kulcsár edina
Rengeteg pár látja egyetlen járható útnak a mesterséges megtermékenyítést, pedig sok esetben elég lenne, ha mindketten hátralépnének egyet...
Solti Ádám és felesége Bernadett nehéz időket élnek át, hiszen csak nemrég látott napvilágot, hogy a színésznek két éve balkézről született egy gyermeke egy rajongójától, akivel szeretői viszonyt ápolt sok éven át. Ezt az egyébként eleve nehéz helyzetet tovább nehezíti az a tény, hogy Ádám és Berni régóta hiába próbálkoznak a gyermekvállalással és jelenleg is éppen egy lombikprogramban vesznek részt. A színész felesége éppen a hormonkezelések mellékhatásaként felszedett pár kilót, amiről nemrég ő maga beszélt nyíltan. Ez sarkallta Dr. Droppa Lászlóné család- és párterápiás tanácsadót arra, hogy egy hosszabb posztban ossza meg gondolatait követőivel és mindazokkal, akik a párhoz hasonlóan évek óta küzdenek egy saját babáért, a posztot Bors szúrta ki.
„Egy nő két dologért mindenre képes: hogy legyen, illetve ne legyen gyereke”
"Fontos tudni, hogy a párkapcsolathoz elköteleződés szükséges, amelynek alapja a bizalom. Gyermekvállalásnál még fontosabb, hogy megbízzak a páromban. Mivel a teherbeesésről a nő szervezete dönt, ezért a női agy az évmilliók során olyan szűrőmechanizmusokat épített ki, amelyek által képes a külső és belső feltételek szerint szabályozni azt: pl. ha hiányzik a partnerbe vetett bizalom, akkor az agy bizonytalanságot érzékel és gátolja a megtermékenyülést, illetve az embrió megtapadását. Van egy mondás, amely szerint: „Egy nő két dologért mindenre képes: hogy legyen gyereke és hogy ne legyen gyereke” - írta posztjában Soltiék történetéből kiindulva, de általánosságban a szakember, aki szerint a fizikálisan egészséges párok 15 százalékát érinti az úgynevezett funkcionális meddőség, amely hátterében gyakorta pszichés okok állnak. A párok ugyanakkor erre nem gondolva egy meddőségi klinikán keresik a megoldást.
"Ekkor beszippantja őket a meddőségi ipar és költik a sok millió forintot a megtermékenyülésre. Jön a hormonkezelés, aminek mellékhatásaként hízni kezd a nő. A kétségbeesett próbálkozás időszaka ez, telnek az évek, de a baba nem jön. A férfi kezdi unni a programozott babacsinálási aktusokat, egyre kevésbé kívánja megváltozott testű és lelkületű párját, már nem a szerelem izzó vágya hajtja egymás karjaiba őket, hanem a görcsös akarás. Míg a nő újabb és újabb próbálkozást akar, addig a férfi talán már le is mondott a saját gyermekről, de nem mer beszélni erről, látva párja elszánt akarását. Szereti és megérti, hogy ő ebben nőiségét és az anyaságra való alkalmasságát látja megkérdőjelezve" - fejtette ki Éva, aki tapasztalataira alapozva úgy látja, hogy a Soltoiékhoz hasonló párok esetében jó eséllyel éppen a lombik program lehet az, ami nem hagy időt az esetleges lelki okok feltárására.
"Következik a beültetés időszaka, amely testileg és lelkileg is nagy igénybevételt jelent, és vagy sikerül, vagy nem. Közben egyiküknek sem jut eszébe, hogy talán más oka lehet, hogy nem jön a baba. Talán lassítani kéne, beszélgetni fájó, zavaró kérdésekről, és ha nem megy egyedül, akkor segítséget kérni szakembertől; úgy ahogy az elején testi alkalmasságuk vizsgálatánál tették. Most pszichológust, családterápiás szakembert kellene felkeresni, aki segítene feltárni, olyan lelki okokat, amelyek akadályozzák, hogy közös babájuk szülessen. Ám a lombik program erre nem hagy időt, hiszen jön a következő beültetés..." - vélekedik a tanácsadó.