tóth gabi
Az akusztikai felújítást kapott kispesti iskolában gyökeres változások álltak be: a diákok nyugodtabbak, fegyelmezettebbek és jobban tudnak gondolkodni órán. A kísérlet eredménye felveti a szabályozási háttér fejlesztésének szükségességét.
Az épületek megfelelő használhatóságához sok tényező járul hozzá, s a legtöbbet valamilyen szabvány vagy jogi előírás szabályozza. Ilyen többek között a méret, elrendezés, bútorozás, esztétika, fényviszonyok, hőmérséklet, páratartalom és tűzvédelem. Mindezek mellett van egy terület, amely a mai napig nem kap megfelelő hangsúlyt, pedig elhanyagolása komoly élettani és teljesítménybeli következményekkel jár: ez az akusztika. A magyar szabvány pontosan megmondja, hogy milyen léghang- és lépéshanggátlást kell biztosítani a helyiségek között, ám a terek belső zajszintjére a mai napig nincs szabályozás. Pedig a belső zaj is jelentősen csökkentheti a munkavégzés, a tanulás vagy akár a gyógyulás hatékonyságát.
A Saint-Gobain Construction Products Kft-nél egy kísérletettel próbálták szemléltetni a teremakusztika fontosságát, ehhez a kispesti Wekerletelep egyik általános iskoláját választották. A kísérletben résztvevő gyerekek eredetileg elég hangosak voltak, sokat nyüzsögtek, és délutánra nagyon elfáradtak. Tantermük éppen olyan volt, mint az ország tantermei általában: acélvázas fapadok, parketta, festett falak, függöny helyett üres karnis. Csekély hangelnyelő felületként így jobb híján a gyerekek maguk szolgáltak, illetve az egyik falra akasztott tornazsákok.
A terem viszonylag nagyméretű, így a terem visszhangossága jelentősnek bizonyult. A felújítást megelőző objektív mérések szerint a gyerekekkel teli teremben 0,7 másodperc volt az utózengési idő, ami meglehetősen sok. Ennek következtében a gyerekek hangosan beszéltek, ami a nap során kimerítette őket, a koncentrációjuk csökkent. A kemény, hangvisszaverő felületek és a nagy terem másik hátránya a rossz beszédérthetőség. A terem elején ülők kiválóan értik a tanár beszédét, míg az utolsó padokban a közvetlen és a visszaverődő hangok olyan keverékét kapják, amelyből nehezen tudják kihámozni a tanár szavait. Kutatások kimutatták, hogy azok a diákok, akik nem értik tisztán a tanár beszédét, hajlamosak teljesen kikapcsolni.
A felújítás során az osztályterem hangelnyelő álmennyezetet kapott, ezzel együtt a lámpatesteket is lecserélték a kazettás álmennyezetbe illeszkedő armatúrákkal. A falak felső sávjában pedig, ahol az lehetséges volt (a tábla fölött, a terem végében és az ablakok között), hangelnyelő falpanelt szereltek fel. A terem tisztasági festést is kapott. A felújítás következtében az utózengési idő 0,3-0,4 másodperc közé csökkent. Az ennél jelentősebb csökkentés nem volt cél, hiszen a „süket" osztályterem szintén nem kellemes.
Néhány héttel a felújítás után a tanítónő elmondása szerint a gyerekeken nagyon észrevehető volt a változás, nyugodtabbá, fegyelmezettebbé váltak. Kevésbé fáradnak el, jobban koncentrálnak az órán. A gyerekek is pontosan megfogalmazták, hogy mi változott: a terem nem visszhangzik, akkor sincs olyan nagy zaj, amikor a szünetben néhányan kiabálnak, órán pedig jobban tudnak gondolkodni, amikor valamilyen feladatot kapnak. És persze örülnek az új lámpáknak, a szép mennyezetnek.
Fontos tehát törődni a helyiségek zajszintjével, már a tervezés során gondolni kell rá. Szabályozás hiányában azonban a beruházó ritkán győzhető meg ennek szükségességéről.