tóth gabi
Azt gondolod, hogy egy jókor elcsattanó pofon vagy egy fenekelés nem árt a gyereknek? Sajnos tévedsz. Mutatjuk a gyereknevelés jobb trükkjeit.
Ha elhagyta már a szádat az „engem is elfenekeltek időnként, mégis ember lett belőlem” mondat, akkor ideje, hogy újragondold mindazt, amit a fegyelmezésről hittél. Az, hogy mostanában szerencsére kezd kimenni a divatból a fenekelés, mint a gyereknevelés része, nem újmódi hóbort. A szakemberek egyre több bizonyítékot találnak rá, hogy a testi fenyítés többet árt, mint használ. A gyerek nem lesz tőle szófogadóbb, legfeljebb jobban titkolja majd, mit tett, mert nem bízik a szüleiben.
Ráadásul a fenekelés vagy a pofon megtanítja neki, hogy a sérelmet erőszakkal oldja meg – ne csodálkozz, ha a megvert gyerek az iskolában is erőszakos lesz. Később, felnőtt korban pedig az ilyen gyerenevelés önbizalom-problémákhoz, általános bizalmatlansághoz, alkoholizmushoz és drogfüggőséghez is vezethet, épp a szülő-gyerek kapcsolat sérülése miatt. Persze nem törvényszerű, hogy minden elfenekelt gyerek drogproblémákkal küzdjön felnőttként, de nem tudhatod, hogy a te gyerekedben milyen mélységű traumát vált ki, ha megütöd. Épp ezért jobb, ha olyan fegyelmezési módszerekkel élsz, amelyek hatásosabbak, mint a verés, ráadásul nem okozol velük ilyen károkat. Mutatjuk a leghatásosabbakat.
A szülők sokszor attól félnek, hogy ha túlzottan szabadjára engedik a gyereket, akkor elkényeztetik, sőt, a helyzet odáig is fajulhat, hogy a gyerekük később börtöntöltelék lesz. Pedig a felmérések szerint a túlzott szigor gyakrabban vezet felnőttkori problémákhoz. Érdemes inkább átgondolni, mit is hiszünk a fegyelemről. Vajon tényleg fontos, hogy a gyerek egész nap csendben üljön? És vajon miért akar mindenáron szaladgálni? Ha az okot vizsgáljuk, lehet, hogy kiderül, hogy csak egy-két óra játszóterezésre lenne szüksége, hogy levezesse az energiáját, és nem kellene vele veszekedni.
Ahelyett, hogy a „rosszaságot” igyekeznél kijavítani, inkább dicsérd meg minden alkalommal, amikor jól viselkedik. Ezzel megerősíted azt a viselkedést, amit el szeretnél érni, miközben inkább építed a gyerek önbizalmát, ahelyett, hogy összetörnéd azt.
Ha meg akarsz tiltani valamit, ne tedd: inkább azt fogalmazd meg, milyen viselkedést szeretnél látni. „Ne rohangálj” helyett például mondd azt: „kérlek, lassíts egy kicsit”. Így tudni fogja, mit szeretnél tőle pontosan.
Ne tiltásban és büntetésben gondolkodj a gyereknevelés során. Inkább szabj átlátható feltételeket, és azt is tisztázd, mi lesz a következménye annak, ha nem tartják be, amit megbeszéltetek. Ha például túllépik a számítógépezésre kiszabott időkeretet, egyszerűen vond le a túllépést a másnapi keretből veszekedés, büntetés és dráma nélkül.
Az apró csínytevésekre nem kell mindig odafigyelni – arra viszont igenis figyelj oda, ha a gyerek ezzel a figyelmedet akarja felkelteni. Ha azért hisztizik, hogy odafigyelj rá, fenekelés és büntetés helyett inkább add meg neki a figyelmet és a közös játékot, amit igényel. Meglátod, ilyen gyereknevelés mellett a hisztiből is kevesebb lesz!
A gyerekek minket is folyton tanítanak, így szülőként is képesek lehetünk fejlődni. Érdemes például felfigyelni arra, milyen példát mutatunk a gyereknek: vajon mi nem dühöngünk, ha valami problémánk van? Ha igen, akkor már azzal is sokat tehetünk, hogy változtatunk ezen a példán.