„Örülök, hogy megvagyok” – könnyek közt beszélt drámai küzdelméről Rakonczay Gábor

Élő Facebook-bejelentkezésben beszélt a kimentéséről Rakonczay Gábor, akit az elindulása utáni hatodik napon mentőhelikopterrel kellett visszavinni a szárazföldre.

A sokszoros Guinness-világrekorder óceánátkelő magyar hajós ezúttal állva hajtott speciális szörfdeszkán próbálta átevezni az Atlanti-óceánt, de föl kellett adnia az embert próbáló expedícióját.

„Örülök, hogy megvagyok. Reggel már többen hívtak, mekkora a csalódottságom, de nincs bennem se csalódottság, se elkeseredettség, meg semmi ilyesmi. Olyan szituációból sikerült kijönnöm, ami után örülök, hogy megvagyok„

- mondta többek között Rakonczay.

Az extrémsportoló arról beszélt, hogy a ”járgány„ jól ment, a napi 80-100 kilométeres távok után tovább gyorsulva ötven nap alá sikerülhetett volna szorítania a Kanári-szigetek és Antigua közötti 5200 km-es távot. Csakhogy idővel rájött, hogy teljesen átázva, a folyamatos kapaszkodás mellett minimális alvással egyre többször hallucinálva rájött: az életével játszik.

”Hozni kellett egy döntés: nem léphetem át a határt, ez így nem oké„

- mondta.

A teljes videó itt tekinthető meg:

Rakonczay példaként felhozta, hogy amikor szinte önkívületi állapotban úgy érezte, meleg az őt beterítő hullám, és a mentőmellényt levéve be kéne mennie a 16 fokos vízbe felmelegedni, végül rádöbbent: így nem folytathatja.

”Ilyenkor nagyon vékony a határ, mi a helyes magatartás. Az elmúlt évek alatt megtanultam, hogy a legfontosabb megőrizni a józan észt, a fókuszáltságot. Enélkül nagyon könnyen bajba lehet kerülni. Nem vagyok az a feladós típus, ennek köszönhetem minden eddigi eredményemet. De ezzel a hozzáállással át lehet lépni egy olyan határt, amit a szervezeted már nem bír. Az ember pusztán akaraterőből el tudja tenni magát láb alól. Szembesülnöm kellett azzal, hogy muszáj felmelegednem és aludnom. Ebben az útban ennyi volt, fizikailag nem lehetett tovább bírni„

- emlékezett vissza Rakonczay, aki a könnyeivel küzdve beszélt a kimentéséről.

”Elmenten a határig. Ha átléptem volna, és most nem lehetnék itt, az lenne a kudarc. Örülök, hogy volt bennem annyi, hogy tudtam abbahagyni, és ráéreztem, hol kell megállni„

- összegzett.

Úgy érzi, ezzel elérkezett egy fejezet végéhez, és ilyen szintű veszéllyel, „szuper rizikofaktorral” járó expedíciót nem vállal többet.