kulcsár edina
A színművész nemrégiben újra színpadra állt. Gálvölgyi János először adott interjút azóta, hogy kikerült a kórházból.
Hetekkel ezelőtt az egész ország Gálvölgyi János egészségéért és talán az életéért aggódott. A színművészt rendkívül rossz állapotban a lányai vitték kórházba.
Gálvölgyi János azóta felépült, most pedig elárulta, hogy mire emlékszik a kritikus napokból, valamint hogy mi volt az első gondolata a kórházi ágyon ébredve.
Miután magamhoz tértem, minden oldalról dőlt rám a szeretet. Ott volt velem a családom, a csodálatos orvosok és ápolók, akik nemcsak rám, hanem körülöttem minden betegre bámulatosan odafigyeltek az intenzív osztályon. Ott nem számít, az ember Kossuth-díjas vagy vízvezeték-szerelő, egyenrangú emberek vagyunk mindannyian. Nem vagyok ezoterikus beállítottságú, így nem töprengtem azon, miért éltem túl ezt a baktériumfertőzéssel bonyolított makacs tüdőgyulladást, miért kaptam még egy esélyt
− fogalmazott Gálvölgyi, aki otthonában nyilatkozott a Meglepetés magazinnak.
„Az orvosom az utolsó kontrollon azt mondta, teljesen egészséges vagyok, és egy ilyen súlyos tüdőgyulladás egy fiatalt is pont úgy döntött volna le a lábáról, mint engem. Semmi akadálya nincs tehát, hogy munkával töltsem az életem hátralévő részét” – hangsúlyozta a színművész, aki miután magához tért, rögtön azt kérdezte: ugye megvannak még a szerepei? Már a kórházban folytatta a szövegtanulást, s néhány nappal ezelőtt színpadra is állt.
Gálvölgyi János elárulta, hogy általában a búlvárhíreket nem olvassa, azonban most jól esett azt látnia, hogy mennyien aggódtak érte és milyen szeretettel méltatták őt.
Azt hiszem, ennyi szeretet csak akkor ömlik az emberre, ha már a túlvilágon van, és nem láthatja. Szerencsés vagyok, mert túléltem, és megadatott, hogy megtudhattam, néhány embernek azért adtam az életem során vidám perceket
– fogalmazott a művész.
Gálvölgyi János elmondta, hogy a lányai mentették meg az életét, mivel időben cselekedtek, és hívták a mentőt. Emellett míg ő kórházban volt, édesanyjukban is tartották a lelket.
A lányaim lélekjelenléte nélkül most nem beszélgetnénk, megmentették az életem. A kórházban töltött időszakom alatt pedig nemcsak rám vigyáztak, hanem a feleségemre is, aki Dorka és Eszter mellett életem harmadik legfontosabb nője
– idézi a Bors a színművészt.