tóth gabi
A Bluetooth szimbólumát, a bekapcsolás (power) gomb vagy a béke jelét kivétel nélkül mindenki felismeri! Íme, a jelek mögötti történet! Miért is úgy néznek ki, ahogy?!
Az et-jel valójában egy logogramma, és az „és” kötőszót jelöli, a latin „et” betűiből álló ligatúra.
A ligatúra, magyarul ikerbetű nyomdászati szakkifejezés.
Az időszámításunk előtti első században, az ókori római forrásokban már megtalálható ez a jel. Ebben az időben Ciceró egy nagy E és T betűkből álló szögletes szimbólumot használt. Később vált csak ívesebbé. A kalligráfia és a nyomtatás feltalálása növelte az elterjedését, és a római gyökerek miatt sok latin alapú ábécét használó nyelv átvette.
Abban, hogy miért pont így ábrázoljuk stilizáltan a szívet, nem mindenki ért egyet. Vannak, akik szerint a tehén szívéhez való hasonlatosság miatt, mások a teknős szívének ábrázolásától eredeztetik, és egy igen merész elgondolás szerint azért így rajzoljuk ahogy, mert a férfi prosztata mintázatát utánozza, és/vagy a nők szeméremdombját.
A Biblia szerint a lelki élet és a szentlélek lakhelye, a keresztény szemlélet szerint egyenesen a Megváltó jelképe. Az Európában használt szív képi ábrázolásánál a vörös színt használják, utalva ezzel a vér színére, és a szenvedélyre.
A ma is használt ábrázolás a Katolikus Egyház álláspontja szerint a 17. század óta létezik, és egy francia apácának köszönhetjük. Valószínűbb azonban, hogy már hamarabb is ismert volt ez a fajta stilizált szív ábrázolás.
Ezekkel az elméletekkel még nincs vége a lehetséges magyarázatoknak! Azért így ábrázoljuk a szívet, mert:
Elöljáróban két tény a jelről: az első generációs Bluetooth-szimbólum kék, és hasonlít egy fogra. Ez le is fedi az szimbólum eredetének történetét.
Kicsit bővebben: A tizedik században élt egy uralkodó, Harald „Bluetooth” Gormsson dán király, akinek a kedvence a dán fekete áfonya volt, amitől az egyik foga be is kékült. Az ő nevének kezdőbetűit szimbolizálja ennek a vezeték nélküli kapcsolatnak a jele. Egy másik lehetséges magyarázat, hogy az áfonyaimádó dán király nevének kezdőbetűit két skandináv rúnával- a Hagall, ami a latin H betűt, és a Bjarkan, ami a latin B betű- ábrázolták.
A kétkígyós verzió:
A caduceus nem más, mint egy hírnökbot, ami köré egy kígyó tekeredik. A kereskedelem szimbóluma, amit a görög mitológia istenével, Hermésszel azonosítanak. A hetedig században lett a korai nyugati orvoslás szimbóluma, elsősorban az alkímia és a hermetikus asztrológia elvei nyomán, amely a bolygókat és csillagokat gyógyerőként használta a betegségek leküzdésében. A szimbólum eredete egészen i.e. 2600-ig nyúlik vissza.
Az egykígyós verzió:
Aszklépiosz botja egy ókori görög szimbólum, amely a csillagászattal, a betegségekből való felgyógyulással és az orvoslással áll kapcsolatban. Aszklépiosz a gyógyítás istene az ókori görög mitológiában. Alakja megjelenik a Ophiuchus, azaz a Kígyótartó csillagképben.
Más kultúrákban ezt jelentette:
A története 1973-ig nyúlik vissza. 73-at megelőzően a második világháborúban elterjedt nullát és egyest használták a kapcsolók helyzetének jelölésére. (A főkapcsolók is kétállásúak voltak: nulla és egyes -nincs áram, van áram.) Igen ám, de a készenléti állapottal (standby) nem tudtak mit kezdeni, nem tudták mivel jelölni. Ez ugyanis sem a kikapcsolt, sem a bekapcsolt állapot. Ennek megoldásaként az International Electrotechnical Commission jóváhagyásával megszületett a nullába szúrt egyes. Először ezzel jelezték a standby állapotot, később pedig a főkapcsolókat.
1958-ban a nukleáris fegyverek elleni tiltakozás jelképe lett. A szemafor ábécé „N” és „D” betűi láthatók egy körben, amik a Nuclear Disarmament, vagyis a nukleáris leszerelés kezdőbetűi. A szemafor ábécé egyébként a zászlók tartásával betűket formáló kommunikáció, ami például hajók és repülők irányításához is használnak.
A legtöbben felismerik ezt a kézmozdulatot, ami a rendben, tökéletes, finom egyik egyezményes jelzése. Kivéve a franciákat, ott például azt jelenti, hogy egy nulla vagy. Mint a szív ábrázolásának eredetéről, úgy erről is számos elméret létezik:
A mudrá szó jelentése „pecsét”, „jelzés” vagy „kézmozdulat”