Öngyilkos katonák elégítik ki magukat, így élnek a nők az Iszlám Államban
A New York Times-nak nyilatkozott két öngyilkos katonákhoz, nem sokkal a terrorista akció elõtt hozzáadott feleség.
Õk ketten azon szerencsések közé tartoztak, akiket nem erőszakoltak és nem korbácsoltak meg, kettőjüknek viszont férjhez kellett menniük az Iszlám Állam egy-egy katonájához. Akkor még nem tudták, hogy öngyilkos merénylőkről van szó. Ez volt az ára, hogy családjuk viszonylagos biztonságban maradhasson az Iszlám Állam megszállása alá került Rakkában. Aki nem működött együtt a kalifátussal, azt letartóztatták és megkínozták.
Parancsra mentek férjhez
Aws és Dua bár látatlanban, parancsra mentek férjhez, végül megszerették a harcosokat, akik nem bántak velük rosszul. A most 20 éves Dua egy szegény szír családból származik, szaúdi férje viszont légkondicionált lakásba vitte és még a bevásárlást intéző cselédről is gondoskodott.
A 25 éves Aws tanult egy szír egyetemen, mielőtt szülei kedvéért hozzáment egy török származású, ismeretlen katonához, aki az Iszlám Állam oldalán harcolt. Õ is hamar megkedvelte a figyelmes férfit, aki készséggel javítgatta akcentusát a török szavak kiejtésénél. Idővel még vonzalmat is érzett iránta. Mindketten csupán azért haragudhatta férjeikre, hogy néha napokra eltűntek otthonról, hogy ellenséges csapatokkal harcoljanak.
Sminkért korbács!
A helyzet persze egyáltalán nem volt egyszerű. Például eleinte csak kisebb pénzbüntetést kellett fizetniük a szír nőknek, ha régi szokásukhoz híven kisminkelték magukat, pár hónap múlva azonban már korbácsütés járt érte.
Lemondtak régi ruháikról, eltakarták el az arcukat. Elfogadták, hogy nem mehetnek férjük vagy fiútestvérük kísérete nélkül a kórházba. Nem hallgathatták hangosan a rádiót, nem cigarettázhattak.
Azt hitték, hogy ha betartják az Iszlám Állam szabályait, akkor a külső körülményeket kizárva otthon még boldogok lehetnek. Néhány hónap múlva férjeik parancsnoka kopogtatott a lakásuk ajtaján:
"Gratulálunk, a férjed felrobbantotta magát az Iszlám Államért. Légy büszke, hogy egy mártír felesége voltál, pár nap múlva újra férjhez adunk.
Arról, hogy öngyilkos merényletre készülnek, egyik férj sem beszélt nekik, és végül mindketten búcsú nélkül hagyták hátra feleségüket.
Akkor döntöttek végleg a menekülés mellett, amikor az Iszlám Állam törvényei szerint garantált három hónapos gyászidőszak helyett pár nap után ismét férjhez akarták kényszeríteni őket férjeik parancsnokai.
Rájöttem, hogy úgy csűrik-csavarják a saját törvényeiket, ahogy csak akarják, és ha maradunk, akkor örök életünkben öngyilkos katonákat haláluk előtt még gyorsan kielégítő tárgyként fognak kezelni.
-indokolták meg a New York Times újságírójának a szökést...
