kulcsár edina
Idén ünnepelte volna a királynő és Edinburgh hercege a 74 házassági évfordulójukat, de a példanélküli közös életüknek sajnos vége szakadt Fülöp halálával.
Manapság elképzelni is nehéz, hogy valaki több mint 75 éven át hűséges a társához, sőt az végképp lehetetlen, hogy olyan mély tisztelettel és alázattal éljen együtt házasságban két ember 73 éven keresztül, mint II. Erzsébet és Fülöp herceg.
A tinédzser Erzsébet hercegnő és Fülöp kapcsolata persze nem indult túl meseszerűen, aki csak élt és mozgott a brit királyi udvarban, az ellenezte a románcukat. De végül a hercegnő makacsságának köszönhetően senki nem állt az eljegyzésük, majd pedig az 1947-es házasságuk útjába. Ám ezért Fülöpnek rengeteg áldozatot kellett hoznia. El kellett dobnia a családnevét, az apjától örökölt rangokat, vallást és állampolgárságot kellett váltania. Illetve a kapcsolatot is megszakította a még életben lévő nővéreivel, ugyanis ők mindig a náci párt tagjaihoz mentek feleségül, és az nem mutatott túl jól Angliában a második világháborút követően.
Erzsébet megkoronázása után pedig a saját hiúságát és a férfiúi büszkeségét is félre kellett dobnia, ugyanis otthon sem lehetett ő a ház ura, miközben a világ legnagyobb hatalommal bíró nője a felesége.
A konzervatív királyi tanácsosok, a család idősebb tagjai, egyes politikai vezetők és a média hosszú éveken át próbálta teljesen elnyomni Fülöpöt, aki a bulikról, a repülésről és a haditengerészetnél megismert bajtársairól nem akart lemondani, még ha sokszor került a Buckingham-palota számára kínos helyzetbe ezek miatt.
A királynő azonban nem akarta, hogy férje teljesen megtagadja önmagát, ugyanis tudta, hogy Fülöp nélkül nem lehet jó uralkodó. Ahogy ő mondta sokszor, a herceg az ő sziklája, a legfőbb tanácsosa, a lelkiismerete és az állandó támasza. Fülöp pedig hű is volt ezekhez a szavakhoz: „Az én munkám az első-, másod- és harmadsorban, hogy soha ne hagyjam magára a királynőt, mindig mellette legyek, ha szüksége van rám.”
De a korona és a királynő feltétel nélküli szolgálatán túl rengeteget jótékonykodott, bevezette a modernkorba a királyi udvart, és sokat javított az uralkodóház népszerűségén. Ugyanis ő volt az első, akit nem lengett körbe a felsőbbrendűség, egy határozott katonaember volt, aki őszintén elmondta a véleményét mindenről és mindenkiről. Nem udvariaskodott, de közben a humorérzékével és a sármjával mindenkit levett a lábáról. Elsőként ismerte fel, hogy a tévé a leghatásosabb módja annak, hogy az alattvalók kicsit közelebb érezzék magukhoz a királyi családot, ezért amikor csak lehetett, a BBC kameráival felvetette az ünnepségeiket, sőt még egy előre megírt családi valóságshow-szerű műsort is kitalált.
A humor a négy fal között is jól jött neki, ugyanis a királynő azt szerette benne mindig is a legjobban, hogy bármikor képes volt megnevettetni, és a palotai személyzet tagjai szerint Fülöp pajzán vicceit imádta a legjobban az uralkodó.
Fülöp nélkül nem lesz ugyanaz II. Erzsébet, a királyi udvar és Anglia sem.