Trianon tragédiájából született a Nemzeti Összetartozás Napja

A nemzeti összetartozás napjává nyilvánította az Országgyűlés 2010. május 31-én az első világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírásának napját, június 4-ét. Az erről szóló törvény kimondja: „A több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.”

A trianoni béke feltételeit a magyarok részvétele nélkül határozták meg az 1919-20-as párizsi békekonferencián, amelyen a győztes nagyhatalmak Európa új rendjéről döntöttek. Apponyi Albert, a magyar küldöttség vezetője csak 1920. január 16-án fejthette ki a magyar álláspontot, dokumentumok és térképek segítségével mutatta be a népességföldrajzi helyzetet, történelmi és jogi érveket is felhozott – teljesen hatástalanul. A békefeltételeket 1920 májusában adták át a magyar delegációnak, mely ezek után lemondott,

A diktátumot ezután Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter 1920. június 4-én látta el kézjegyével a versailles-i Nagy-Trianon-kastélyban; a tiltakozás gesztusaként Benárd ezt állva tette meg.

Az aláírás helyszínére, a Trianon-palotába érkezik a magyar delegáció (Forrás: Wikipedia)

Délelőtt 10 órakor – az aláírás kitűzött időpontjában – Magyarországon megkondultak a harangok, megszólaltak a gyárak szirénái, az iskolákban, hivatalokban gyászszünetet rendeltek el, a zászlókat félárbócra eresztették, tíz percre leállt a közlekedés, bezártak az üzletek.

A 14 részből, 364 cikkből és több függelékből álló szerződés első része a Nemzetek Szövetségnek egyezségokmányát tartalmazta, amely minden békeegyezményben helyet kapott. A békediktátum kimondta az ország függetlenségét, meghatározta határait, és megtiltotta, hogy a Nemzetek Szövetségének engedélye nélkül bárkivel államszövetségre lépjen. A magyar haderő létszámát harmincötezerben maximálták, megtiltották az általános hadkötelezettséget és a nehézfegyverzet tartását, korlátozták a fegyvergyártást. Az országnak 1921. május 1-jétől harminc éven át jóvátételt kellett fizetnie az általa okozott háborús károkért (ennek összegét később határozták meg), zálogként lekötötték az állam minden vagyonát és bevételét. A nemzetközi kereskedelemben Magyarországnak meg kellett adnia a győztes hatalmak számára a legnagyobb kedvezményt. A békeszerződés betartását nemzetközi katonai ellenőrző bizottság felügyelte.

 A szerződés kimondta, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlott, ennek következményeként Magyarország (Horvátország nélküli) területét 283 000 négyzetkilométerről 93 000-re, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. A Felvidék, a Kisalföld északi fele és a Kárpátalja Csehszlovákiához, Erdély, az Alföld keleti pereme és Kelet-Bánát Romániához, Horvátország, Bácska, Nyugat-Bánát, Zala vármegye nyugati pereme, a Muraköz és a baranyai háromszög a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz, Nyugat-Magyarország egy sávja Ausztriához került, Lengyelország pedig északon Szepes és Árva vármegyéből kapott területeket.

Végeredményben a magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát. A trianoni szerződés az etnikai állapotokat, az 1910-es népszámlálási adatokat sem vette figyelembe, így mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság harmada került az új határokon túlra, felük összefüggő tömbben, a határok mentén. A békeszerződés a kisebbségek jogaira vonatkozóan is tartalmazott előírásokat: ezek szerint az ország lakosait egyenlő jogok illetik meg nemzetiségi, faji, vallási hovatartozásuktól függetlenül, a törvény előtt egyenlő bánásmódban kell részesíteni őket, és biztosítani kell kulturális, vallási életük zavartalanságát.

Bevégeztetett – a magyar delegáció az aláírást követően azonnal távozik (Forrás: Wikipédia)

A magyar nemzetgyűlés 1920. november 15-én ratifikálta és 1921. július 26-án, a XXXIII. törvénycikkel hirdette ki a békeszerződést. A törvény első paragrafusa így kezdődött: „Tekintettel a kényszerhelyzetre, mely Magyarországra nézve a világháború szerencsétlen kimenetele folytán előállott…” Az 1921. december 14-16-i népszavazás nyomán Sopron és környéke az ország része maradt, északon pedig Somoskő és környéke (kivéve a somoskőújfalui várat) 1923-ban tért vissza.

A trianoni döntés sokkolta a magyar társadalmat, a két világháború közötti években az ország meghatározó külpolitikai célja lett Trianon revíziója.

Magyarország az első bécsi döntéssel 1938-ban visszakapta Szlovákia csaknem kizárólag magyarok lakta déli részét, 1939-ben Kárpátalját, 1940-ben a második bécsi döntés révén Észak-Erdélyt és a Székelyföldet, Jugoszlávia 1941-es német megszállása után visszakerült a Délvidék is. A területgyarapodások nyomán Magyarország Trianonban megállapított területe csaknem kétszeresére nőtt, a Kárpát-medencében élő magyarság túlnyomó része ismét a határok közé került, ám ennek ára a háborúban való részvétel volt a náci Németország oldalán.

A második világháború után, 1947. február 10-én aláírt újabb párizsi béke lényegében a trianoni határokat állította vissza, semmisnek nyilvánítva a két világháború közötti területi változásokat, sőt Csehszlovákia megkapott még három Pozsony környéki falut a Duna jobb partján.

A nemzeti összetartozás napján számos megemlékezést rendeznek. A trianoni békediktátum századik évfordulóján a budapesti Kossuth téren elkészült Nemzeti Összetartozás Emlékhelyet a koronavírus-járvány miatt 2020. augusztus 20-án avatták fel. A kortárs építészeti és tájépítészeti eszközökkel kialakított emlékmű egy száz méter hosszú, a Kossuth tér felől lejtő négy méter széles sétány, amelynek két oldalfalára a történelmi Magyar Királyság 1913. évi összeírás szerinti 12 485 településének nevét vésték.

Az emlékhely Kossuth tértől távolabbi végén pedig egy több részre hasadt gránittömb belsejében örökmécses lobog, amely a nemzeti összetartozás gondolatát hivatott jelképezni.

Wachsler Tamás az emlékhely koncepciója kapcsán korábban arról beszélt, hogy a gránitfalakra kerülő településnevek megjelenítésében nem tesznek majd különbséget abból a szempontból, hogy azok jelenleg a határ melyik oldalán vannak. Csak méretbeli eltérések lesznek, három kategóriába sorolva a települések nevét.

A Steindl Imre Program Zrt. vezérigazgatója akkor megjegyezte: az emlékhely kialakításának jogi alapja a kormány 2018. augusztusi határozata, amely az Országgyűlés Hivatala részéről maximum bruttó 5,08 milliárd forintos költségkeretet irányzott elő az emlékhely megtervezésére, előkészítésére és megvalósítására, s amely részben-egészben megszabta az emlékhely kialakításának kereteit is.

Vagyis a a térszín alá süllyesztés a Kossuth tér és az Országház épülete iránti tisztelet kifejeződése, amely szempont végig érvényesült a tér megújítása során is. A magyar Országház tervezője és megálmodója, Steindl Imre eredeti elképzelése szerint a domináló látvány maga az Országház, ezért semmit nem lehet elhelyezni a téren és a környékén, amely eltakarná vagy konkurálna vele.

A műtárgy két hosszanti oldalát, az Alkotmány utca tengelyével párhuzamosan, a felszínen növények szegélyezik majd: ennek praktikus okai is vannak, a zöld sáv akadályozza meg, hogy bárki beessen az emlékhely közepébe, ezzel együtt az Alkotmány utca két oldalán lévő fasor minden egyes fája megmaradt.

A kormány két évvel ezelőtti határozata világossá tette: az Alkotmány utcai emlékhely nem a Szabadság téri, 1945 után lerombolt emlékművet hivatott pótolni, nem véletlen, hogy a helyszín sem ugyanaz.