A zaklatás állandó probléma az Európai Parlamentben

Újabb súlyos botrány rázza meg az Európai Parlamentet: a Politico brüsszeli hírportál szerint nem kezelik megfelelően a munkahelyi zaklatásokat. A cikkben megszólaltatnak egy olyan tisztviselőt, aki az esetek kivizsgálásával foglalkozik, az illető pedig azt tanácsolja az áldozatoknak, hogy ne jelentsék be a velük történteket, inkább mondjanak fel és távozzanak.

A brüsszeli Politico hírportál címlapos cikkében számol be róla, hogy rendszerszintű probléma az Európai Parlamentben a képviselők beosztottaik kárára elkövetett hatalmi visszaélése. A cikkben a „zaklatás” (bullying) kifejezés a cselekmények széles körét foglalja magába a szóbeli megszégyenítéstől a fizikai tettlegességen át a szexuális zaklatásig. – Egyes bennfentesek szerint az uniós demokrácia főhadiszállásán a zaklatás mértéke „elszabadult” – olvasható a cikkben. 

A portál összesen 37 személlyel készített interjút a téma kapcsán. Legfontosabb megállapításaik, hogy  

• a zaklatási ügyek kezelése nem megfelelő, ugyanis az áldozatoknak egy olyan eljárásban kell részt venniük, amely elfogult a képviselők (az elkövetők) irányába, hosszadalmas és súlytalanok a büntetések;  
• Miközben az eljárások hatástalansága közismert, így is 34 új szexuális vagy lelki zaklatási ügyben indult parlamenti eljárás 2019 és 2021 között; 
• Egy ügy feltárása akár két évig is elhúzódhat; 
• Az esetek valós számát eltitkolja az EP. 

A Politico által megszerzett iratok szerint idén két képviselő kapott büntetést zaklatás miatt. A luxemburgi Monica Semedo a Cseh Katalin és Donáth Anna nevével fémjelzett Renew képviselőcsoport tagja. A spanyol Mónica Silvana González a magyarországi Demokratikus Koalíció képviselőihez hasonlóan a Szocialisták és Demokraták (S&D) képviselőcsoportjának tagja. 

 A 2019 óta tartó parlamenti ciklusban mindössze kettejüket marasztalták el zaklatás miatt. 

Legalább két másik képviselő ellen is folyamatban van ilyen eljárás: ők Assita Kanko belga képviselő, a jobboldali ECR képviselőcsoportból és José Ramón Bauzá spanyol törvényhozó a liberális Renew képviselőcsoportból.  

A Politico kiemeli, hogy ezen ügyek azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik. – A parlamentről egy olyan sötét kép alakult ki, amely szerint az egy mérgező munkahely, ahol a zaklatás elleni szabályok elégtelenek és az erre vonatkozó figyelmeztetéseket egyszerűen elhárítják – írja a brüsszeli lap. Hozzáteszik:

 – Testileg és lelkileg teljesen leépültem – mondta egy asszisztens, aki panaszt nyújtott be képviselője ellen. Leírta, hogy tíz kilót fogyott, és poszttraumás stressz-zavart diagnosztizáltak nála. Hozzátette: 

A Politico szerint az áldozatok arról számoltak be, hogy az EP-képviselők „a saját királyságuk urai, az intézményi dinamika arra ösztönzi őket, hogy ezt a szerepet vállalják”. Egy EP-képviselőnek jellemzően három úgynevezett akkreditált parlamenti asszisztensből áll a csapata, valamint további munkatársakból, akiknek a sikere vagy túlélése szinte teljes mértékben az egyes európai parlamenti képviselőktől függ, akiknek dolgoznak. 

Egy intelligens, empatikus képviselő esetében ez egy álomlehetőség lehet egy feltörekvő fiatal számára, ám ellenkező esetben a mindennapi élet gyorsan pokollá válhat. 

Hogy pontosan miről van szó, azt jól példázza a már említett Mónica Silvana González esete, akinek az asszisztense napi megaláztatásnak volt kitéve. 

A Politicónak nyilatkozva a panaszok lényegéről nem szólt egy szót sem. A belga EP-képviselő, Assita Kanko azt mondta, nem kíván nyilatkozni, amíg a vizsgálat folyamatban van. 

A Politicónak nyilatkozó munkatársak szexuális zaklatásról is beszámoltak. – Egész pályafutásom során szexuális zaklatással szembesültem a feletteseim részéről – fenékre csapások, elmaradt előléptetések, mert bizonyos dolgokat visszautasítottam – mondta egy volt asszisztens, aki nemrégiben mondott fel egy képviselő által elkövetett zaklatás nyomán. 

A folyamatot közelről ismerők szerint a parlament háromszintű zaklatásellenes eljárása az egyik fő oka annak, hogy ilyen kevés esetre derül fény. A panaszkezelési eljárás szerint a parlamenti alkalmazottak hivatalos panaszt nyújthatnak be a parlament személyzeti szolgálatánál. Ha ők elfogadhatónak ítéli az ügyet, akkor továbbíthatják azt a zaklatás elleni bizottsághoz. Ha ez a bizottság úgy dönt, hogy hivatalos vizsgálatot indít, akkor tanúvallomásra hívják a politikust és az állítólagos áldozatokat, végül pedig tanácsot adnak a parlament elnökének – jelenleg Metsolának – a vétkes törvényhozó szankcionálásáról. Az egész folyamat gyakran hónapokig tart. 

A zaklatások felderítését nem segíti az sem, hogy az Európai Parlament szándékosan ködösít ilyen ügyekben. Például a zaklatásért szankcionált képviselők személyazonossága nem egykönnyen hozzáférhető, csak a parlamenti ülések jegyzőkönyveit böngészve lehet rájuk bukkanni. A Politico hiába kérte ki azokat a szakértői anyagokat, amelyeket külső szakértők írtak az EP-nek a hatékonyabb fellépés érdekében, a parlament egyszerűen nem adja ki ezeket. 

További gond, hogy az ügyeket képviselők vizsgálják ki, amelyet az egyik tanú úgy kommentált, hogy ők elsősorban magukat akarják megvédeni. 

A probléma kezelése folyamatosan napirenden van, ám az utóbbi években jelentős előrelépés nem történt. A zaklatásokat vizsgáló testület egyik névtelenséget kérő tagja a Politicónak úgy fogalmazott, hogy a legjobb amit bárki tehet egy ilyen ügyben, ha felmond és hátrahagyja a képviselőjét. 

A zaklatási ügy kirobbanásával újabb komoly botrány tört ki az Európai Parlamentben, ahol tavaly korrupciós bűncselekmények miatt több politikust, köztük az EP-alelnök Eva Kailit is letartóztatta a brüsszeli rendőrség. Kaili négy hónap után, áprilisban került házi őrizetbe elektronikus nyomkövető viselésének kötelezettségével. Kaili ügyében előállították a politikus élettársát és édesapját, valamint Andrea Cozzolino olasz és Marc Tarabella belga európai parlamenti képviselőt. A vád ellenük bűnszervezethez tartozás, pénzmosás és korrupció. 

Az Európai Parlamentben egyre több képviselőre vetül korrupciós vádak árnya, de más visszaélések is előfordulnak az uniós döntéshozó szerv háza táján. A testület látszatintézkedésekkel igyekszik tisztára mosni a hírnevét, a valódi vizsgálat és felelősségre vonás ötletéért azonban valamiért nem igazán rajonganak a képviselők.

Az Európai Parlament (EP) kulturált viták színhelye – legalábbis valahogy így képzeli az átlag EU-polgár. Ehhez képest a valóság így fest:

A videóban Clare Daly, a Baloldal az Európai Parlamentben képviselőcsoport ír tagja ordít a korábbi lengyel miniszterelnök Marek Belkával (ő a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége sorait erősíti), mert a lengyel képviselő azzal vádolta, hogy pénzt fogadott el Putyintól. „Ez megvesztegetést és korrupciót feltételez, aminek egyszerűen soha nem voltam részese” − üvölti kollégájának az ír képviselő, majd kiviharzik az ülésteremből.

Ha konkrétan Dalyt nem is vádolták meg hivatalosan korrupcióval, tavaly december óta egyre-másra potyognak a csontvázak az EP képzeletbeli szekrényéből. A legnagyobb botrányt az Eva Kaili volt EP alelnök elleni korrupciós vád váltotta ki, de sorolhatnánk még a további példákat, köztük Maria Arena „adminisztratív hiba” miatt nem jelentett katari útját, vagy épp Marc Tarabella letartóztatását. Ráadásul ezen ügyek szereplői semmi kivetnivalót sem találnak abban, hogy visszatérjenek EP-s munkájukhoz.

A botrányokra adott reakció is némileg visszásra sikeredett. A képviselők diplomatákkal való kapcsolattartására vonatkozó szabályokat ugyan szigorították, az egyelőre csak tervekben szereplő etikai testületnek, amely 2019-ben Ursula von der Leyen bizottsági elnök egyik fő „választási ígérete” volt, viszont egyáltalán nem adnának vizsgálati és szankcionálási jogosultságokat.

Miközben saját magával szemben rendkívül elnéző, az EU remég felszólította a tagállamokat, hogy fogadjanak el közös szabályokat a korrupció ellen, javítsák az együttműködést a határokon átnyúló nyomozások terén, és könnyítsék meg a bűnözők elfogását − azonban kifejezetten az uniós intézményekben tapasztalható korrupcióról egy szó sem esett a javaslatban.

Visszatérve a videóban szereplő Daly képviselő asszonyra, ha korrupcióval nem is, más jellegű visszaéléssel megvádolták európai parlamenti mandátuma alatt. A The Times 2019-ben feltárta, hogy az ír képviselőnő volt férjét, Michael Murphyt nevezte ki asszisztensének, amit az EP szabályai szigorúan tiltanak. Az már csak hab a tortán, hogy Daly korábbi asszisztense egy párttársának fia volt.