Szívbemarkoló élettörténet, édesanyjának hálálkodik az Eb-hős

Jorginho (eredeti nevén Jorge Luiz Frello Filho) öt éve erősíti Olaszország válogatottját, és 2018 óta szolgálja az angol Chelsea-t. Már a sokak szerint neki járó Aranylabda nélkül is karrierje csúcsán van, pedig nagyon mélyről indult.

Az Európa-bajnokság futógépe – a maga összesen megtett 86,6 kilométerével messze ő gürcölte a legtöbbet a tornán – brazíliai szülővárosa, Imbituba homokos tengerpartján tanulta meg a labdarúgás alapjait. Édesanyja, Maria Teresa Freitas egyedl nevelte, s a nő volt az első edzője.

„Anyám focista volt, így eleinte tőle tanultam. Kivitt egy labdával a partra, és estig a technikámon dolgoztunk a homokban”

– emlékezett vissza Jorginho.

Brazil olaszok

Jorginho mellett a balhétvéd Emerson Palmieri (Chelsea) és az epizódszereplő bekk, Rafael Tolói (Atalanta) is Brazíliában született. Előbbi 2017-ben, utóbbi idén februárban kapott engedélyt arra, hogy korábbi brazil utánpótlás-válogatottként játszhasson az olasz nemzeti csapatban.

A takarítónőként dolgozó mama felmenőinek köszönhetően kapott később olasz állampolgárságot is. De mielőtt még átköltözött volna ősei földjére, Jorginho egy különleges projekt résztvevőjeként már 13 évesen messze került a családi fészektől. Egy brazil tehetségeket felhajtó olasz üzletember ötven gyereket válogatott össze a rossz körülmények között üzemelő „focistagyárába”.

„Máig összeszorul a torkom, ha arra az időszakra gondolok”

– mondta Jorginho.

Tizenöt éves volt, amikor egyedül nekivágott az európai kalandnak. A másodosztályú Hellas Veronától az ügynöke 37 ezer dollárt (11 millió forint), ő heti 25 dollárt (hétezer forint) kapott. De ekkor már sínen volt, előbb beverekedte magát az első csapatba, majd négy nápolyi szezon után továbblépett Londonba.