Németh Kristóf vallomása: Nem biztos, hogy nem szeretnénk újra átélni ezt a boldogságot

Németh Kristóf ugyan tett egy hevenyészett fogadalmat nagyjából két héttel ezelőtt, amikor megszületett harmadik gyermeke Olivér, de már akkor tudta, hogy nem fogja tudni maradéktalanul betartani a magának és feleségének tett ígéretét. A színész úgy tervezte, hogy most pár hétig távol tartja magát a munkától és a családjával tölti minden idejét, de van még egy szerelme, az pedig a színházcsinálás, amit természetesen nem tud és nem is szeretne elengedni, még rövid időre sem. Nem véletlen tehát, hogy a Bors a Szentendrei Médiaközpontban futott össze Fórum Színház igazgatójával. Kristóf a producere az  „Aki túsz, aki nem, jövök!” című vígjátéknak, melyet augusztus 23-án mutatnak be a Szentendrei Városháza udvarán. Ehhez az előadáshoz volt szükség egy híradós bejelentkezés rögzítésére és arra, hogy Beleznay Endre és Magyar Attila híradós párossá változzanak. Ha pedig a lap munkatársa összefutott Kristóffal, hát feltették neki a kézenfekvő kérdést: mert-e álmodni valaha arról, hogy ilyen tökéletes életet fog élni, mint most?

"Legyen meg a te akartod..."

A felvétel szünetében mesélt Németh Kristóf arról, hogy minden fiatalkori álma megvalósult-e azzal, hogy néhány napja háromgyermekes édesapa lett, boldog és kiegyensúlyozott családi életet él, miközben egy szépen fejlődő színházat igazgat. 

„Be kell valljam, hogy fiatal éveimben nem gondoltam, hogy valaha így fogok élni, ahogyan most, azt pedig pláne nem, hogy ez lesz számomra maga a tökéletesség. Ez egy nagyon érdekes dolog és ide is kell idéznem református lelkész keresztapámat, akivel nagyon gyakran beszélgettem a hitről és a vallásról. Egyszer mondtam is neki, hogy én nagyon rendben vagyok a református katekizmussal, de a Bibliával van egy alapvető problémám. Az imádságnak azt a részét hogy: „Legyen meg a te akaratod…” én valahogy nem tudom őszintén kimondani. Mert én azt szeretném, hogy az én akaratom legyen meg. Az erre adott válasza pedig nagyon beleillik a jelenlegi életembe: Isten azért mindenható és azért csodálatos, mert ő jobban tudja, hogy neked mi a jó, mint te magad. 

 – idézte keresztapját a színész, aki ma már pontosan tudja, mit is jelentenek ezek a szavak.

Kitalálni sem tudott volna tökéletesebb életet

„Ha minden az én egykori akaratom szerint történik, nem biztos, hogy kaptam volna egy ilyen csodálatos életet, hiszen amikor belegondoltam, hogy hogyan is szeretnék élni, nem ismertem Zitát és nem tudtam volna kitalálni egy ilyen csodálatos társat és szövetségest magam mellé, mint amilyen ő. Ezért is olyan jó, hogy végül Isten, vagy a sors akarata lett meg és nem az enyém” – fogalmazott a Borsnak Németh Kristóf, majd folytatta. „Sosem gondoltam azt sem, hogy én máshol fogok élni, mint Budapest, de a Jóisten ezt is jobban tudta, mint én. Most Szentendrén, nagycsaládosként élek a felségemmel a kamasz fiammal, a hároméves középső gyermekemmel és egy újszülött aprósággal. Ez maga a csoda! Ennek fokozásaként a saját színházamat irányíthatom a Dunakanyarban. Na ez így egészében valami olyasmi, amit én kitalálni sem tudtam volna” – mondta a színházigazgató, aki bízik benne, hogy a jövő számos csodát tartogat még számára és családja számára.

"Megváltozott a véleményünk"

„Korántsem gondolom úgy, hogy mindent elértünk volna, hogy ne lehetne még ennél is jobb, szebb, vagy tartalmasabb az életünk. Azt remélem, hogy most, 47 évesen, valahol az A oldal végén járhatok. Ki tudja, mi minden vár még rám, illetve ránk így együtt. Elég, ha csak édesapámra gondolok, aki amikor annyi idős volt, mint én, nem is sejtette, hogy pár évvel később egy egészen másik országban, diplomataként fog élni és egy nemzetközi karriert fog építeni. Vagyis velünk is még elképesztő csodák történhetnek és mi így is tekintünk a jövőbe” – tette hozzá bizakodva Kristóf, majd elárulta, hogy az újszülött fia születése utáni pillanatokban összenéztek imádott feleségével és egy korábbi elhatározásukat dobták sutba, szinte szavak nélkül.

"Zita második várandósága idején meg voltunk győződve róla, hogy itt most mi megállunk. Aztán a szülőszobán, amikor ismételten megéltük a pillanatot, amikor a gyermekünk felsírt és Olivért az anyukája mellkasára fektették, egymásra néztünk és szinte egyszerre mondtuk ki, egyáltalán nem biztos, hogy ezt nem szeretnénk még egyszer átélni. Megváltozott a véleményünk…” – mondta mosolyogva a Borsnak Németh Kristóf.