– A KSH legfrissebb jelentése szerint a teljes termékenységi arányszám legutóbb 1995-ben volt olyan magas, mint 2020-ban: 1,56, ami huszonhét százalékkal haladja meg a 2011. évi mélypontot. Sokan tartottak attól, hogy a koronavírus-járvány következtében csökken a gyermekvállalási kedv, de ez nem következett be. Ön szerint ennek mi a fő oka?
– Valóban azt látjuk, hogy a legfrissebb statisztikai adatok alapján gyermekvállalási kedvet mutató termékenységi ráta nem csökkent az elmúlt hét hónap átlagában az egy évvel ezelőttihez képest. Ha pedig a 2020-as évet nézzük, azon kevés európai ország közé tartozunk, ahol nemhogy csökkent volna a születések száma, hanem még növekedett is.Tavaly Európában egyedül Magyarországon nőtt a házasságkötések száma, az idei év első hét hónapjában pedig további, még nagyobb mértékű, több mint húszszázalékos növekedést látunk. Ez azért nagyon fontos, mert a házasság jelenti a gyermekvállalás „előszobáját”, és ez a trend előrevetíti, hogy hamarosan a születések száma is emelkedhet. Úgy látszik, a magyarok bíznak a jövőben. – Novák Katalin családügyi miniszter korábban azt mondta, a demográfiai fordulat évtizede volt Magyarországon a 2010 és 2020 közötti időszak, amikor az egész EU-ban nálunk nőtt legjobban a gyermekvállalási kedv.
– A 2010-es 1,25-ről 1,56-ra nőtt a termékenységi ráta, amivel Európa sereghajtóiból a középmezőnybe kerültünk, sőt mostanra már az uniós átlagot is meghaladjuk. Ez is mutatja, hogy az elkötelezett, kiszámítható, stabilitást és biztonságot nyújtó magyar családpolitika meghozta a gyümölcseit. A teljes fordulathoz azonban idő kell.– Orbán Viktor miniszterelnök 2017 májusában, a II. Budapesti Demográfiai Csúcson jelentette be: a kormány azt a célt tűzte ki, hogy a születési ráta 2030-ra 2,1-re emelkedjen, vagyis minden magyar nő legalább két gyermeket szüljön élete folyamán. Azt is elmondta, a népesedéspolitika olyan, mint amikor a hajó kapitánya meg akar fordítani egy nagy óceánjárót, a hajótest csak lassan veszi fel az új irányt. Ön szerint ma reális ez a célkitűzés, annak tükrében, hogy Európa egyetlen országában sem érik el ezt a számot? – Úgy gondolom, ha ez az ütem megmarad, amit az elmúlt tíz évben tapasztaltunk, akkor ennek van realitása. Ha megnézzük, hogy 2010-ben még öt tervezett gyermekből három született meg, 2020-ban pedig már négy, akkor újabb tíz év múlva el lehet érni az ötből ötöt. Mivel hazánkban a felmérések szerint a kívánt és tervezett gyermekszám hosszú ideje kettő körül stabilizálódott, a szándékok megvalósulása esetén el lehet érni a népesség természetes reprodukciójához szükséges 2,1-es rátát. – Egy évtized távlatából visszanézve, mi a sajátos magyar családpolitikai modell titka? Amely ráadásul évről évre bővül és fejlődik. – Az már a 2010-es kormányváltás idején is alapelvként fogalmazódott meg, hogy olyan családpolitikát szeretnénk, amely megadja a rugalmasságot, a választás lehetőségét a családoknak, ugyanakkor célzott, összekapcsolódik a munkavállalással és ami a legfontosabb, hogy stabilitást nyújt a családoknak. A családalapítás, gyermekvállalás bizalmi kérdés, életre szóló döntés. Nem véletlen, hogy a 2010-11-es intézkedések azóta is változatlanul jelen vannak az életünkben. Én a család- és népesedéspolitikai modellt egy fához szoktam hasonlítani, amelynek folyamatosan nőnek és erősödnek az ágai. Ha áttekintjük az elmúlt tíz évet, az elején a legfontosabb a jogszabályi alapok rögzítése volt az alaptörvényben és a családvédelmi sarkalatos törvényben, ezzel párhuzamosan elindult a családi típusú adózás, amely gyakorlatilag minden magyar családot érint ma már. Aztán jött 2014-ben a gyed extra a gyermekgondozási ellátások rugalmassága érdekében, utána a csokként emlegetett otthonteremtési program egymást követő hullámai, s ezzel párhuzamosan zajlott a gyermekjóléti intézkedések kiépítése és bővítése.
Mindezt követte 2019-ben a családvédelmi akcióterv bevezetése, az idén elindult kibővített otthonteremtési és otthonfelújítási program és július elsejétől a csed100, ami azt jelenti, hogy az édesanyák a gyermekük születése után fél évig a bruttó fizetésük száz százalékát kapják meg, ami nettóban több pénzt jelent, mert csak az szja-t vonják le belőle. Januártól pedig életbe lép a huszonöt éven aluliak szja-mentessége és a gyermeket nevelő szülők vissza fogják kapni az idén befizetett személyi jövedelemadójukat az átlagbér mértékéig.– A kormányfő két éve, az előző demográfiai csúcson azt hangsúlyozta, hogy a fordulópontot akkor érjük el a családtámogatási rendszerben, amikor a gyermeket vállalók garantáltan jobb életszínvonalon élnek, mint ha nem vállaltak volna gyermeket. Mennyire közelítünk ehhez? – A csed100, a négygyermekes anyák adómentessége, de a családi adókedvezmény és az otthonteremtési támogatások is azt biztosítják, hogy aki gyermeket vállal, az anyagilag jobban járjon, mintha nem tenné. Ezek közül több is olyan intézkedés, amely a világon sehol másutt nem érhető el. Tehát egyre közelebb vagyunk a miniszterelnök által definiált fordulóponthoz. – Magyarország a GDP mintegy öt százalékát fordítja családtámogatásokra, amivel Európában éllovas. Nem tartja indokoltnak azt az aggodalmat, hogy a „túl bőkezű” családpolitika túlfeszítheti a gazdaság, illetve a költségvetés teherbíró képességét?
– Nem, mert a legtöbb családtámogatási forma egyben gazdaságösztönző hatású is. Gondoljunk a csokra, az otthonfelújítási támogatásra, a babaváró támogatásra, akár a nagycsaládosok autóvásárlási kedvezményére és a munkavállalást jelentősen ösztönző adókedvezményekre.Kezdetektől az volt a cél, hogy a munkavállalást és a gyermekvállalást, -nevelést a szülők össze tudják egyeztetni, és a kettő egymást erősítő tényező legyen, mert ez nekik és az egész országnak jó. A munkajövedelemből származó biztos anyagi háttér és a magasabb életszínvonal pedig pozitívan hat a gyermekvállalási kedvre is. – Az utolsó nagy létszámú csoport, a „Ratkó-unokák” már jócskán túl vannak a negyedik ikszen, s néhány év múlva kilépnek a szülőképes korból. Ez a hajó már elment? – Az elmúlt években a 35–45 éves korosztályban szülő nők száma másfélszeresére nőtt, vagyis a Ratkó-unokák jelentős része újabb gyermek vállalása mellett döntött, és ebben nyilván nagy szerepe volt azoknak az intézkedéseknek, amelyek lehetővé tették a munka- és a gyermekvállalás összeegyeztetését. Azt azért fontos elmondani, hogy az elmúlt tíz évben a húsz–negyven év közötti korosztály létszáma – a gyerekek több mint kilencven százaléka ebben születik – közel ötödével csökkent. Ehhez képest a születések száma nemhogy csökkent, hanem még nőtt is. Tehát jóval kevesebb asszony adott több gyermeknek életet, ezt mutatja a termékenységi arányszám látványos növekedése. – Az elmúlt évtizedben százezres nagyságrendben mentek tartósan külföldre magyar fiatalok dolgozni, tanulni, és egyre többüknek született ott gyereke. Őket is figyelembe veszi a magyar családpolitika?
– Olyannyira figyelembe veszi őket, hogy már 2018 óta elérhetők olyan családtámogatási formák, amelyek átnyúlnak a határon. Teljesen mindegy, hogy a világ mely pontján születik meg egy magyar gyermek, a szülő ugyanúgy kaphat anyasági támogatást, és megnyithatják számára a babakötvényt.Egyébként azt látjuk, hogy az elmúlt évtizedben felerősödött a visszavándorlás Magyarországra, és a vándorlási egyenleg 2016 óta már pozitívra fordult, több a hazatérő, mint a kivándorló. Meggyőződésem, hogy a gazdasági helyzet és a bérszínvonal javulása mellett a családtámogatások bővülése is komoly vonzerőt jelent, erre utal az is, hogy évről évre növekszik a gyermekkorúak aránya a visszaérkezők között. – Most negyedszer rendezik meg Budapesten a demográfiai csúcsot, amelynek a központi témája a demográfia és a fenntarthatóság. Ez mit jelent? – Vannak olyan globális nézetek, amelyek szerint a gyermekvállalás a fenntarthatóság ellensége. Mi azt hisszük és valljuk, hogy a család inkább a fenntarthatóság záloga népesedési és környezetvédelmi szempontból is. A családok jelentik a fennmaradást és a teremtett világ védelme szempontjából is meghatározó a szerepük. Végeztünk idén egy nemzetközi kutatást, tizenegy országból kérdeztünk meg családokat, hogy miként viszonyulnak a környezet védelméhez, és egyértelművé vált, hogy a családok számára pontosan a gyermekeik jövője miatt fontos a környezet megóvása, amiért tevékenyen tesznek is, sokkal aktívabban, mint akik nem nevelnek gyermekeket. A kutatásból kiderült, hogy akik több gyermeket nevelnek, azok még inkább környezettudatosan élnek, és így is nevelik gyermekeiket. – Mit vár a holnap kezdődő konferenciától? – Azt, hogy tovább erősödik az az élet- és családpárti szövetség, amelynek kialakításában Magyarország meghatározó szerepet tölt be. Az első, 2015-ös fórum óta egyre több és egyre rangosabb állami és egyházi vezetők, tekintélyes tudósok és kutatók, a civil és az üzleti szféra mérvadó szakértői vesznek részt a budapesti találkozón, ami azt is mutatja, hogy folyamatosan növekszik azon országok, politikai erők, szervezetek száma Európában, amelyek fontosnak tartják a népesedési kérdéseket, a családi értékek megőrzésének ügyét. Jelzésértékűnek tartom, hogy az Európa népesedési válságáról májusban, Rómában rendezett konferencián Ferenc pápa „hideg és sötét demográfiai télről” beszélt, és családközpontú politikai, társadalmi trendváltást sürgetett a születéscsökkenés megállítása érdekében. Újra és újra ki kell mondani, hogy a demográfiai kihívás Európa egyik legfontosabb kérdése. – Kontinensünk nyugati felén az európai népességfogyásra és elöregedésre, a munkaerőhiányra a tömeges bevándorlás ösztönzését és támogatását látják megfelelő megoldásnak. Ilyen ellenszélben hogyan lehet a hajónkat jó irányba kormányozni?
– Az elmúlt évtizedben megtanultuk, hogyan lehet folyamatos ellenszélben is előrehaladni, ezt a családpolitikánk eredményei is bizonyítják. Mi magyarok elsőként mondtuk ki, hogy a migráció helyett a saját közösségeink, ezen belül a családok megerősítését, a gyermekvállalás és -nevelés támogatását helyezzük a népesedéspolitika középpontjába. Ez valóban a nehezebb út, de hosszú távon eredményesebb megoldást jelent.
