tóth gabi
Berki Krisztián halála után az özvegynek összetört a lelke. Olyannyira, hogy azt érezte, a saját gyermekétől is távolságot kell tartania, hogy ne sérüljön még jobban a lelke. Az anyai érzések olyan spektrumába engedte be ezzel a vallomással Mazsi az embereket, ahova ritkán lehet belelátni. Ez ugyanis tabutéma.
Az özvegy még sosem beszélt arról, hogy valójában mennyire törte össze a lelkét Berki Krisztián halála. Mazsi szerda reggel sem azért érkezett a TV2 Mokka stúdiójába, hogy erről kitálaljon, de valahogy mégis beszélni kezdett. Amit pedig mondott, az a világ minden táján tabutéma ugyanakkor fájdalmasan valóságos probléma: egy trauma milyen hatással lehet az anya-gyermek kapcsolatra? Berki Mazsi és a testvére, Katona Edina az Ütős ötös című TV2 vetélkedő szereplői voltak, ennek kapcsán kaptak meghívást szerda reggel a Mokka stúdiójába.
A beszélgetésben kitértek természetesen arra is, hogy Mazsi a frissen felröppent hírekkel ellentétben nem terhes, sőt esze ágában sincs gyermeket vállalni. Egyfelől mert a fizikai állapotával most nagyon elégedett, hiszen életében először kockás hasa van, amit nagyon imád, másfelől érzelmileg sincs azon a szinten, hogy babát vállaljon.
A nyilatkozata itt vágott át egy előre nem tervezett mezsgyére, az élő adás közben látni lehetett, hogy nem egy előre eltervezett vallomás következik, egyszerűen kibukott Mazsiból az őszinteség. Az a fajta mély kitárulkozás, ami nagyon ritka nagyközönség előtt. Hogy miért? Erre egyszerű a válasz: mert tabutéma az, hogy egy édesanya valójában milyne érzelmeket táplál vagy épp nem táplál a saját gyermeke iránt. Mert erről egész egyszerűen nem szoktak beszélni. Pedig kellene, hiszen egy létező problémáról van szó, ami édesanyák millióit érinti. Amikor a műsorvezetők megkérdezték, hogy egyébként hogy van most, az özvegy a könnyeivel küszködve így felelt:
- Hullámzó a kedélyállapotom mostanában. Elérkezett most egy olyan pont az éltembe, hogy a kislányommal nagyon különleges lett a kapcsolatom - mondta Mazsi a TV2 Mokka stúdiójában
Az az igazság, hogy egy évvel ezelőtt én teljesen bezártam. És őt is egy kicsit kívül helyeztem. Egy burokban kezdtem el élni. Nyilvánvalóan ez egy védekező reflex volt, hogy ne tudjak még nagyobb fájdalmat átélni. Kilenc-tíz hónap után jutottam el arra a szintre a kislányommal, hogy be tudtam őt teljesen engedni magamhoz.
- mondta Katona Renáta, majd így folytatta: - Most pedig egy olyan különleges és szoros viszony van kettőnk között (valószínűleg közrejátszik a korára jellemző szeparációs szorongás is), szóval most egy olyan csodálatos kort élünk meg és olyan fejlődésen megy keresztül, ami rengeteg energiát ad és feltölt. De azt is megmondom őszintén, hogy útkeresésben vagyok a mai napig is. Most próbálom kitaposni az utamat, merre tovább, hogy lenne a jó... és nem mindig találom a helyemet.
Nagyon magabiztos nőnek látszódom, de azért ez nincs mindig van így. Keresem a helyem a világban.
Berki Mazsival a Borsnak sikerült szerdán reggel beszélnie. Az özvegytől azt kértük, hogy fejtse ki kicsit jobban, mit érzett a gyermeke iránt Berki Krisztián halála után:
- A szülés után, fél évig rendben volt minden. Mindig is olyan édesanya akartam lenni, akinek a gyermeke a legfontosabb. Emmát mindenhova vittem magammal, szinte együtt lélegeztem vele. Aztán megtörtént az elképzelhetetlen... Összetörtem.
Egyik pillanatról a másikra azt éreztem, hogy távolságot kell tartanom a kislányomtól, mert nem tudok feldolgozni még egy veszteséget, nem fér el több szomorúság a szívemben. Rettegtem, hogy ha esetleg vele is történik valami, akkor abba biztosan belehalok.
- Elképzelhetetlenül rossz érzés volt ez. Ahogy az is, hogy nem lehet erről beszélni, mert a társadalom azonnal ítélkezik, hiszen milyen anya az, aki távolságot tart a saját gyermekétől? - mondta Mazsi, majd így folytatta: - Ma már azt gondolom, hogy Emma születése nem volt véletlen, ő azért jött, hogy túléljem ezt a tragédiát. Ha ő nincs, akkor talán már én sem vagyok.
Kilenc hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy megváltozzanak az érzéseim - magyarázta Mazsi - Nemrégiben Emmát átvittem az édesanyámhoz és ott volt pár napot. Ez a külön töltött idő elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, ismét visszatértem lélekben a kislányomhoz.
Fizikai fájdalmat éreztem, hogy nincs velem. Szomorú voltam és közben olyan jó érzés volt! Visszataláltam a gyermekemhez.
A videón 05.20-tól látható és hallható a beszélgetés ezen része.