OTTHONKA
Valaha, nem is olyan régen, a telefon még nem volt zenelejátszó, számítógép, fényképezõgép, csak telefonálni lehetett rajra. És azt is csak otthon. Nem lapult ott a zsebedben, bárhová is mentél.
Amikor otthon ültünk egy hívást várva
És egész nap a telefont szuggeráltuk, hogy szólaljon már meg – közben pedig a vécére is alig mertünk kimenni.
Amikor belehallgattunk a szüleink beszélgetéseibe a másik készüléken
A saját szobánkba telepített készüléken kémkedtünk, és egy csomó felnőtt dologról így szerezünk tudomást.
Amikor sosem tudhattuk, ki hív
Nagy reményekkel indultunk el a készülék felé, aztán csalódtunk, amikor kiderült, hogy téves.
Amikor hazaérve megláttuk az üzenetrögzítő lámpájának villogását
A mobilkorszak előtt már az is hatalmas előrelépés volt, hogy üzenetrögzítőn tudtak nekünk üzenetet hagyni. És mennyi várakozással közelítettünk ahhoz a villogó lámpácskához...
Amikor telefonbetyárkodtunk
Mivel senki nem tudhatta, honnan jön a hívás, elváltoztatott hangon felhívhattuk Fehéréket, hogy megkérdezzük, miért nem öltöznek színesebben.
Amikor beleüvöltöttük a kagylóba: tedd le, épp beszélek!
Mert persze a szüleinknek mindig akkor kellett felvenni a másik szobában a telefont, amikor azzal a helyes sráccal dumáltunk a suliból.
Amikor felhívtuk a 08-at
Mert meg akartuk tudni a pontos időt! Érted? A pontos időt!
Amikor foglalt volt
De idegesítő!
Amikor ki kellett bogoznunk a hosszú telefonzsinórt
Ha az ember nem akart hallgatózó családtagokat a közelben, akkor át kellett rángatni a kagylót a másik szobába. Aztán meg kellett próbálnia valahogy egyenesbe hozni a zsinórt.
Amikor kihallgattuk a vezeték nélkül telefonálók beszélgetéseit
Teljesen jól behallatszott a szomszéd beszélgetése a mi készülékünkbe. Remek kis szoftpornókba lehetett így belecsöppenni.
Amikor szó szerint lecsaptuk a kagylót
A mai gombnyomogatás messze nem vezeti le olyan jól a feszültséget.
Amikor kívülről tudtuk az összes barátunk telefonszámát
Voltaképpen még ma is fel tudunk idézni néhányat. Miközben ma már a pasink telefonszámát is csak a készülékünk memóriája őrzi.
Amikor égett a fülünk a telefonálástól
Elég volt félórácskát beszélni hozzá...
Amikor először kerülhetett a szobánkba telefon
A függetlenség első jele. Ha szerencsénk volt, még bele sem hallgattak a beszélgetéseinkbe a másik szobából.
Amikor egy klassz srác hívott, és a szüleink vették fel a kagylót
Épp eléggé remegett a lábunk az anyánk kérdő tekintete nélkül is...
Ripost hírek
