Minden régi szabályt felrúgnak a nemzetközi diplomáciában

Elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin ellen a Nemzetközi Büntetőbíróság. Oroszország, az Egyesült Államokhoz és Kínához hasonlóan nem tagja a hágai testületet létrehozó Római Statútumnak, így annak joghatóságát sem fogadja el, ráadásul az orosz elnök egy nukleáris nagyhatalmat vezet, ami eleve lenullázza a felelősségre vonás esélyét. Az elfogatóparancsnak azonban mégis komoly hatása lehet. Ha a nyugati világ és Ukrajna háborús bűnösként kezeli Putyint, nagy eséllyel nem akar vele egy tárgyalóasztalhoz ülni. Ez lehet a cél? Horváth Ágnes Heinz Theisent, az Észak-Rajna-Vesztfáliai Katolikus Egyetem politológia professzorát kérdezte a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában.

– A Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin orosz elnök ellen, amit a német kancellár is helyeselt. De mit jelenthet ez majd a gyakorlatban? A jelenlegi helyzetben el lehet-e dönteni, hogy ki milyen háborús bűnöket követett el?

– Ahogy ez sajnos minden háborúban megtörténik, mindegyik fél követhetett el háborús bűnöket. Felelőtlenség az egyik felet kiragadni és megvádolni, hisz közvetlenül nem irányíthatja minden részletében a háború cselekményeit. Ez az intézkedés jelen helyzeten csak olaj a tűzre és tovább nehezíti a fegyverszünetről történő megállapodások létrejöttét, vagyis szükségtelenül tovább szítja a háborúskodást, miközben már rég a béketárgyalásokra kellene törekedni.

– Elképzelhető, hogy ha Putyin külföldre utazik – például Németországba, a kancellárhoz – akkor elfogják?

– Németország végrehajtaná az elfogatóparancsot, én viszont úgy gondolom, hogy ezt nem szabad túl komolyan venni. Ez is csak azt mutatja, hogy a diplomáciai folyamatok teljesen eltorzultak. Németországnak előbb-utóbb újra fel kell vennie a kapcsolatot Oroszországgal, és ezt az ilyen jogi intézkedések erősen korlátozzák.

– Ön szerint akkor ez egy újabb kommunikációs húzás?

– Akik ezt a döntést hozták, szeretnék demonstrálni a magas erkölcsi státuszukat. Ugyanezt teszik folyamatosan a német médiumok is. Meg akarják mutatni, hogy a jó oldalán állnak, és kiállnak a gonosszal szemben, ennek azonban semmi köze a diplomáciához, reálpolitikához, vagy a békéhez. Az ilyen moralisták csak akadályozzák a politikai történéseket, hiszen a valóságban nem a magas erkölcs és az igazságosság határozza meg a béke feltételeit, mivel igazságos béke nem létezik. Egyedül a fegyverszünet vezethet eredményre, a német moralisták pedig mindezt akadályozzák a felelőtlen intézkedéseikkel és a médiában is hangoztatott véleményükkel.

– Ezekben a napokban emlékeztünk az Egyesült Államok Irak elleni támadására, amely szintén sok szempontból kudarcnak bizonyult. Miért ítélte meg Európa ezt a támadást másképp, mint az orosz agressziót?

– Fontos megjegyezni, hogy akkoriban német részről is komoly ellenállás volt tapasztalható az amerikai agresszióval szemben. Németország akkor kimaradt a háborúból, a német kormánynak még volt bátorsága a hasonló döntésekhez. Nemzetközi jogi szempontból az a háború ugyanolyan volt, mint az orosz agresszió. Megdöbbentő, hogy ebben az esetben mennyire működik a kettős mérce. Magyarországon kívül ma már nem létezik olyan bátor ország, mint egykor Németország vagy Franciaország, Európa ma már sokkal nagyobb függőségben van.

– Mit gondol, ha egyszer véget ér a háború, kit lehet majd valóban felelősségre vonni? Láthattuk például a délszláv háború után, hogy a felelősségre vonás ténylegesen megtörtént a bíróság előtt is.

– Valóban, viszont a dészláv háború esetében kis országokról beszélünk olyan vesztes kishatalmakkal szemben, mint Szerbia. Egy világhatalommal szemben, amely mellesleg nem ismeri el a bíróságot, és el sem veszítette el a háborút, nem hiszem, hogy felelősségre vonást lehetne kezdeményezni.

–Elképzelhetőnek tartja, hogy egyszer az Egyesült Államokat, akár az európai polgárok felelősségre vonják?

– Bíróság előtt nem hiszem, hiszen az iraki háború bűnei sem kerültek bíróság elé és az Egyesült Államok sem ismeri el a Nemzetközi Büntetőbíróságot. Politikai értelemben azonban el tudom képzelni, hogy az európaiak elfordulnak Amerikától. Erre azonban csakis akkor kerülhet sor, ha Európa képes lesz az önvédelemre.

– A héten találkozott az orosz és a kínai államfő, a hírek szerint pedig Oroszország, Irán és Kína közös hadgyakorlatot tartott az Arab-tengeren. Mit gondol, ennek milyen jelentősége van?

– Egyértelműen látszik az eltolódás az amerikaiak dominálta egypólusú világból egy többpólusú világ felé. A nyugat sarokba akarta szorítani Oroszországot,– ezt szolgálta volna valószínűleg Ukrajna NATO-ba léptetése is – hogy aztán teljes egészében Kínára koncentrálhasson, de ez nem sikerült, ugyanis Oroszország Kínában erős szövetségesre lelt. Az Egyesült Államok világpolitikai helyzete romlott, miközben azt erősíteni szerette volna. Az ukrajnai háború ezért világpolitikai szempontból is kudarc a nyugat számára. Kialakult egy hidegháborús felállás, amely néhány hónap alatt negatív irányba változtatta meg a világot.

– Mégis úgy tűnik, hogy a nyugat nem akarja elengedni ezt a háborút. Az Európai Unió közös lőszerbeszerzésről illetve lőszerszállításról döntött, de mit gondol, meddig mehet ez így? Lehetséges egyáltalán Ukrajna győzelme?

– Sajnos nem lehetséges, és ez nem egy morális kijelentés, hanem geopolitikai tény. Ukrajna győzelméhez szükséges az előre törés a Krím irányába. Ha ez megvalósul, akkor Oroszország nehezebb fegyverekhez nyúl majd, akár a taktikai atomfegyvereket is bevetheti. A harci repülőgépek szállítását Ukrajnába óriási felelőtlenségnek tartom. Ez az arzenál ugyanis nem elég ahhoz, hogy Oroszországot legyőzze, csak a további áldozatok számának növeléséhez járulhat hozzá. A háborút egy fegyverszüneti egyezmény megkötése zárhatja le. A kérdés csak az, hogy hány életet áldoznak még fel érte.

Csütörtökön megszavazta az Európai Tanács az Ukrajnának nyújtandó lőszerszállításról szóló javaslatot. Az Európai Unió állam- és kormányfőinek csúcstalálkozóján több napirendi pont mellett arról is döntés született, hogy az unió az Európai Békekeret terhére kétszer egymilliárd euró értékben szállít 155 milliméteres tüzérségi lőszert az ukrán hadsereg számára. A terv szerint az első egymillió darabot 12 hónap alatt szállítanák le, azonban a gyártási kapacitások és a nyersanyagok hiánya miatt inkább tűnik „csodavárásnak” a javaslat, mintsem reálisan teljesíthető célnak. A témában Horváth József, az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai szakértője nyilatkozott a hirado.hu-nak.

„Jelenleg azt tudjuk, hogy az ukrán hadsereg havonta 40–50 ezer darabot használ el a 155 milliméteres lőszerből. Tehát az unió által felajánlott egymillió darab lőszer mennyiségben elegendő lenne egy évre” – mondta a szakértő, aki azonban arra is rámutatott, hogy a vállalás teljesítésének komoly akadálya van, mégpedig, hogy mind Európa, mind az Egyesült Államok szűkölködik a gyártókapacitásban. Horváth József emlékeztetett:

a nyugati országok korábban vagy minimalizálták ezen lőszerek gyártását, vagy teljesen megszüntették azt. Pedig az ukrajnai háború példája is mutatja, hogy a klasszikus tüzérséget még mindig nem lehet leírni.

A gyártási kapacitások szűkössége mellett alapanyagból is hiány van. A szakértő kiemelte, hogy lőport például vásárolhatna az EU Kínától is, de az ellátási láncokban fennakadások vannak. „Pénzből nem lesz lőszer varázsütésre” – fogalmazott.

A drágulás is jelentős

A meglévő fizikai akadályok mellett tovább nehezíti az európai vállalás teljesítését, hogy a háború kitörésével ismét felpörgött a fegyverüzlet. Horváth József hangsúlyozta, hogy a felfutó kereslet drágulást eredményezett, melynek köszönhetően egyetlen darab 155 milliméteres lőszer 4 ezer dollárba kerül.

Az ukrán hadsereg egyetlen ütegből napi szinten több száz millió forintnak megfelelő lőszert lő ki. Ezzel szemben Oroszországnak lehet ugyan, hogy kevesebb high-tech fegyvere van, de a klasszikus tüzérségi lőszerből hatalmas tartalékokkal rendelkezik még a szovjet időkből

– fejtette ki.

A szakértő úgy látja, hogy Oroszország jelenleg egy anyagháborút is folytat Ukrajna ellen. „Emberállomány és lőszer vonatkozásában egyaránt fölényben vannak, ezért az ukrán erők kifárasztására és elfogyasztására törekednek” – fogalmazott. Az ukrán hadsereg korlátozott lehetőségei kapcsán pedig azt is felidézte, hogy Petr Pavel cseh elnök is úgy fogalmazott egy interjúban a múlt héten, hogy Ukrajnának már csak egyetlen lehetősége maradt, hogy sikeresen ellentámadást hajtson végre az oroszokkal szemben, máskülönben nagyon nehéz lesz megalapozni egy következő műveletet.

Az orosz elnök túlzása

Annak kapcsán is kérdezték a biztonságpolitikai szakértőt, hogy az elmúlt napokban Vlagyimir Putyin orosz elnök azt állította, hogy az Egyesült Királyság nukleáris fegyvert küld az ukrán hadseregnek. Mint ismert, az Egyesült Királyság szegényített urániumot tartalmazó páncéltörő lövedéket is küld Ukrajnának a Challenger 2-es harckocsik mellé. Ezzel kapcsolatban Vlagyimir Putyin orosz úgy fogalmazott, hogy „Oroszország kénytelen lesz reagálni, ha a kollektív Nyugat nukleáris összetevőt tartalmazó fegyvereket vetne be”.

Horváth József azonban elmondta, hogy az orosz elnök kijelentése inkább a két fél közötti, a médiában is zajló háború része.

Vlagyimir Putyin orosz elnök állítása az urániummal kapcsolatban költői túlzásnak tekinthető – fogalmazott, majd elmagyarázta: minden ilyen lőszer vagy eszköz sugároz bizonyos mértékig, ami akkor okoz sugárfertőzést, ha az ember közvetlenül érintkezik vele. Ennek azonban semmi köze a piszkos atombombához, amely meghatározott területen sugárzással pusztít.

Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy az iraki háborúban is bevetettek ilyen lőszereket, az ENSZ pedig később kimutatta, hogy az érintett területeken valóban nagyobb arányban fordultak elő rákos megbetegedések.