tóth gabi
A műsorvezető elmesélte, milyen elvek szerint éli az életét és sokakkal ellentétben miért nem fél az elmúlástól.
Joshi Bharattal egy moziteremben készítettünk interjút, ugyanis szeretett volna szemtanúja lenni annak, miként válik valóra egy fiatal tehetség legáhítottabb álma: egy hátborzongató és letaglózó horrorfilm megvalósítása. Adódik a kérdés, hogy vajon a műfaj egyik rajongója?
Nem vagyok a horrorfilmek nagy híve, nem mondhatom, hogy kizárólag ilyen alkotást nézek. Engem inkább az érdekel, hogy milyen a mű, ki alkotta meg, ki a rendezője, kik játszanak benne. Jelen esetben egy szemtelenül fiatal srácról van szó, aki pályája elején megvalósította az álmát! Ez egy nagyon nagy dolog
– kezdte a műsorvezető Berki Patrikra utalva, aki mindössze 18 évesen magáénak tudhatja a Kísértés az erdő mélyén című mozifilm sikerét.
Az ember egy ilyen sikertörténet láttán óhatatlanul is górcső alá veszi a saját életét. Joshi is felidézte gimnazista éveit, amikor bár ábrándozott a jövőről, sosem valósította meg az akkori elképzeléseit.
Én cirkuszi bohóc akartam lenni, sikerült is valamennyire
– tette hozzá jóízű nevetés közepette.
"Színész szerettem volna lenni és sokat utazni, ezek mind összejöttek, de csak jóval később valósultak meg. Megtanultam, hogy ha van egy gondolatom vagy vágyam, azt nem kell sürgetni. Nálam nincs olyan, hogy most szeretnék valamit, mindenre van idő. Az életünk két dologból áll össze: hogy mit akarunk és mit kínál az élet. Ez a kettő nem mindig passzol, ráadásul amit mi szeretnénk, nem biztos, hogy valóban a javunkat szolgálja és a legjobb nekünk. A lehetőségek és a döntéseink szinkronitásából születik valami jó" – magyarázta és hozzátette, olykor úgy hisszük, nálunk senki sem tudja jobban, hogy mire van szükségünk, ám ez nem teljesen igaz. Néha az élet, a sors, a jó Isten - ki minek nevezi -, többet tud rólunk, mint mi magunk.
Arra kértük, tekintsen vissza a mögötte álló évekre és vizsgálja meg azokat abból a szempontból, hogy ő maga megragadta-e a kínálkozó lehetőségeket.
Sok mindent nem csináltam, mert valami belső hang azt mondta, hogy ne. Ugyanakkor sok dolgot tettem, mert ugyanaz a hang erre biztatott. Én mindig az intuícióra hallgatok, nem logikai szempontok alapján döntök.
Ahogy mondja, egyik választását sem bánta meg, mégpedig azért, mert mindegyik vezetett valahová.
Azt mondják, az intuíció a lélek hangja. Az, hogy a döntésünk után az adott történet miről szól, mindig csak az út végén derül ki.
Azok, akik a belső hangjukat követve élik a mindennapjaikat, általában véve sokkal elégedettebbek az életükkel, mivel nem alakul ki bennük hiányérzet. Kíváncsiak voltunk, Joshinak vannak-e még nagy, megvalósításra váró álmai.
Azon a korszakon 67 évesen én már túl vagyok. Nagyon egyszerű a recept: nem cipelem a hülyeségeket, a haragot, a sérelmeket. Egyébként is minden tanít. Ha így nézem, mindenért hálás vagyok, ami jónak vagy rossznak tűnt egyaránt. Valamiért így kellett lennie. A lényeg az, hogy ha az ember nem viszi a hátán a nehéz terheket, akkor kevesebb a kopás, mivel nincsenek felesleges súrlódások.
A legtöbb ember elégedetlen az életével, mindig szebbet és jobbat akar, ám még ha meg is kapja, az sem nyújt számára boldogságot. Akiknek viszont nincsenek elvárásaik és elfogadóak, az elmúlástól sem tartanak.
Nekem azért nincs problémám a halállal, mert én hiszek a reinkarnációban. Semminek nincs vége, majd jön a következő fejezet.
Akik a reinkarnáció mibenléte után kutatnak, az esetek többségében jártak már olyan utaztatáson, ahol azt ígérik, bepillantást nyerhetnek az előző életeikbe. Joshi elárulta, ő sosem volt ilyen foglalkozáson, sőt nem is tervezi.
Úgy gondolom, hogy a reinkarnációs hipnózis hamis, mert minden, amit megértünk, az a jelenlegi életünk tapasztalataiból és tanult dolgaiból adódik össze. A mostani, friss asszociációkra tudunk építeni és ez máris gubacot okoz...
– zárta gondolatait.
Hogy valaki hisz-e a halál utáni életben vagy sem, döntse el ki-ki maga. Mindegy, hogy milyen elvek szerint éljük az életünket, ha azzal nem bántunk másokat és segíti a saját- és a környezetünkben élők boldogulását.