Berki Krisztián édesanyja: A szívem kettészakadt a fiam születésnapján!

Szűnni nem akaró fájdalmat érez a szívében Berki Krisztián édesanyja. Júlia első útja július 1-jén a Farkasréti temetőbe vezetett gyermeke sírjához, aki pénteken ünnepelte volna a 42. életévét. A Bors ennek kapcsán kereste meg a megtört asszonyt.

Aranyos, szófogadó gyerek volt. Mindig megünnepeltük a születésnapját a családdal. Felnőtt korában erre már kevésbé volt alkalom, hiszen nagyon elfoglalt volt, de telefonon mindig beszéltünk. A gyermekem két hónappal ezelőtt elment, Tatabányáról utaztam Budapestre a sírjához, hogy „felköszöntsem”. Három szál fehér rózsát vittem neki, és egy szalagra ráírattam: Boldog születésnapot kívánok Neked, drága gyermekem, Krisztián. Megsimogattam a fejfáját, és mondtam neki, hogy 'gyere haza, ha ráérsz!'

– mesélte a megtört asszony. Amikor a temetőben járt, éppen akkor volt ott egy rajongója, de más is látogatja a sírját, mert a koszorúkat valaki leszedte, és több fehér angyalkát elhelyeztek a fotója mellé. 

A szívem kettészakadt, amikor ott álltam a fiam sírja mellett… Egyszerűen nem értem, és nem akarom elhinni, hogy miért kellett elmennie. Szoktam beszélni hozzá – de tudom, hogy válasz már nem fog érkezni –, mindig kérdezem tőle, hogy miért kellett ennek megtörténnie, amikor nagy jövő várt rá és tele volt tervekkel. Az utóbbi időben mesélte el, hogy mire készül, mindig mondogatta, hogy majd én is megyek vele szerepelni a műsorába. Minden üzenete a telefonomban van, képtelen leszek valaha is törölni

– mondta a gyászoló édesanya, akinek örökre a fülébe égtek Mazsi szavai, amikor május 6-án reggel közölte vele, hogy meghalt a gyermeke. Bár a fiát elveszítette, de unokáiról sosem akar lemondani.

Mindkét unokám édesanyjának megmondtam, hogy a kislányokkal a jövőben is szeretném tartani a kapcsolatot. A fiam elment, nekem csak az unokák maradtak, csak ők érdekelnek már engem! Pamela és Mazsi is tisztában van azzal, hogy törvényileg is jogom van nagyszülőként hozzájuk. Szerencsére egyikőjük sem zárkózik el ettől 

– fejtette ki Júlia, aki az utóbbi években minden hónapban 3-4 napot töltött a fiánál, ilyenkor találkozott az unokáival. Legutóbb a tavaszi szünetben járt náluk. Ezek voltak azok az alkalmak, amikor Krisztiánnal is el tudott beszélgetni. 

Sok mindent megosztott velem, de ha bánata volt, nem is kellett semmit mondani, mert egy anya úgyis látja. A munka is csak pár percre tudja elterelni a gondolataimat. Folyamatosan Krisztiánra és a történtekre gondolok. Biztonsági őrként dolgozom egy tatabányai kórházban, még most is gyakran odajönnek hozzám, érdeklődnek a hogylétem felől, és sok erőt kívánnak. Vannak még jó emberek, de sajnos rengeteg rosszindulattal is találkozom. Nemrég azzal vádoltak meg, hogy pénzért nyilatkozom. Engem nem ismernek az emberek, de a rágalmazásokért mindenkit be fogok perelni, ha erre kényszerítenek. Olyan vagyok, mint a fiam, kiállok magamért

– jelentette ki Berki Krisztián édesanyja.

A cikket teljes terjedelmében a július 4-i, hétfői Borsban olvashatod.