állam létét veszélyeztetné. Ez elég tág meghatározás, de azért van jelentősége. Az orosz alkotmányt is érdemes figyelembe venni. Nemrég Oroszországhoz csatolták a Krímet, Donyecket, Luhanszkot, valamint Herszon és Zaporozsje megyéket. Az orosz belső jog szerint tehát ezek orosz területek. Ezt sokan elfelejtik.

– De hát el sem ismerte a nemzetközi közösség ezeket a területszerzéseket!

– Ez független attól, hogy a nemzetközi jog mit mond erről – hiszen most az orosz felfogásról beszélünk. Az atomfegyver alkalmazásának második esete az, amikor olyan ballisztikus rakétaindítást észlelnek, amely oroszországi célpontra irányul. Putyin is alapvetően ezt a két esetet szokta említeni. Ennek a második esetnek is van viszont egy érdekes vonulata. Nevezetesen, hogy a ballisztikus rakétaindítás ténye váltja ki az orosz csapást. Az oroszok nem fogják vizsgálni, hogy az ellenük irányuló ballisztikus rakéta töltete milyen, hogy hagyományos vagy atomtöltettel rendelkezik-e. És ezt nagyon fontos lenne figyelembe venni.

Videófelvételről készült kép egy Sarmat típusú interkontinentális ballisztikus rakétáról, amelyet Vlagyimir Putyin orosz elnöknek a manőverező nukleáris fegyverek kifejlesztéséről tartott beszámolója alatt mutattak be Moszkvában 2018. március 1-jén, Putyin évértékelő beszédének napján (Fotó: MTI/EPA/Orosz elnök hivatalos honlapja)

– Nyilván ez az Oroszországgal szemben bevethető fegyvereket is érintheti.

– Az amerikaiak például ezért nem engedik az Ukrajnának nemrég átadott, nagyobb hatótávolságú, ATACMS hadműveleti, harcászati rakéták oroszországi célpontok elleni bevetését. Az ilyen rakétaindítást ugyanis az oroszok olyan támadásnak értékelik, amely kiválthatja a nukleáris eszközökkel történő válaszcsapást. (Az interjú felvétele óta orosz közlés szerint az ukránok amerikai ATACMS rakétákkal támadást indítottak a krími híd ellen – a szerk.) Ám vannak más esetei is annak, amikor Oroszország atomfegyverhez nyúlhat. Pontosabban megteremtheti azokat a feltételeket, hogy a második pontjában leírt átmeneti időszakba menjen át a gyakorlati alkalmazás.

– Mi adhat okot erre?

– Ez az eset az, amikor az orosz stratégiai atomcsapásmérő erők bármelyik elemét bármilyen támadás éri. Ez lehet akár hackertámadás, de lehet például olyan esemény is, mint az Engels légibázis 2022. decemberi megtámadása. Vagy ami a napokban történt meg, az oroszok horizonton túlifelderítő, korai előrejelző radarállomásának a megtámadása. Ez utóbbi egy teljesen friss esemény. A nukleáris elrettentés elemeit szerintem egyébként nagyon nem kellene támadni, mert ez kiválthat orosz válaszcsapást. S van egy negyedik eleme is az atomfegyver alkalmazhatóságának, erről Magyarországon még nem nagyon hallottunk.

– Mi ez a negyedik elem, amely az orosz stratégia szerint atomcsapást válthat ki?

– Nevezetesen annyi szerepel benne, hogy egy hagyományos fegyveres konfliktus Oroszország számára történő, kedvező lezárása. Ukrajnában ugyebár egy hagyományos fegyverekkel vívott konfliktus zajlik, és Oroszország bármikor dönthet úgy, mert ezt a doktrínája számára megengedi, hogy ha le akarja zárni ezt a háborút, atomfegyvert alkalmaz. De ezt per pillanat nem tartom valószínűnek, hogy az oroszok idáig mennének.

– Hogy nézne ki egy ilyen csapás – újabb, immár európai Hirosimákra vagy valamelyen „korlátozott nukleáris háborúra” számíthatnánk?

– Az orosz nukleáris elrettentési doktrína azt mondja, hogy olyan atomcsapást kell mérni az ellenségre, amely elrettentő hatással bír és „elviselhetetlen károkat” okoz. Ez bizony nem viszonylag kisebb méretű taktikai atomfegyvert jelent, hanem elég nagy atombombát. Elméleti tapasztalatunk az atomháború kiterjedésére vonatkozóan a hidegháborúból van.

– Milyen atomfegyverek bukkantak fel Európában abban az időszakban?

– Akkor az amerikaiak kitalálták a korlátozott atomháború elméletét, legfőképpen azért, hogy a honi területeiket megvédjék a válaszcsapástól. A hidegháború éveiben az amerikai doktrína az volt, hogy ha bármilyen támadás érné Európát, az Egyesült Államok atomfegyverrel védené meg ezeket az államokat. Ezen tétel alatt telepítették Európába az úgynevezett hadszíntéri atomfegyvereket. Ezek közepes hatótávolságú fegyverek voltak. Talán emlékszünk még a Pershing II hadműveleti rakétákra. Ekkor telepítették Európába a Tomahawk robotrepülőgépeket is. A Szovjetunió 1989-es bukása után ezeket a fegyvereket kivonták Európából.

– Mi lenne a következménye, ha a jelenlegi konfliktusban vetne be valamelyik fél nukleáris fegyvert?

– Azt nem tudni, hogy egy helyi jellegű konfliktusban, ha az egyik fél atomfegyvert alkalmaz, az megmarad-e korlátozott keretek között, vagy kivált a másik fél részéről is egy atomcsapást. Nem sok ország van, amely atomfegyvert alkalmazhat: Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok. Én azt őszintén kétlem, hogy Ukrajna védelmében bevállalnának egy nagyobb atomháborút. Ha ugyanis orosz területet akár amerikai, akár brit, akár francia atomcsapás ér, az szükségszerűen és elkerülhetetlenül általános atomháborúhoz vezet.

– Ha ez mégis kitörne, melyik fél lenne esélyesebb a győzelemre?

– Gyakran olvasom, hogy az orosz katonai doktrína szerint egy atomháború megnyerhető. Az én olvasmányaim éppen arról szólnak, hogy a hidegháború éveiben éppen a szovjetek vallották azt a nézetet, hogy egy atomháború nem nyerhető meg – miközben amerikai, francia és brit vezérkari tisztek, a légierő vezérkarának tisztjei, sőt, a katonai hírszerzés vonalán is – az interneten ezek az anyagok szabadon olvashatók – arról tárgyaltak egymás között, hogy egy atomháború megnyerhető abban az esetben, ha elsőként indítanak csapást.

– Valóban nyerhet, aki gyorsabb?

– Én úgy gondolom, hogy egy atomháború nem nyerhető meg. Mindenképpen és mindenáron el kell kerülni egy olyan helyzetet, bármelyik fél is olyan helyzetbe kerüljön, hogy atomfegyvert kényszerüljön bevetni. Ez az emberiség, az emberi civilizáció érdeke – és itt már nem vizsgálható az, hogy ki számára igazságos ez a háború: az atomfenyegetés árnyékában ezek a megközelítések én szerintem értelmüket vesztik.