A háború borzalmairól vallott a Kossuth-díjas művésznő

Egy végtelenül pozitív és életvidám személyiség Galambos Erzsi, pedig nem volt az élete mindig móka és csillogás. Olyan gyerekkori trauma érte, ami miatt még most is álmatlan éjszakái vannak. Erről csak a Borsnak nyilatkozott.

Amikor felvette a telefont, a hangjából áradt az életöröm és a jókedv. Galambos Erzsi már csak ilyen, úgy fogalmaz, imádja ezt a műfajt, amit életnek hívnak. A Kossuth-díjas színművésznő otthonában táncol, és alig várja, hogy megejthesse a heti fő programját: a nagy bevásárlást. Galambos Erzsi emellett szereti tudni, hogy mi folyik körülötte a világban, nemcsak kis hazánkban, hanem határainkon túl is. A jelenlegi háborús helyzet pedig felszínre hozott benne olyan emlékeket, amik évtizedekkel ezelőttre nyúlnak vissza.

"A második világháború során még csak tízéves voltam" – kezdte a Bors megkeresésére a színésznő.

"A Dembinszky utcában volt a lakásunk. Emlékszem, a mellettünk lévő házat lebombázták" – gondolt vissza élete legrosszabb éveire Erzsi. Olyan traumaként élte meg a bombázások és a fegyverropogás zaját, hogy még ma sem tud nyugodtan aludni.

"Ruhában feküdtünk le, hogy csak a cipőt kelljen felhúzni, ha rohanni kell le a pincébe. És volt, hogy szaladni kellett, nem is egyszer. A pince sötétje azóta is elkísér. Pontosan tudom, milyen a háború" – mesélte könnyei­vel küszködve a színésznő, aki úgy érzi, tönkretették a gyerekkorát.

"Nemcsak hogy tönkretették, de nem is volt gyermekkorom. Tíz éves korom óta tudom, milyen a bombázás. Sajnos engem ez egy életen át elkísért, hiszen azóta is csak lámpafény mellett vagyok képes aludni. Egyszerűen félek lehunyni a szemem" – árulta el a művésznő.

Galambos Erzsi minden reggel úgy ébred, hogy az egyik első dolga megnézni az interneten a háború fejleményeit. Nagy internetező lévén nem okoz neki gondot, hogy kövesse az eseményeket.

"Mindennap abban bízom, hogy úgy kelek fel, béke van" – mondta a színésznő, akinek szíve megszakad, ha látja a képeket a menekülő családokról.

A musicalek koronázatlan királynőjét ugyanakkor a háború sem tántoríthatta el attól, hogy a színpadon álljon, hiszen a szakmát alig 10 évesen kezdte. A sikere azóta is töretlen, ha tehetné, még játszana színpadon. Azt mondja, azért nem teszi, mert az írók nem írnak szerepeket 90 éves színésznőkre.

"Pedig egy öregasszony nem vénasszony" – mondja Erzsi, akinek hangjából kihallatszódik a huncut mosoly.

A színésznő tele van tervekkel, hamarosan az elmaradt születésnapi gálaelőadása is megtartásra kerülhet a József Attila Színházban.

"Az a színház szó szerint a második otthonom, de amikor csak tehetem, máshová is elmegyek premiereket nézni. Nagyon jó az új, fiatal generáció, szeretnék köztük még játszani, de már azzal is megelégednék, ha hetven éves lehetnék" – zárta nevetve Erzsi, aki bízik benne, hogy még jó pár év van előtte.