
Balázs Andi szívszorító fájdalmáról beszélt, mindenét elvesztette
A népszerű színésznő szinte mindig mosolyog, pedig kegyetlen szívfájdalmat cipel. Balázs Andi egész fiatalon szembesült először a veszteséggel, amit a halál hoz magával.
Még mindig elcsuklik a színésznő hangja, amikor arról a tragédiáról beszél, amibe az egész családja majdnem beleroppant. Balázs Andi négyéves volt, amikor testvérét a szeme láttára a saját házuk előtt halálra gázolta egy autó.

Balázs Andi gyászán édesapja segített
Hiába 40 éve történt a tragédia, a gyász végigkíséri a színművészt. Balázs Andi akkor kis híján édesanyját is elveszítette, aki majdnem lánya után halt.
„Négyéves voltam, amikor elveszítettem a nővéremet. Hétéves volt, amikor egy autós a házunk előtt halálra gázolta. Ekkor szembesültem a veszteséggel, amit a halál hoz magával. A szomorú emberekkel, a megváltozott légkörrel és az elképesztő mennyiségű aggodalommal, amely addig nem volt része az életemnek. A család úgy beszélt nekem, kisgyereknek a halálról, hogy valamennyire fel tudjam dolgozni: ilyen megtörténhet” – mesélte a Ridikül vendégeként a színésznő, akinek akkor édesapja nagyon sokat segített a gyász feldolgozásában.
Rám nézett, és azt mondta, én itt vagyok és az a dolgom, hogy éljek, és ha eljön az ideje, majd találkozunk. Így, bár trauma volt számomra, nem tűnt feldolgozhatatlannak. Most már tudom, hogy az, de gyerekként azt gondoltam, túl leszünk ezen egyszer!

Érzi szerettei jelenlétét
Azóta sajnos a színésznő teljesen egyedül maradt, édesanyját 11, míg édesapját 3 éve vesztette el, de hiszi, hogy mégsem tűntek el teljesen az életéből.
Biztos vagyok benne, hogy mindketten, minden nap rajtam tartják a szemüket. Hiszem, hogy itt vannak, és fogják a kezemet, amikor szükségem van rá
– vallotta be, majd ennek bizonyítékaként két esetet is elmesélt. Történt egyszer, hogy nagyon sírt valamiért, és azt érezte, mintha édesanyja a fejére tette volna a kezét, úgy megnyugtatva őt, mint ahogyan gyerekkorában tette. Máskor pedig egy intenzív, szüleivel kapcsolatos álma után ébredt arra: a sötét szobába beszűrődő fény két egymással játszó pici pöttyöt varázsolt a szoba falára.
„Elkezdtem könnyezni, és azt mondtam: de jó, hogy itt vagyok.”






