Gáspár Győző: Ha anyu élne, minden más lenne

A roma showman idén is egy szívfacsaró posztban emlékezett meg arról a tragikus napról, amikor édesanyja hosszú betegség után örök álomra szenderült. Gáspár Győző azóta is képtelen túltenni magát Maris mama elvesztésén. Ennek pedig több oka is van. Az egyik és legfontosabb természetesen az, hogy azóta nem érezheti azt a szeretetteljes ölelést, amit egy gyermek csak az anyjától kaphat meg, a másik pedig, hogy az asszonnyal együtt a családi béke is a sírba szállt. Ő volt ugyanis Gáspáréknál az a személy, akinek egy szavára elcsitultak a viták, mert az ő szava mindenki számára szent és sérthetetlen volt. Amíg ő élt, senki nem feküdt le haraggal a szívében, nem úgy, mint most, amikor a két fivér úgy él egymás mellett, hogy gyakorlatilag évek óta egy szót sem váltanak egymással. Ennek oka pedig éppen az a hatalmas örökség, amit Maris mama maga után hagyott és amit Zsolti kezel.

 „Hogy mit jelent számomra március kilencedike?! Nehéz ezt szavakba önteni. Aznap lettem felnőtt, pedig még nagyon nem akartam. Anyu volt az, aki mindig támogatott és ott volt mellettem, amikor valami nem úgy sikerült, ahogyan terveztem. Ő meg tudott vigasztalni, nélküle pedig elveszett vagyok” - kezdte szomorúan Gáspár Győző, aki hét éve szinte naponta jár ki a nógrádmegyeri sírkertbe, ahol édesanyja sírjánál ülve üzen a túlvilágra.

„Még ma is ő minden titkom, boldogságom és fájdalmam tudója. Neki mondom el, mi van velem, mit érzek és mit tervezek. Tudom, hogy hallja és ez megnyugtat. Persze minden egyes nap érzem a hiányát, főleg akkor, ha a családomra gondolok. Ha itt lenne, már biztosan szétcsapott volna köztem és Zsolti között, mert sosem állhatta, ha viszály vagy harag volt közöttünk. Rendet tenne egy pillanat alatt és a családunk olyan összetartó lenne, mint régen. És persze azt sem hagyná, hogy folyamatosan gyógyszereket szedjek és ki-be járjak a pszichiátriától. Persze nem is volna rá szükségem, mert nála jobb lélekorvos nekem sosem kellett...” - magyarázta a roma showman.