kulcsár edina
Sváby András Útközben elmeséled című műsorának hétfői adásában az ismert rappert vitte el egy nagyobb utazásra. Geszti Péter kendőzetlen őszinteséggel mesélt szülei elvesztéséről, nővéréről, gyermekhalálról és családi titkokról.
Geszti Péter ritkán látott oldalát mutatta meg, amikor Sváby András műsorában elmesélte családja szívfacsaró történetét. Felmenőinek nem volt egyszerű dolga, ugyanis tragédiák sora árnyékolta be az életüket.
Geszti Péter szülei réges-régen elváltak, bár ennek okai számára sosem lesznek már teljesen tisztázottak. „Anyám hosszú időre beszorult a mosókonyha, konyha és fürdőszoba háromszögébe, nagyon hűségesen és odaadóan szolgálta az édesapámat, aki egy beteges ember volt abban az értelemben, hogy sok belső szerve beteg volt. Anyám sérelmezte is a válásuk után, hogy mennyi mindent megtett az apámért, hogy kényelmesen érezze magát ebben a házasságban. Ugyanakkor anyám harsánysága és dinamizmusa zavarhatta az apámat, nem tudom, mert erről nem beszéltünk soha.
Apám sok mindent eltitkolt előlem, többek között a származásunkat is. Ő azt a technikáját választotta a holokauszt feldolgozásának, hogy nem beszélt róla egy szót sem. Nekem fogalmam sem volt arról, hogy zsidó származású lennék, a gimi végén derült ki, hogy egyáltalán létezik ilyen, hogy zsidó és vajon ez mit jelenthet.
Geszti beszélt arról is, hogy édesanyjának tulajdonképpen az egész élete egy küzdelem volt, visszatekintve még inkább: „Úgy járta ki az egyetemet, hogy terhes volt velem, aztán elváltak apámmal, aki tulajdonképpen otthagyta őt.
Az igazi tragédiák azonban csak ezután következtek, amikor megromlott a viszonya a nővéremmel, aztán meghalt a nővérem. Én nem tudom elképzelni, hogy hogy lehet azt túlélni, ha valakinek meghal a gyereke, ez a legnagyobb dráma, ami egy emberrel megtörténhet.
Utána magához vette a nővérem gyerekeit, ami iszonyatos küzdelem volt, mert ők akkor kezdtek kamaszodni, nagyon sok balhé volt.”
A rapper elárulta, hogy nővérének sem volt sokkal könnyebb, mint mondja, kimondottan sok nyomorúság jutott neki.
„Az én hihetetlen szerencsés, emelkedő csillagú sorsomhoz képest az ő élete zuhanórepülés volt és utólag is nagyon sok lelkiismeret-furdalás maradt bennem vele kapcsolatban. Utólag felépítettem magamnak egy elméletet, hogy olyan, mintha a soros mindent odaadott volna nekem, tőle pedig mindent elvett volna, amit igazságtalannak élek meg. Az apám ugyan a nevére vette őt, de nem szerette meg soha igazán. Nem volt annyira az édesapja, mint amennyire lehetett volna.
Apámnak az első házasságából is született egy lánya, aki meghalt, innentől kezdve úgy gondolta, hogy nem lesz több gyereke. Amikor én megszülettem, akkor új univerzum nyílt meg előtte és a világegyetem minden szeretetét nekem adta. Én kaptam tulajdonképpen mindenki szeretetét és figyelmét, még a nővéremét is, aki ennek a tizedét se kapta.
Geszti Péter elmesélte, hogy édesapja nagyon sokszor volt kórházban, de mindig kijött onnan. Tulajdonképpen ez megszokott volt számára, így amikor egyszer bement és nem jött ki többet, az felfoghatatlan érzés volt neki.
Annyira meglepett a halála, hogy hónapokig nem is tudtam magamhoz térni, nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, nem tudtam, hogy kell viselkedni.
Hosszú évek kellettek hozzá, mire magamhoz tértem. A Dzsungel könyvébe írt egyik dal megalkotása során tudtam végleg helyére tenni a dolgot. Amikor Balu elmegy meghalni és van egy duettje Mauglival. Tudtam, hogy nagyon fog fájni és tényleg bőgős volt.”
Édesanyja haláláról egész más érzések kavarognak benne: „Valahogy akkor vagy árva, ha árvának nyilvánítod magad, mert az árvaság azt jelenti, hogy érzelmileg egyedül maradsz a világban.
Ez azonban már nem így van, mert ott vannak a lányaim és ott van a feleségem. Inkább azt fájlalom, hogy az anyám halálával egy kicsit mindenki meghalt, aki abban a lakásban lakott, ahol én felnőttem. Valamelyik nap pakoltam otthon a fényképeket, az nagyon megcsavarja az ember szívét amikor nézegeti a múltját.