Zokogva vallotta be Koós János özvegye: rajta már nem lehet segíteni

Lassan egy hónapja, hogy elhunyt Koós János, ám szerettei fájdalma nem enyhül. Felesége, Dékány Sarolta nem tudja elfogadni, hogy 48, közösen töltött év után egyedül maradt. Gyermekei, barátai hiába próbálnak segíteni, az énekesnő úgy érzi, számára semmi nem hozhatja vissza a boldogságot. 

"Nem tudok arra válaszolni, hogy hogyan vagyok, mert nem vagyok jól. Kijárok ugyan a temetőbe, de az sem segít. Rajtam már sehogy sem lehet segíteni... Nehéz mit mondani, mert elveszítettem azt, akit szerettem, a társamat" – sírta el magát Dékány.

Az énekesnő a tragédia óta nem találja a helyét a világban, s bár azt gondolta, hogy magányra vágyik a gyászidőszakban, nem volt rá jó hatással, hogy túl sok időt töltött egyedül, ezért barátok és családtagok felváltva látogatják őt.

"Szerencsére nem vagyok teljesen egyedül. Mások próbálják tartani bennem a lelket, de szinte lehetetlen. Itthon vagyok, ahol minden sarok, minden bútor a közös évekre emlékeztet, de nem tudok máshol lenni, ez az én otthonom" – magyarázta az énekesnő a Blikknek.

A lap szerint az özvegy hangján hallatszott, hogy nagyon megviselte szeretett férje halála, és még hosszú időbe telik, mire folytatni tudja az életét. Arról, hogy mennyire szerették és tisztelték egymást, maga a zenész mesélt a Koós kapitány képtelen képeskönyve című önéletrajzában.

„Egy olyan nővel élek együtt, aki biztos hátteret nyújt, olyan békét és nyugalmat, mint egy kotlóstyúk. Aki a szárnyai alatt dédelgeti a két gyereket, de még a férjét is, aki rettenetes természetével nem biztos, hogy mindig rászolgált erre” – írta párjáról Koós János.

Az elhunyt művész temetésének napján, a Farkasréti temetőben az özvegy rosszul lett, ki kellett vezetni őt a tömegből, nehogy nagyobb baj legyen. Sarolta azóta is szinte mindennap kijár a férje sírjához, és bár többen felajánlották neki, hogy vele tartanak, az asszony mindannyiszor visszautasítja ezt.

János sírjánál szeretnék egyedül lenni – mondta Dékány Sarolta.