Pécsi Ildikó búcsúztatója : „És lássátok feleim, önmagáért már nem volt ereje harcolni!”

Pálos Zsuzsa színésznő a Színházi Dolgozók Szakszervezete nevében beszélt Pécsi Ildikóról és elmondta, hogy a színésznőnek köszönhető a színházi nyugdíj bevezetése. „Rengeteg örömet adott. Harcolt értünk, a családjáért, a szakmánk megbecsüléséért. És lássátok feleim, önmagáért már nem volt ereje harcolni” – mondta Pálos.

Szűcs István zenélt, majd Papadimitriu Athina énekelt Pécsi Ildikó kérésének megfelelően.

„Nagyon megijedtem, amikor megtudtam Csabától, hogy ezt szeretnéd, hogy itt álljak. Megtiszteltetést éreztem, és pontosan tudtam, hogy ez nagyon nehéz feladat. Ha te kérted, akkor te biztosan tudtad, hogy miért. Én neked akarom elmondani, amit az előttem szólók már elmondtak. Nagyszerű ember voltál, nagyszerű színész, nagyszerű rendező. A világon bárki, aki ismert, szeretett. Tele voltál szeretettel, optimizmussal, nagyon segítettél mindenkinek, még ha nem akarta, akkor is. Egy szóval fel tudtál emelni a földről. Csak kicsit vagyok szomorú, megint elérted azt, amit akartál, mindig elérted, amit a fejedbe vettél. Ott akartál lenni drága jó Lajosod mellett és ettől boldog vagyok. Tudom, hogy most onnan fogtok minket tovább segíteni. Most mondom neked, hogy figyelj, én sokszor fogok tőled segítséget kérni, és figyelni fogom azokat a jeleket, amiket le fogsz küldeni” – mondta Athina.

Dr. Gémesi György, Gödöllő polgármestere egy Kányádi Sándor verssel búcsúzott Pécsi Ildikótól, csak úgy, mint pár hónapja férjétől, Szűcs Lajostól. „Ott volt minden városi eseményen, segítette a gödöllői kultúrális műhely munkáját. Két évtizeden keresztül szerkesztette, rendezte Gödöllő műsorát, a Tavaszi ajándékkosarat. Sosem okozott neki gondot velünk, amatőrökkel játszani itt a gödöllői színházban. Fogékony volt a nagyvilág történéseire, nyitott a másik ember értékeinek, érzéseinek befogadására, aki számára fontos volt az alkotás iránti vágy, és akinek alapjáték volt a hűség. Ha valamit elhatározott, soha nem adta fel. Lajos elvesztését nem tudta feldolgozni. Hitem szerint együtt is vannak újra, Lajos az égi focipályán, Ildikó mellette a nagyszínpadon folytatja, amit itt a földön elkezdtek. Ildikó, csókolom, csókolom” – búcsúzott Gémesi György, aki elsírta magát búcsúja végén.

Szinetár Miklós tanár úr Pécsi Ildikó osztályfőnöke volt, ő is búcsúzott. „Kedves tanítványom, színészem, barátom. Látlak téged magam előtt. Sok emlékem van rólad. Másodéves növendék voltál, egy csónakban voltál, énekeltél, Major Tamás azt mondta rólad: az a lány, maga az élet. És ez akkor így volt igaz. Várkonyi Zoltán azt mondta, nagyszerű ez a lány, talán a kritikusok megbocsájtják neki, hogy olyan szép. Fényes Szabolcs mondta róla, hogy ha ez a lány Amerikába születik, már hatalmas sztár. Laudáltam az idén, amikor díjat kaptál, most búcsúztatom. Pedig az élet rendje az lenne, hogy ő búcsúztat engem. Szomorú pillanat ez, de mégse szomorú, mert ez egy kerek élet, mert sikeres, és nagyon hasznos volt. Úgy búcsúzom tőle, hogy fáj, hogy elment, de ezt a kerek életet én most ünneplem. Így kerek, így szép, így jó. Gratulálok!” – búcsúzott Szinetár Miklós.