A német politika hosszú koalíciós tárgyalások elé néz, mivel Angela Merkel távozásával egy nagyon töredezett pártrendszer alakult ki Németországban. A pártoknak egy legalább három pártból álló kormánytöbbséget biztosító koalíciót kell felállítaniuk. Nem könnyű mutatvány.
A legfrissebb előzetes végeredmények szerint a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) a szavazatok 25,7 százalékát gyűjtötte össze, 5,2 százalékponttal erősödve a legutóbbi, 2017-es Bundestag-választáson elért, történelmi mélypontot jelentő 20,5 százalékhoz képest. A szociáldemokratáknak így 206 képviselőjük lesz a minden korábbinál nagyobb, 735 fős Bundestagban.
A választásokon a második erő a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a Keresztényszociális Unió (CSU) szövetsége, amely minden korábbinál gyengébben teljesítve 24,1 százalékot szerzett. Ez 8,8 százalékpontos visszaesés a 2017-es 32,9 százalékhoz képest. A 16-ból 15 tartományban működő CDU a szavazatok 18,9 százalékát gyűjtötte be, 7,9 százalékponttal gyengülve a négy évvel korábbi 26,8 százalékhoz képest. Ezzel 151 képviselőt küldhet a parlamentbe. A csak Bajorországban működő CSU 5,2 százalékot szerzett, ez egy százalékpontos visszaesés, és 45 mandátumot jelent.
A Zöldek 14,8 százalékkal a harmadik számú német politikai erő. A baloldali irányultságú ökopárt 5,8 százalékponttal jobb eredményt ért el a négy évvel korábbi 8,9 százaléknál, frakciója 118 fős lesz.
Az FDP is erősödött, a szavazatok 11,5 százalékát szerezte meg, 0,8 százalékponttal lépve előre a 2017-es 10,7 százalékról. A CDU/CSU-hoz közel álló párt frakciója 92 képviselőből áll majd.
A jobbközép CDU/CSU-tól jobbra álló Alternatíva Németországnak (AfD) a négy évvel korábbi 12,6 százaléknál 2,3 százalékponttal gyengébb eredményt, 10,3 százalékot ért el. Így 83 képviselője lesz valószínűleg. A balközép SPD-től balra álló Die Linke (Baloldal) még inkább gyengült, a 2017-es 9,2 százaléknál 4,3 százalékponttal rosszabb eredményt, 4,9 százalékot ért el.
A párt így a parlamenti bejutás és frakcióalakítás egyik feltételeként meghatározott 5 százalékos szint alatt maradt. Viszont a másik feltételt teljesítette, nyert három egyéni körzetben, ezért ismét alakíthat képviselőcsoportot, amely kaphat úgynevezett kiegyenlítő mandátumokat. Ennek révén a három egyéni körzet – két berlini és egy lipcsei – győztese mellett még 36 képviselőt küldhet a Bundestagba.
Kiszelly Zoltán a Századvég Alapítvány Politikai Elemzések Központjának igazgatójának értékelése szerint a CDU/CSU pártszövetség nagyon nehéz helyzetbe került Angela Merkel visszavonulásával, mivel nehéz volt ismét magára találnia a pártnak a meghatározó politikus távozásával.
Elmondása szerint a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a Keresztényszociális Unió (CSU) esetéből nyilvánvaló tanulság vonható le a jobboldali pártok számára, éspedig, hogy ha egy jobboldali bázissal rendelkező párt balra tolódik és balos politikát folytat, az szavazatvesztéssel jár. A kampány során is Merkel erősen balra tolta a CDU-t, így ezzel magyarázható a jelentős visszaesés. A balratolódás miatt a pártszövetség 8,8 százalékponttal kevesebb szavazatot szerzett, mint a 2017-es szövetségi parlamenti választáson.
A szavazatvesztést a kereszténydemokraták időközben a kampány finisében némiképp pótolni tudták. A párt igyekezett visszaszerezni a lemorzsolódott szavazóit, akik többnyire az adócsökkentésért a liberálisokra, vagy a migrációs problémák miatt az AfD-re szavaztak. A Századvég Alapítvány Politikai Elemzések Központjának igazgatója szerint a CDU/CSU pártszövetségnek bevált a szélsőballal való riogatás a kampányban, hiszen megállt a további szavazatvesztés az előzetes eredmények tükrében.
A szakértő szerint nagyon hosszú tárgyalások, egyezkedések várhatóak a kormányalakítást illetően, mivel a pártoknak egy kormánytöbbséget biztosító koalíciót kell felállítaniuk. Ennek nem látszik még a vége, mert Angela Merkel távozásával egy nagyon töredezett pártrendszer alakult ki Németországban. Így fordulhatott elő, hogy az előzetes váraklozások ellenére, a Die Linke szélsőbalos formáció végül nem ugrotta meg az önálló frakció alakításhoz szükséges öt százalékot, azonban mivel három egyéni körzetben jól teljesítettek, így a szélsőbalos pártnak lesznek képviselői a minden eddiginél több képviselővel rendelkező Bundestagban.
A minden eddiginél jobban teljesítő zöldek és balos alakulatok megerősödése nagyon nehézzé teszi a szakértő szerint a kormányalakítást. Különösen azért is nehéz a várható kormánykoalíció felállítása, mivel mind a CDU-CSU kancellárjelöltje, Armin Laschet, mind a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) kancellárjelöltje Olaf Scholz győzelmet hirdetett, és a két párt között kis különbség van a választási eredmények tükrében.
A szakértő értékelésében kiemelte, hogy három lehetséges koalíció várható, és erről folynak jelenleg a tárgyalások, aminek azonban még nem látni a végét.
Első lehetőségként felvázolta azt az úgynevezett Jamaica-koalíciót, ami a Kereszténydemokrata Unió-Bajor Keresztényszociális Unióból (CDU/CSU), a Német Szabaddemokrata Pártból (FDP) és a Szövetség '90/Zöldek pártokból állna.
Második valószínűsíthető koalíció az úgynevezett jelzőlámpa-koalíció (Ampelkoalition), ami a Német Szociáldemokrata Pártból (SPD), a Zöldekből, illetve a Német Szabaddemokrata Pártból (FDP) állna össze. A szakértő elmondása szerint az előzetes eredmények után tegnap a Zöldek és a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) egyeztetéseket kezdett annak érdekében, hogy a két párt javítsa a tárgyalási pozícióit a nagyobb pártokkal szemben.
A szakértő szerint körülményes tárgyalások várhatóak, mivel a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) adócsökkentéssel kampányolt, és ezt szeretné megvalósítani kormányra kerülésük esetén, elkerülve azt a helyzetet, amikor is 2013-ban kiestek a Bundestagból. A Zöldek horizontális politikát folytatnának, mivel vétójogot szeretnének a klímaügyi, illetve migrációs miniszter személyére vonatkozóan. Ezt azonban egy kancellár sem engedheti meg, hogy a környezetvédelem vagy a migrációs politikákban megvétózhassák a döntéseit.
Kiszelly Zoltán azt valószínűsíti, hogy a két legnagyobb párt, a CDU/CSU és az SPD egymással fog megegyezni, és a 2017-es helyzethez hasonlóan, várhatóan Németországban egy ismételt nagykoalíció állhat fel. A Zöldeknek és a Német Szabaddemokrata Pártnak (FDP) túl radikális követeléseik vannak, így a két nagyobb pártnak inkább előnyére válna a nagykoalíció, mivel sem az adók, sem a szakpolitikai vétóból nem igazán engedne a két nagyobb párt.
A Zöldek kormányra kerülése esetén a szakértő szerint egy ideológiailag vezérelt kormányzást láthatnánk, ami nagyban veszélyeztetné a német ipart.
Kormányra kerülésük esetén a Zöldek LMBTQ-kérdésben jobban fellépnének Magyarország esetében is, mivel ebben az esetben erősebb lenne az ideológiai alapú éleződés. A Zöldek tovább folytatnák a nehezen megvalósítható klímasemlegességet és az atomenergia-ellenességet is, ami náluk nem egy szakpolitikai, hanem egy ideológiai kérdés.
Ebben az esetben a Zöldek radikális klímapolitikájának megvalósulása esetén újabb német gyárak települnének más országokba, ami rengeteg munkahely megszűnésével járna, amit egyik másik párt sem vállalna be a jelenlegi helyzetben.
A szakértő ezért valószínűsíti 2017-hez hasonlóan a CDU-CSU és az SPD közötti nagykoalíció felállásának a lehetőségét, ami ideológiailag kevésbé vezérelt szövetség. Ez a koalíció folytatná Angela Merkel örökségét és a pragmatikus gazdaságpolitikát.
Kiszelly kiemelte, hogy Olaf Scholz az SPD-n belül kimondottan jobboldali, így a szokásos politikai elítélő nyilatkozatok mellett folytatódna Németország gazdasági együttműködése Kínával és Oroszországgal a német gazdasági érdekek képviselete mellett. Megjegyezte, hogy Scholz alkancellárként és pénzügyminiszterként lobbizott Washingtonban az Északi Áramlat 2 megépítéséért is, így nem igazán várható áttörő fordulat Németországot illetően.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
